Jelenlegi hely

Vak nyelvek: ízlelésünk könnyen megtéveszthető

a kritikátlan hozzáállás egyik alapja, hogy saját viselkedésünket (és másokét is) szeretjük ésszerűnek, következetesnek, indokoltnak látni és láttatni.

Az persze nem újdonság a pszichológiában, hogy cselekedeteink nagy részét automatikusan végezzük, és legfeljebb utólag tudatosítjuk, hogy mit is csináltunk (ha egyáltalán tudatosítjuk). Életünk legnagyobb részében rutintevékenységet végzünk: dolgozunk, gyereket nevelünk, takarítunk, közlekedünk, újságot olvasunk, szórakozunk stb.

 

Az persze nem újdonság a pszichológiában, hogy cselekedeteink nagy részét automatikusan végezzük, és legfeljebb utólag tudatosítjuk, hogy mit is csináltunk (ha egyáltalán tudatosítjuk). Életünk legnagyobb részében rutintevékenységet végzünk: dolgozunk, gyereket nevelünk, takarítunk, közlekedünk, újságot olvasunk, szórakozunk stb. Ha e mindennapi, megszokott tevékenységek közé valami új, szokatlan, ismeretlen esemény ékelődik, ami újfajta reakciót kíván, legtöbbször azt is múltbeli tapasztalataink, ismereteink alapján próbáljuk megoldani. Ilyen szituáció például, ha megtréfálnak vagy megtámadnak minket, ha általunk korábban nem ismert külföldi kultúra társas eseményeibe csöppenünk, vagy ha pszichológiai kísérletben veszünk részt. Az emberek általában ilyenkor is „öntudatlanul”, reflexiók nélkül cselekednek. Ha valami miatt utólag mégis elemezniük kell a helyzetet, a legtöbben azt mondják, hogy „józan eszükre hallgatva”, vagy múltbeli tapasztalataik, tudásuk alapján cselekedtek. Azaz: az emberek ritkán törekednek arra, hogy megmagyarázzák saját viselkedésüket, és ha mégis megteszik, akkor is kézenfekvőnek tűnő magyarázatot adnak. Azt a gondolkodási folyamatot, ahogy saját viselkedésünket (vagy másokét) megindokoljuk, a szociálpszichológia attribúciónak, azaz oktulajdonításnak nevezi. Az előbbiekből következik az attribúció lényege: viselkedésünket megpróbáljuk „ésszerűként” magyarázni.

 
 
(A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 6. számában olvasható)

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A globális vírusjárványra adott reakciók valóságos aranybányát jelentenek azoknak, akik az esztelen néze

A rejtett bántalmazást különösen nehéz érthetővé tenni a külvilág számára.

Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy neg

Miért – és mikor – zavar minket az, ha megfigyelnek? Mi takargatnivalónk van a világ előtt?

A szingli szó hallatán sokan a nagyvárosban élő, diplomás, anyagilag független, 30-as, 40-es éveikben járó nőkre gond

Talán nem igazán tudatosul bennünk, de az egy éve tartó világjárvány nemcsak a tehetetlenség, a kontrollvesztettség élményét hozta el, nem „csupán” társas kapcsolataink...