Jelenlegi hely

Megtartó apák

A kisgyerek számára egy olyan kerettörténetet ad elő, amely egy kalandjáték helyszínévé teszi a haláltábort

Az egyik gyönyörű és szívszorító, ugyanakkor szinte paradigmatikusan vegytiszta példa a filobatikus konténerre Roberto Benigni filmje, „Az élet szép”. A film egy romantikus bevezető után a haláltáborban játszódik, ahol egy apa igyekszik megóvni kisfiát a borzalmaktól. Ezt nem oknofil módon teszi – ami ugyebár az lenne, hogy „ha kell, testéből táplálja és óvja, és végig nyugtatja, hogy semmi baj nem érheti, amíg ő létezik”, hanem klasszikus filobatikus módon. A kisgyerek számára egy olyan kerettörténetet ad elő, amely egy kalandjáték helyszínévé teszi a haláltábort, ahol komoly fizikai és lelki erőpróbák versenyében a fődíj egy tank. A kisfiú teljes vidámságban tölti a haláltábori hónapokat, és megnyeri a fődíjat (amelyet sajnos az apuka már nem láthat): az amerikai tankot.

Cikkek: 

Oknofília és filobatizmus

Bálint Mihály, a neves magyar származású brit pszichoanalitikus az ötvenes években vezette be ezt a két fogalmat a lelki élet két alapvető tendenciájának leírására. Az „oknofília” azt a megoldást jelenti, amikor egy fontos tárgyhoz, személyhez, az „otthon érzéséhez” horgonyozzuk le lelki harmóniánkat. Ahogy Tamási Áron írta: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Az otthon érzésének ez a biztonsága alapvető a lelki élet ökonómiája szempontjából. Akinek ez az otthon-érzése alapvetően hiányzik, az súlyos pszichiátriai kategóriákkal is leírható lehet – például a hiány az alapvető jellemzője a borderline zavaroknak. Ezt az otthon-érzést sokan mindenáron meg akarják szerezni, pótolni szeretnék – ha kell, az ópiát drogok adta „végtelen otthonérzéssel” megtámogatva.

Ugyanakkor bizonyára mindenki emlékszik olyan helyzetre, amikor szívesen lett volna „otthontalan”, szabad, mint a madár, csak vándorolt volna földön-vízen-levegőben, mint Nemo kapitány vagy a kalandozó Jelky András, vagy repült volna a végtelen ismeretlenségében, mint a Voyager űrhajó a Star Trekben, kalandozott volna űrkalózként, mint Solo kapitány. Ez a másik létállapot, amelyet Bálint Mihály a vidámparkok, élmény-sportok között is megtalálni vélt, a „filobatizmus” – a műszót az „akrobata” és a filo- szóösszetételből állította össze. Ez a létállapot az úton levés, elpusztíthatatlanság, végtelenség érzéséhez köthető, s éppúgy szolgálhat konténerül, mint az „oknofília”.

Anyai és apai, oknofil és filobatikus konténerek

A vigasztalásnak ezen formáit oknofil (anyai) és filobatikus (apai) konténernek nevezik. Az előbbi rejtett üzenete az, hogy „Nem lesz semmi baj, nem történhet tragédia, bármi történik is, mindig a világban/a családban/, velem maradsz, én vigyázni fogok rád”. A filobatikus konténer ezzel szemben egy könnyed utazásnak tartja az életet, s ha valami elviselhetetlen történik, akkor ezt az „elpusztíthatatlanság, kalandvágy, harc és küzdelem” illúzióival támogatja meg. Ezek természetesen pozitív illúziók: ezek teszik elviselhetővé az életet, amely „mint egy lehelet, annyit ér” a Biblia szerint, és amelyre ezer veszély leselkedik. Ez a két erő tud megvédeni – ez a két erő, amely az anyai és az apai ősképe a megtartó kommunikációban, s amely a gyermekkorból kilépve örökségként él a lelkünkben.

Az élet szép

Természetesen nem szükségszerűen az apa gyakorolja a „filobatikus konténert”, és nem az anya az oknofil: ezek olyan alapvető pszichés funkciók, amelyeket bármelyik szülő vagy nevelő, később fontos barátok, társak, egyéb személyek gyakorolhatják, de manapság mintha egyre kevesebb lenne a „filobatikus konténer”…

Az egyik gyönyörű és szívszorító, ugyanakkor szinte paradigmatikusan vegytiszta példa a filobatikus konténerre Roberto Benigni filmje, „Az élet szép”. A film egy romantikus bevezető után a haláltáborban játszódik, ahol egy apa igyekszik megóvni kisfiát a borzalmaktól.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 3. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata ér

A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szell

Az akár évtizedekig is elhúzódó, súlyos szociális izolációval járó állapotot, az ezzel járó sajátos viselkedést – és

Ahhoz, hogy egy nőnek egészséges önbizalma, stabil identitása és megfelelő önbecsülése legyen, elengedhetetlen az apától kapott értékelés és elismerés.

A Skool legújabb programjával arra vállalkozik, hogy megkönnyítse az autista gyermekekkel élő családok mindennapjait.