Jelenlegi hely

Vak nyelvek: ízlelésünk könnyen megtéveszthető

a kritikátlan hozzáállás egyik alapja, hogy saját viselkedésünket (és másokét is) szeretjük ésszerűnek, következetesnek, indokoltnak látni és láttatni.

Az persze nem újdonság a pszichológiában, hogy cselekedeteink nagy részét automatikusan végezzük, és legfeljebb utólag tudatosítjuk, hogy mit is csináltunk (ha egyáltalán tudatosítjuk). Életünk legnagyobb részében rutintevékenységet végzünk: dolgozunk, gyereket nevelünk, takarítunk, közlekedünk, újságot olvasunk, szórakozunk stb.

 

Az persze nem újdonság a pszichológiában, hogy cselekedeteink nagy részét automatikusan végezzük, és legfeljebb utólag tudatosítjuk, hogy mit is csináltunk (ha egyáltalán tudatosítjuk). Életünk legnagyobb részében rutintevékenységet végzünk: dolgozunk, gyereket nevelünk, takarítunk, közlekedünk, újságot olvasunk, szórakozunk stb. Ha e mindennapi, megszokott tevékenységek közé valami új, szokatlan, ismeretlen esemény ékelődik, ami újfajta reakciót kíván, legtöbbször azt is múltbeli tapasztalataink, ismereteink alapján próbáljuk megoldani. Ilyen szituáció például, ha megtréfálnak vagy megtámadnak minket, ha általunk korábban nem ismert külföldi kultúra társas eseményeibe csöppenünk, vagy ha pszichológiai kísérletben veszünk részt. Az emberek általában ilyenkor is „öntudatlanul”, reflexiók nélkül cselekednek. Ha valami miatt utólag mégis elemezniük kell a helyzetet, a legtöbben azt mondják, hogy „józan eszükre hallgatva”, vagy múltbeli tapasztalataik, tudásuk alapján cselekedtek. Azaz: az emberek ritkán törekednek arra, hogy megmagyarázzák saját viselkedésüket, és ha mégis megteszik, akkor is kézenfekvőnek tűnő magyarázatot adnak. Azt a gondolkodási folyamatot, ahogy saját viselkedésünket (vagy másokét) megindokoljuk, a szociálpszichológia attribúciónak, azaz oktulajdonításnak nevezi. Az előbbiekből következik az attribúció lényege: viselkedésünket megpróbáljuk „ésszerűként” magyarázni.

 
 
(A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 6. számában olvasható)

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. április–májusi számában
ezekről olvashat:

2021 áprils–május

  • Mit kockáztatunk, mit kockázathatunk?

    Erkölcsi dilemmák járvány idején

  • Yalom és a pandémia

    avagy egzisztenciális kérdések napjaink krízishelyzetében

  • Fény és árnyék a személyiségben

  • Szex a karantén alatt

    avagy hogyan hat szexuális életünkre a pandémia?

  • „Most jót akarsz nekem vagy rosszat?”

    Szándéktulajdonítás a párkapcsolatokban

  • Az egyik fülemen be… és a másikon is!

    Testvérkonfliktusok

  • Mi történt a zenével?

  • „Csak akarnod kell, és meggyógyulsz!”

    A beteghibáztatás csapdája és a kiút keresése

  • Elveszett és megtalált realitás

    A virtuális valóság alkalmazásának lehetőségei a demencia elleni harcban

  • Újrakezdők

    Szingli apák, akik újra párt keresnek

  • Az agy folyton mesterkedik valamiben

  • Siker, csillogás – és ami mögötte van…

    A divatipar egészségkárosító hatásai

  • Macskapszichológia a karantén idején

  • Ha egyszer vége lesz…

    A járvány hatásairól – Tari Annamária, dr. Demetrovics Zsolt, Dr. Gyarmathy Éva, dr. Vizin Gabriella

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Talán nem igazán tudatosul bennünk, de az egy éve tartó világjárvány nemcsak a tehetetlenség, a kontrollvesztettség élményét hozta el, nem „csupán” társas kapcsolataink...

A hétköznapjainkat megkeserítő vitás helyzeteket sokszor magunk próbáljuk megoldani – több-kevesebb sikerrel.

Hogyan található meg a kényes egyensúly a romantika és az informatív kommunikációs gesztusok között?

Az üzleti modell annak a terve, hogy az adott cég miként hoz létre értéket és teszi azt elérhetővé a

Az elsődleges cél nem önmaga bemutatása, hanem a másik érzékeny pontjainak becserkészése.

Előfordult már veled, hogy kristálytisztán emlékeztél valamire, de kiderült, hogy tévedsz? Ez mindannyiunkkal megesik időnként...