Jelenlegi hely

Mondjam vagy ugassam?

Kutatások a babák és kutyák emlékezeti és társas tanulási folyamatairól
a kutyák sok esetben a gyerekekhez hasonlóan viselkednek

 A viselkedésbeli hasonlóságok nem jelentik azt, hogy ugyanazok a gondolkodási folyamatok állnak a háttérben. Ezek a hasonlóságok azonban sokat segíthetnek az emberi gondolkodás megértésében és modellezésében. Az emberi környezet természetes feltétel a kutyának, így a kutya lehet az emberi viselkedés tanulmányozásának természet adta modellállata.

A kutya évezredek óta hű társa az embernek, még most, a XXI. század forgatagában is kitart mellette. Sőt, míg régebben főleg „munkakapcsolat” volt köztük, mára majdnem minden harmadik háztartásban családtagként szerepel egy négylábú kedvenc. Részben ebből a hosszan tartó és különleges együttélésből következően alakult ki a kutyáknál egyedülálló „gondolkodásmód” – ami sok tekintetben nagyon hasonlít az embernél a korai életkorban jellemző viselkedésre…

A fejlődéspszichológia már sok mindenre rávilágított az utóbbi évtizedekben, amikor is nemrég meglepő fordulatot vettek a kutatások. Etológusok felfedezték, hogy a kutyák sok esetben a gyerekekhez hasonlóan viselkednek. Ez nem azt jelenti, hogy vigyázzban ülnek vagy szeretnek fogócskázni (bár ez is igaz), inkább arról van szó, hogy bizonyos helyzeteket hasonlóan értelmeznek, adott jelzésekre hasonlóan reagálnak… Hasonló érzékenységet mutatnak a kommunikációs szándékkifejező és referenciális jelzéseket tartalmazó helyzetekre, mint a csecsemők. E terület azért is különleges, mert mert Magyarországon, többek között az ELTE Etológia Tanszékén kezdődtek azok a kutyás vizsgálatok, amelyek alapvetően megváltoztatták a kutatók kutyákról (és babákról) való elképzeléseit és tudását.
 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia most megjelent 2011. 1. számában olvasható

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Kérdés, hogy még meddig és egyáltalán: miért?

Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok

Szűk pesti utcán találkoztam velük, a fiatal anyukával és 3-4 éves forma kisfiával - amikor beértem őket, talán már a

Mert mindenki a legjobbat akarja gyermekének, ez elvitathatatlan – ám mindennek ellenére a veszteség, a gyász szocial

Ha egy kisgyermek azt látja, hogy a szülőnek a biztonságot a mobilja jelenti, akkor hiába mondja neki anya vagy apa, hogy ne kütyüzzön, valószínűleg ő is nagyon akarja majd azt...