A hűtlenségről, a megcsalásról mindenkinek van véleménye – méghozzá erős, határozott véleménye. Örök vita, hogy ki az ártatlan és ki a bűnös, ki szenved jobban és kinek könnyű elviselni mindezt. Tévedés azt hinni, hogy a „bűnös” fél érzelmek és meggondolás nélkül megy bele a megcsalásba. Akár férfi, akár nő a hűtlen személy, mindenképpen belső küzdelmet él át, s gyakran korábban már megpróbálta jelezni, érzékeltetni, esetleg szóban megfogalmazni, hogy hiányban szenved, hogy elhanyagolva érzi magát, hogy nem elég a szex, hogy hiányzik a közelség, az intimitás, vagy hogy kihasználva érzi magát. A másik fél sajnos sokszor ezt csak kötekedésnek, nyaggatásnak veszi, s nem figyel a segélykiáltásra. Nem tudja, hogy az ilyen megjegyzések valójában segélykérések, melyek jelzik, hogy: „Űrben élek melletted”, „Kiszáradt a lelkem melletted!”, „Nem bírom tovább a könyörgést, a vágyat, az önmegtartóztatást!”. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 6. számában olvasható