Jelenlegi hely

Megpecsételt mondatok...

Nem mindegy, mikor milyen gondolatok kerülnek napvilágra – fésületlenül és átgondolatlanul.

A megpecsételt mondatok az önértékelést, az énképet támadják, ezért lesznek maradandók. A hétköznapokban látszólag elsüllyednek, valójában azonban bármikor aktiválódhatnak... A sosem felejthető mondatok sokszor olyan támadások, amiket a rivalizációs düh, a féltékenység, az irigység vezérel… A hirtelen felbukkanó negatív érzelem olyan információ, ami – ha valóban ellentmond a hétköznapokban megélteknek – felülírhatja az addigi párkapcsolati „szabályokat”. 

Szerző: 

Vannak mondatok, melyek bármily régen hangzottak el, évtizedekkel később is mérnöki pontossággal felidézhetők. Nem merülnek el a felejtés áramában, hanem a fájdalmas – és csak hosszú érzelmi munkával feldolgozható „listán” maradnak. Olykor nincs is tudatos emléknyom, ami mindennap emlékeztetne rájuk, ám érzelmileg feszült helyzetben egyszer csak előbukkannak. Érintetlenül…

Mindenkinek van munkája, vannak sikerei vagy sikertelenségei, vágyai és fantáziái önmagáról és a másikról. Sokszor azonban ez a kép más, mint ami a kommunikáció során elhangzik. A tudattalan érzelmeket jól fedhetik a mindennapok történései, olykor évekig nem derül ki, mennyi indulat termelődött az egyik félben, miközben látszólag kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek. Mindenki képes arra, hogy vigyázzon, mi csúszik ki a száján. A megpecsételt mondatok egy részét viszont a kimondási kényszer vezérli, vagyis olyan ellenállhatatlan érzelmi vágy a közlésre, amiben – hiába a „csomagolás” – valójában agresszió van…
A megpecsételt mondatok valójában jelzések – érzelmi figyelmeztetésnek tekinthetők, amik a lehetséges veszteséget vagy kudarcot mutatják. A „gyűjtögetők”, akiknek sok ilyen mondat van a tarsolyukban, egy idő után már nem félnek kimondani a véleményüket – ám akkor már érzékelhetően nagyobb az indulatuk, „meg akarnak fizetni” mindenért. Mások viszont óvatosan kerülgetik a párkapcsolat érzelmi működése szempontjából veszélyes zónát… A felejtés képtelenségét az érzelmi trauma nagysága határozza meg. Minél érzékenyebben érintett valakit az elhangzott mondat, annál inkább lehet számítani arra, hogy a kialakult érzelmi konfliktus – megoldatlanul s látszólag passzív módon – egy „biztonságos helyre” kerül. Olyan emlékké válik, amit nem a szép és megtartó erejű érzelmek tartanak fenn, hanem épp ellenkezőleg: a negatív érzelmek sora (a szorongás, az aggodalom, a szeparációtól való félelem) fémjelez. Több évtized is eltelhet, s a mondat mégis felidézhető marad.
 
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 2. számában olvasható
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2021 február–március

  • Sikeres és kegyetlen nárcisztikusok

    Mindent a győzelemért!

  • Meghamisított emlékek

  • Ezt műveli a stressz az emlékeinkkel

  • Túl az igazságon

  • Az intimitás ereje

  • Tanulható-e a szeretet?

  • Pygmalion az interneten

    Az interneten ébredt szerelem kockázatai

  • Az online társkeresés buktatói és örömei

  • Amikor a szerelmes üzenetek „munkatársivá” válnak

  • A JÖVŐ PSZICHOLÓGUSAI

    • A desszertnek mindig van hely?
    • Társállat a családban
  • „Egy kép felér ezer szóval”

    Lencsevégen a videotréning módszere

  • A függőség hálójában

    Egy segítő szakember tapasztalatai

  • „Egyszer hopp, másszor kopp”

    Pénzügyi sérülékenység

  • Manipuláció a munkahelyen

  • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az elsődleges cél nem önmaga bemutatása, hanem a másik érzékeny pontjainak becserkészése.

Manapság az intimitást általában egy emberrel, a partnerünkkel éljük meg – ebből a szempontból az érzelmi és fizikai

Jó kis ellenszenves mondás ez, olyasféle, amitől rögtön kinyílik a bicska az ember zsebében.

Általában a perfekcionista emberről azt feltételezzük, hogy kívül-belül rendben van: tökéletes a ruházata, lakásában

Egy kapcsolat sikerét nagymértékben meghatározza, hogy a pár azonos szeretetnyelven beszél-e?

A passzív-agresszív módon működő ember jellegzetessége, hogy a környezetével szeretné magát jónak és áldozatkésznek láttatni, és ennek megfelelő visszajelzéseket kapni.