Vállalati belső előléptetés esetén gyakran megtörténik, hogy az egyik csoporttag egyszer csak a csoport vezetőjévé válik – s az első időszakban valószínűleg alaposan meg kell küzdenie azért, hogy addig „egyenrangú” társai valóban elismerjék őt vezetőjükként. Akár objektív teljesítménymutatók, akár kevésbé átlátható felsővezetői döntés nyomán kapta meg a posztot, az új szerepet társas értelemben is el kell nyernie. A megváltozott helyzet az újdonsült vezető számára egyszerre okozhat büszkeséget, örömöt – ugyanakkor félelmet, szorongást is.
Vállalati belső előléptetés esetén gyakran megtörténik, hogy az egyik csoporttag egyszer csak a csoport vezetőjévé válik – s az első időszakban valószínűleg alaposan meg kell küzdenie azért, hogy addig „egyenrangú” társai valóban elismerjék őt vezetőjükként. Akár objektív teljesítménymutatók, akár kevésbé átlátható felsővezetői döntés nyomán kapta meg a posztot, az új szerepet társas értelemben is el kell nyernie. A megváltozott helyzet az újdonsült vezető számára egyszerre okozhat büszkeséget, örömöt – de félelmet, szorongást is. A ki nem nevezettek pedig a megnyugvás és elfogadás pozitív érzései mellett (vagy helyett) esetleg irigységet, csalódottságot, dühöt élhetnek át. Miért ő, miért nem én? A negatív érzések legtöbbször nem nyíltan fogalmazódnak meg, hanem például ellenállás formájában érhetők tetten. Ez megjelenhet a munka-aktivitás csökkenésében, de akár a beosztotti szerep burkolt visszautasításában is.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia című lap július elején megjelent 2. számában olvasható.
