Jelenlegi hely

Több mint testvér

Egyforma test, különböző lélek
Kisgyerekként aranyosan egyformák, felnőttként zavarba ejtően hasonlóak

Bárhol megjelennek, feltűnést keltenek: kisgyerekként aranyosan egyformák, felnőttként zavarba ejtően hasonlóak. Ők az egypetéjű ikrek, akik csak látszólag ugyanolyanok, hiszen a teljesen egyforma külső eltérő belső tulajdonságokat és érdekes személyiségkülönbségeket rejt.

Szerző: 

Az ikerlét előnye és hátránya ugyanabból a tényből fakad: aki ikernek születik, sosincs egyedül. Ez egyrészt jó, hiszen mindig van valaki, akire lehet számítani, aki mindig ott van, ha szükség van rá – viszont az ikertestvér (gyakran) akkor is jelen van, amikor nem kellene… És pontosan ez adja az ikerlét sajátos paradoxonát: azáltal, hogy az ikrek „párban” élik át életük első szakaszát, nehezebben tapasztalják meg az egyediségükben és egyéniségükben rejlő lehetőségeket, amik így sokszor kiaknázatlanok maradnak.

Hiba lenne azt gondolni, hogy amit genetikailag magunkkal hozunk, az teljesen kibontakozik, mert ezt befolyásolja a környezet is. Viszont ugyanaz nem lesz ugyanolyan hatással a két különböző személyre – vagyis a közös környezet nem egyenlő az azonos környezettel. Már a magzati hónapokat is teljesen másképp élik meg, mint azok, akik egyedül laknak a pocakban, hisz zsigeri tudomásuk van a másikról: érzik egymás jelenlétét, szorítják, nyomják egymást, és olyan testi tapasztalásokat szereznek, amelyeket az egyedüli babák nem élhetnek át.

Alessandra Piontelli olasz származású pszichoanalitikus több ikerpár méhen belüli viselkedését vizsgálta ultrahang-diagnosztika segítségével. Tapasztalatai azt mutatták, hogy az ikrek tudnak egymásról és reagálnak is a másikra: simogatják egymást, összedugják a fejüket, mintha puszilkodnának, de az is előfordul, hogy egyikük felébreszti a másikat, ha már unatkozik. Azzal, hogy már a méhen belül létrejön köztük a kommunikáció, különleges empatikus érzékenység alakul ki bennük. Az így szerzett benyomások az éppen fejlődő és mindent bevéső idegrendszerben olyan tapasztalatokat és potenciálokat alakítanak ki, ami megmagyarázhatja későbbi különleges érzékenységüket egymás iránt.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 3. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ha valaki mindig megmondja, hogy a gyereke mit és hogyan tegyen, akkor nem az önállósodás útján indítja el, hanem megtartja egy olyan, érzelmileg infantilis munkamódban, amit...

Hogyan éltük meg az utóbbi időszakot, sikerült jól hozzászokni a helyzethez?

A társas támogatás a várandósság idejétől kezdve a gyermek önállósodásáig elengedhetetlenül szükséges a mentális és fizikai egészség szempontjából egyaránt, érkezzen az a nő...

Normál keretek között hatékonyabb otthonról dolgozni, mert sok zavaró tényezőt ki lehet iktatni - de mi a helyzet

Az összezártságban kialakuló feszítettség változóan van jelen a családok életében.

Mindannyiunk feladata és felelőssége a pontos tájékozódás és tájékoztatás, de a jótékony hatásukon túl ne feledkezzünk meg a szavak félelemkeltő erejéről sem!