Jelenlegi hely

Egy „becsületes hazugság”: a konfabuláció

a konfabuláló személy saját emlékeit igazinak éli meg

Mindenekelőtt fontos megkülönböztetni a konfabulációt a hazugságtól. A konfabuláló személy, ha „rajtakapják”, hogy valótlant állított, nem ismeri ezt el – hiszen nincs tudatában annak, hogy nem mond igazat. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a hamis emlékkép helyett azonnal új elméletet gyárt.

Az emberi emlékezet nem gombnyomásra működik – bármennyire is szeretnénk pontosan felidézni egy régi emlékképet, óhatatlanul maradnak benne lyukak, hiányosságok, s a hozzá fűződő érzelmek is torzíthatják a felidézés pontosságát. Ám a szakadozó, csonka vagy torz dolgoknál jobban szeretjük a lekerekítettet, a befejezettet, az „egészet”. Így van ez az emlékekkel is, amelyeket – ha hézagosak – egy különös módszerrel: a konfabulációval egészítünk ki.

A konfabuláció az amnéziához kötődő emlékezeti zavar: ha bizonyos tényekről, eseményekről vagy élményekről szóló emlékeink hiányoznak, helyüket koholt emlékekkel „töltjük ki” – helyettesítjük. A konfabuláció ugyanakkor nem tekinthető hazugságnak, mert a konfabuláló személy nem szándékosan állít valótlanságot, saját emlékeit igazinak éli meg. Főképpen az önéletrajzi – tehát a személy szempontjából releváns – emlékekkel kapcsolatban jelentkezik, s működése mindig tükrözi a memória működésének egyik legalapvetőbb törvényét: azt, hogy élettörténetünket teljesnek és kereknek szeretnénk tudni.
Maga az emlék, amelyet a konfabuláló személy felidéz, nem feltétlenül hamis. Lehet, hogy az emlékkép maga valódi, csak rossz idő- vagy tér-környezetbe helyezve – a konfabuláció fontos ismérve, hogy az emlékkép kontextusa nem érvényes. Az is előfordulhat, hogy az emlék egyes részletei helyesek, mások azonban torzultak.Mindenekelőtt fontos megkülönböztetni a konfabulációt a hazugságtól. A konfabuláló személy, ha „rajtakapják”, hogy valótlant állított, nem ismeri ezt el – hiszen nincs tudatában annak, hogy nem mond igazat... Nehezebb megkülönböztetni a konfabulációt az emlékek természetes elhalványulásából következő, a felidézéskor jelentkező torzításoktól. Valószínűleg Önnel is megesett már, hogy egy rokona egészen másképp emlékezett vissza egy fontos esemény részleteire – ez észlelésünk különbözőségéből fakad. Az ilyen jellegű „emlékmódosulásokat” úgy különböztethetjük meg a konfabulációtól és a hazugságtól, hogy beszélgetőtársunk objektív bizonyítékokkal könnyen meggyőzhető arról, nem jól emlékszik az adott eseményre. (Például ha Ön biztos benne, hogy az unokahúga rózsaszín virágokból álló csokrot vitt az esküvőre, míg nővére szerint fehér volt a csokor, elegendő az esküvőről készült fényképalbumot végiglapozniuk, hogy eldöntsék, kinek van igaza.)
 
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 5. számában olvasható

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Téged is figyelnek!

    A „világfalu” árnyoldala

  • A számok tényleg nem hazudnak?

    Önvédelem a statisztikai adatokkal szemben

  • Vakfoltjaink reflektorfényben

    Segítenek vagy megbántanak az őszinte vélemények?

  • A megalázottak és a megszomorítottak

    Ki és miért tart ki bántalmazója mellett?

  • Apák és lányaik

  • Boldog Covid-nemzedék?

  • A hiszékenység nyomora

  • Futni valami elől – vagy futni valamiért?

    Gondolatok a futás népszerűségéről és a futásban rejlő erőről

  • A fehér és a fekete farkas

  • Nem csak a fülünkkel hallunk: a rejtett halláscsökkenés

  • Időgazdálkodás – tényleg csak egy technika?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Zólyomi Zsolt, a magyar „orr”, a francia Isipca parfümakadémián valaha diplomát szerzett egyetlen magyar

Előfordult már veled, hogy kristálytisztán emlékeztél valamire, de kiderült, hogy tévedsz? Ez mindannyiunkkal megesik időnként...

Most megjelent tanulmányuk újabb kutatási irányokat nyithat a demenciák, köztük az Alzheimer-kór megértésében és keze

A Szentháromság-szobor nemcsak a halálfélelem emlékműve, hanem a gyarlóságé is

Próbálunk elaludni, és hirtelen nem tudunk másra gondolni, mint a legnagyobb baklövéseinkre.

Ez persze alapvetően igaz, még ha nem is érezzük úgy, hogy az újabban sokat hangoztatott „egész életen át tanulás” a