Jelenlegi hely

Legyünk barátok…

A legnehezebb szituációk egyike bevallani, hogy már nem szeretünk.

A kapcsolatból kilépett felek közötti valódi barátság kialakulásához azonban mindketten kellenek – vagyis közös szándék és megnyugvás a múltat illetően. Persze más a helyzet akkor, ha a „barátság” felszíne alatt indulatokat hordozó kíváncsiság rejlik – vagyis a „megnézem, mit csinál nélkülem” típusú érdeklődés, ami viszont nem teljesen tisztességes, hiszen keserűséget okozhat a másik félnek.

Szerző: 
Cikkek: 

Minden szakítás tulajdonképpen egy gyászfolyamat kezdete. Bárki is legyen a kezdeményező, mindkét félnek szembesülnie kell azzal, hogy ami volt, az lezárult, mert az érzelmek már nem teszik lehetővé a folytatást. Ám ennek a gyászfolyamatnak a lefutása sajátos képet is mutathat: vannak olyan személyiségek, akiknek nem megy az „elengedés”, bármit megtennének, hogy ne kelljen átélniük. Ilyen helyzetekben láthatjuk, hogy a szakító fél a szakítás ellenére valamilyen módosult formában ugyan, de élteti a kapcsolatot – ez azonban általában csak az ő érzelmi szükségleteinek kielégítéséről szól, és hiányzik belőle a hajdani társ tűrőképességének ismerete...

A megtartás-elengedés érzelmi folyamata olykor megakad, mert a veszteség átélése szorongást kelt. Valóban fájdalmas érzelmi élmény ez, hiszen el kell engedni a társat, a hozzá fűződő fantáziákat, vágyakat, és a reményeket. Az elengedést gátló tudattalan érzelmeink attól próbálnak megóvni, hogy átéljük a „nekem nem ment”, „én már erre képtelen vagyok” érzését, egyben segítenek, hogy ne kelljen felismerni és felvállalni saját szerepünket a számunkra oly fontos kapcsolat „halálában”... Különösen azok a helyzetek megtévesztőek, melyben a szakítás váratlanul következik be, annak ellenére, hogy általában vannak változásra utaló, megelőző jelzések. Csökken az érzelmek hőfoka, a találkozások gyakorisága, az együtt töltött idő érzelmi minősége. Ilyenkor előfordulhat, hogy a „legyünk barátok” mondat valójában egy mentőkötél, amibe – látszólag – még kapaszkodni lehet. Az elhagyott félben feléledhet a tudattalan restaurációs vágy, vagyis a remény, hogy az új típusú kapcsolatban talán még kedvező változások is lehetnek. Ha ez a helyzet, a barátság hamar működésképtelenné válhat, mert ezek a fantáziák előbb-utóbb a valóságban, a közös beszélgetések és találkozások alatt is megjelennek – s így állhat elő egy második szakítás, amely ugyanolyan fájdalmas lehet, mint az előző.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 5. számában olvasható.

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Nem elég azt éreznünk, hogy megértjük a másikat – ezt ki is kell fejeznünk ahhoz, hogy ő is érezze a megértésünket.

Kimaradt éveket, meg nem élt érzelmi évtizedeket nem lehet instant módon pótolni...

A szexuális zavarok ritkán jelentkeznek önálló problémaként. Jellemzően valamilyen pszichés vagy testi megbetegedés kísérő tünetei, akár gyógyszer-mellékhatás részjelenségei is...

Hogyan birkózzunk meg a koronavírussal, a karanténnal, a korlátozásokkal és az ezek miatt bekövetkező változásokkal az életünkben? Összeállításunk tömören, táblázatba foglalva...

Ki ne ült volna már hullámvasúton? Ki ne érezte volna a repülés és a zuhanás borzongató, mégis boldogító érzését?

Ha több ember hosszú időn keresztül össze van zárva, akkor ott elkerülhetetlenek a feszültségek.