Jelenlegi hely

Anya és/vagy pszichológus

Az élet és a kisbabám bebizonyította, hogy a túl sok tudás zavaró is lehet

Magazinok, újságok, tévéműsorok foglalkoznak komolyabb vagy kevésbé tudományos szinten a pszichológiával és annak kutatási eredményeivel. Szinte minden, csecsemőkkel és gyerekekkel foglalkozó orgánumban megjelennek olyan cikkek, amik a szülőket informálják arról, hogy adott életkorban mi történik a csemetéjük lelkében, illetve arról, hogy különböző jelenségeknek milyen pszichológiai háttere, hatása van. Mint általában a pszichológushallgatók, magam is meglehetősen sok információval rendelkezem a fejlődéslélektan területéről, így amikor kislányom még a pocakomban volt, úgy éreztem, nem nagyon kerülhetek olyan helyzetbe, amire ne sejteném a magyarázatot – vagy legalább azt ne tudnám, hogy hol tudnék több információt szerezni az adott jelenségről. Az élet és a kisbabám azonban bebizonyította, hogy a túl sok tudás olykor zavaró is lehet…

 

Szerző: 

 

Napjainkban egyre nagyobb figyelmet fordítunk a lélektani ismeretekre. Magazinok, újságok, tévéműsorok foglalkoznak komolyabb vagy kevésbé tudományos szinten a pszichológiával és annak kutatási eredményeivel. A gyermekek fejlődése és nevelése iránt érdeklődő szülők különösen kedvelik e tudományterület eredményeit. Szinte minden csecsemőkkel és gyerekekkel foglalkozó orgánumban megjelennek olyan cikkek, amik a szülőket informálják arról, hogy adott életkorban mi történik a csemetéjük lelkében, illetve arról, hogy különböző jelenségeknek milyen pszichológiai háttere, hatása van.

Én magam örülök annak, hogy az embereket érdekli gyermekük lelki fejlődése, hogy szeretnék megérteni, mi zajlik benne – és esetleg igyekeznek is az információkat figyelembe véve reagálni rájuk.

Mint általában a pszichológushallgatók, magam is meglehetősen sok információval rendelkezem a fejlődéslélektan területéről, így amikor kislányom még a pocakomban volt, úgy éreztem, nem nagyon kerülhetek olyan helyzetbe, amire ne sejteném a magyarázatot – vagy legalább azt ne tudnám, hogy hol tudnék több információt szerezni az adott jelenségről. Az élet és a kisbabám azonban bebizonyította, hogy a túl sok tudás olykor zavaró is lehet… Már a szülőágyon megszólaltak pszichológiai tanulmányaim „vészcsengői”, amikor születése után pár perccel kislányom nem kezdett el azonnal szopizni. Hiszen én azt olvastam, hogy a szopás egy reflexes folyamat, aminek működnie kell – ha pedig nem működik, akkor valami baj van. A szülésznő persze megnyugtatott, hogy szegény fáradt, hiszen most született meg, és persze nem sokkal később szopott is az én babám.

Később a mozgással kapcsolatban jöttek elő a rémképek, mivel az én lánykám az átlagosnál sokkal lassabban érte el a mozgásfejlődés különböző lépcsőfokait. Előszedtem a tankönyveket, hogy utánaolvassak, hol kellene éppen tartanunk. Hiába mondta a gyerekorvos, hogy szerinte nincs semmi baja a gyerekemnek, én már attól féltem, ha nem fejlesztjük a mozgását, az iskolában diszlexiás lesz, és tanulási gondokkal küzd majd – hisz’ ezek a későbbi problémák már akkor elővételezhetők, amikor a baba mozgása nem a megfelelő ütemben vagy módon halad. Ilyen jellemző például a mászás kimaradása, vagy a megkésett fejlődés. Én, mint aggódó anyuka és a pszichológiában valamelyest jártas személy, rögtön segítséget kerestem, és tudni akartam, hogy neurológiailag minden rendben van-e. A vizsgálatokra nagyon sokára kaptunk időpontot, de a fejlesztő foglalkozásokat már elkezdtük. Mire eljött a neurológiai vizsgálat ideje, már kezdett beindulni a kicsikém mozgása. Persze az orvosok semmi komoly problémát nem állapítottak meg, és a gyerekorvos arcán is csak a „Na ugye, én megmondtam!” – mosolya ült.

Az alvással nem volt semmi problémánk, de a 9. hónaptól kezdve kisbabám gyakran felébredt éjszakánként. Felvonultatva összes erről meglévő tudásomat, megint kissé tanácstalanul álltam a dolog előtt. Eszembe jutott, hogy itt a szeparációs szorongás ideje, amire jellemző, hogy a kisgyerekben félelmet kelt, ha rövid időre is, de elszakad anyjától, s mivel az alvás egy szeparációs helyzet, ez okozhat alvási problémákat. De lehet, hogy éppen fejlődési ugrás előtt állunk (nem sokkal ezután kezdett kúszni) és emiatt nem tud nyugodtan pihenni… Lehetett persze azzal is magyarázni, hogy éppen jöttek a fogai, de azzal is, hogy esetleg kevés a tej és egyszerűen a korgó gyomra ébreszti fel… Magyarázat tehát van bőven erre a jelenségre is.

„Szigorú” anyai szívem és pszichológus énem akkor is konfliktusba kerül, amikor babácskám hisztizik az egyedül történő elalvás miatt. Egyfelől – józan ésszel – azt gondolom: ha már egyszer ezt sikerült megtanulnia, akkor ne szokjon arra rá, hogy mi altatjuk el, viszont rögtön eszembe jut Erikson fejlődéslélektani modellje, miszerint a gyermekben 1 éves koráig alakul ki a bizalom, illetve bizalmatlanság képessége. Ha tehát a baba azt tapasztalja, hogy ha szól a világhoz – vagyis hívja a szüleit – s azok pozitívan reagálnak rá, akkor bízni fog a világban és önmagában is.

Természetesen még számos olyan helyzet van, amikor a sok ismeret inkább elbizonytalanít, mint magabiztossá tesz. Mindemellett persze azt gondolom, hogy bizonyos mennyiségű pszichológiai ismeretre szükség van és a lelki jelenségeket nem szabad alábecsülni, de talán érdemes odafigyelni arra, hogy az információk halmaza ne homályosítsa el a természetes anyai ösztönöket és megérzéseket. Hiszen minden egyes baba lelkének legjobb ismerője az édesanyja.

 

 

A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem negyedik évfolyamos hallgatója

 

Share

Ez is érdekelhet

Lehet-e konfliktusok, balhék nélkül felnőni? Lehet-e csendesen átvészelni a serdülőkort úgy, hogy sem a gyerek, sem a család nem tépázódik meg benne?

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Ma közel 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban. További 140 ezer gyereket bármikor elvehetnek a szüleitől.

Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinkn

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata ér