Jelenlegi hely

Szerelemfüggőség

Nincs tudományos válasz arra sem, hogyan és kit választunk – és miért éppen őt?

 

Nem egyformán szeretünk: lehet, hogy akit szeretünk, nem szeret minket, vagy fordítva, aki minket szeret, nem gyújtja lángra a bennünk hibernált szerelmi tüzet – ezt érdekes módon tudományos kutatások is megerősítik. Egy amerikai vizsgálatban a kutatók két kérdést intéztek a férfiakhoz és a nőkhöz. Az egyik kérdés az volt: „Visszautasított-e már valaki téged, akit igazán szerettél?”, a másik: „Elutasítottál-e már valakit, aki téged igazán szeretett?”. A két kérdésre meglepően magas arányban (95%) mind a nők, mind a férfiak igen választ adtak. Az eredmény számomra nem meglepő. Ha mélyen és lehetőleg objektíven elgondolkodunk régebbi viszonyainkon, barátaink kapcsolatain vagy akár olvasmányainkon, magunk is megállapíthatjuk, hogy a szerelem legnagyobb ellensége az érzelmek (a ragaszkodás, a vágy, az önfeláldozás), a figyelem, az álmok, a célok intenzitásának különbözősége.

Szerző: 

A szerelemben folyvást arra az emberre gondolunk, aki az érzelmi hullámvasutat elindítja bennünk. Ha minden simán menne, ha nem volna kockázat, erőjáték, színjáték, ha minden úgy lenne, ahogyan mi szeretnénk, talán nem is lennénk szerelmesek. Hullámvasút kell ahhoz, hogy érzelmi központjaink aktiválódjanak. Ezért van az, hogy megbocsátunk még akkor is, ha szerelmünk mérhetetlen fájdalmat okozott; hogy hiszünk a változásban, ami ritkán létezik; hogy szerelmünk cinkosává válunk a bűnben; hogy azt is megtesszük, amiről soha nem gondoltuk volna, hogy valaha is meg tudnánk tenni; hogy megváltozunk, miközben azt reméljük, hogy ő változik meg… Miért is? Mert amikor nincs, akkor kell igazán – akkor kínoz az érzelmi megvonás, az a szörnyű sóvárgás a hullámvasút „kezelője” iránt. Csak ő kell – mert csak ő tudja elindítani a dopamintermelést…

A rossz hír az – amint azt már a költők is megfogalmazták –, nem biztos, hogy egy embert szeretünk, hanem az érzést, amit az ő jelenléte által meg tudunk élni. Maga az érzés az az érzelemkoktél, amely az agy boldogsághormonjait (többek között a dopamint) termeli. Ez az érzés KELL nekünk. Ezért aztán képesek vagyunk olyan tulajdonságokat rávetíteni szerelmünk tárgyára, amelyekkel esetleg egyáltalán nem rendelkezik, de ha mégis, ezeket a vonásokat mi nagyítóüveg alatt látjuk. Mi színezzük ki, mi alkotjuk meg őt úgy, hogy nekünk jó legyen. S amikor elmúlik a szerelem, képzeletünk holografikus ruhája lehullik szerelmünk tárgyáról. Akkor látjuk – olykor meglepődve – igazi valójában azt az embert, akit a világ is lát vagy látott. Olykor – visszatekintve a múltba – nem is értjük, miért és hogyan tudtuk őt szeretni. Pedig egyszerű a válasz: akartuk szeretni, és – megint csak a költőket idézve – olyan dolgokat láttunk benne, amit rajtunk kívül senki a világon nem láthatott. Így ez az érzés rajta keresztül csak a miénk volt...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 6. számában olvasható

Kepgaleria: 
Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • A stílus maga a… mi is?

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A skála a bőrkiütésektől az emésztési zavarokon és a vérzéses rendellenességeken át a szív és a vesék szerkezeti káro

A magatartással foglalkozó tudományokban nagyon hangsúlyos az agresszió vizsgálata.

Ha egy feladat nagy mentális erőfeszítést igényel, akkor csak arra az egyre tudunk fókuszálni, másra nem.

Amikor az emberi agyról írnak, szinte mindig elhangzik valami szuperlatívusz, miszerint a világegyetem legbonyolultab

Hogyan is állunk a „valósággal”? Miért szeretünk néha olyasmiben hinni, aminek kétes a valóságtartalma?

„Repül a babaaaa!” Legtöbbünk látott már e felkiáltással magasba emelt, meglepett arcú babát boldog kispapáv