Jelenlegi hely

A munkanélküliség munkarendje

Újrakezdés a munka elvesztése után
Minél hosszabb idő telik el a munkanélküli létben, annál gyakoribb a reménytelenség és a kétségbeesés.

1967-ben Thomas Holmes és Richard Rahe amerikai pszichiáterek fejlesztették ki a skálát az életesemények és a betegségek kapcsolatának vizsgálatára. Már első alkalommal (5000 különböző betegségben szenvedő embert vizsgáltak) sikerült kapcsolatot kimutatniuk a különböző betegségek megjelenése és a negatív életesemények között. A skála 39 eseményéből a 8. legjelentősebb a munkahely elvesztése.

A munkanélküliség folyamatának négy szakaszát – s ezek pszichológiai jellemzőit – először 1982-ben írta le Harold G. Kaufman amerikai munkapszichológus. Az első szakasz a fenyegető állásvesztés helyzete. A munkavállalók tisztában vannak azzal, hogy leépítés lesz, de nem tudják pontosan, kiket és hogyan érint majd. Pszichológiai szempontból ekkor a fokozott munkahelyi stressz átélése jellemző (a bizonytalanság az egyik legkomolyabb stresszforrás).  Az ilyen helyzetekre adott legoptimálisabb pszichológiai reakció, ha az érintett kihívásnak tekinti az új helyzetet s megpróbálja magát a munkahelyén bebiztosítani, vagy már ebben az időszakban megpróbál új munkalehetőségeket találni. A másik típusú reakció az, amikor az egyén úgy érzi, nincs befolyással a saját sorsára, és nem tudja azt irányítani – ilyenkor nagyobb a hétköznapi szorongás szintje, és a megoldási kísérletek is kevésbé hatékonyak. Utóbbi reakció gyakoribb azok között, akik korábban sem voltak túlságosan sikeresek a nehéz élethelyzetek megoldásában – ezt a jelenséget hívjuk tanult tehetetlenségnek. Az általában kevésbé sikeres emberek tehát sokkal több odafigyelést és külső támogatást igényelnek egy gondoskodó elbocsátási program keretében.

A második szakasz maga az elbocsátás, amelynek pszichológiai élménye általában a veszteség (éppúgy, mint válás vagy gyász esetén). Jellemzője a rossz hangulat, az önértékelés csökkenése („kevés voltam…”), a hiba önmagunkban keresése („biztos nem csináltam elég jól valamit”). Ezek az érzések elbizonytalanítanak és gátolhatják az újbóli elhelyezkedést, ezért fontos tudatosítani, hogy nem az elbocsátottról szólnak, hanem a helyzet velejárói. Akárcsak a gyász esetében, a passzivitás, a megszokott napi rutin felborulása önmagában rontja ezeket az érzéseket, ezért nagyon fontos a munkanélküli időszakban is a hétköznapi rutin, „munkarend” kiépítése.

A harmadik szakaszban a munkanélküli lét még relatív anyagi biztonságban és a gyors munkahely-találás reményében telik. Sokan ilyenkor úgy döntenek, pihennek egy keveset, csalódottságukat valamilyen régen vágyott élménnyel, utazással vagy nagyobb vásárlással próbálják enyhíteni (melyet sokszor a nagyobb összegben megkapott végkielégítésből finanszíroznak) – egyes nyugat-európai szakemberek némi túlzással a „munkanélküliség mézesheteinek” nevezik ezt az időszakot. A nagyobb összegű költekezés különösen jellemző azokra az országokra, ahol a lakosság pénzügyi kultúrája alacsony – így Magyarországra is. A hangulat azonban ilyenkor sem felhőtlen: az optimista időszakokat szorongásos szakaszok váltogatják.

A negyedik szakaszra – amennyiben a munkanélküli nem talál addig munkát – a sikertelen álláspályázatok szaporodása, a fenyegető anyagi gondok és a fokozódó kétségbeesés jellemző – ebben nagyobb a depresszió kialakulásának veszélye.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 1. és 2. számában olvasható
Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ha egy kisgyermek azt látja, hogy a szülőnek a biztonságot a mobilja jelenti, akkor hiába mondja neki anya vagy apa, hogy ne kütyüzzön, valószínűleg ő is nagyon akarja majd azt...

„Próbálná ki először az a felnőtt, aki kitalálta!”, „Szegény gyereket teljesen szétszakítják, sehol sincs otthon”.

A szülőket aggodalommal töltheti el, ha arra gondolnak, hogy az okostelefon-használat negatív hatást gyakorolhat gyer

Mik azok az események, történetek, amik olyan örömforrást jelentenek, amihez nem feltétlenül kell megnyerni a lottó ö

Ha valaki mindig megmondja, hogy a gyereke mit és hogyan tegyen, akkor nem az önállósodás útján indítja el, hanem megtartja egy olyan, érzelmileg infantilis munkamódban, amit...

Most részt vehet az ELTE testi tudatosságról szóló kutatásában és eredményéről egyéni visszajelzést kaphat.