Jelenlegi hely

Tarkabárány

Tanoda képe

Már írtunk róla korábban is. A bátyja egy éve a szeme láttára halt meg egy szerencsétlen balesetben otthon. Azóta a család romokban.  Én angolt szoktam vele tanulni, elvileg csak 4-től, de mindig ott van onnantól kezdve, hogy kinyitjuk fél3-kor a tanodát, egészen 6-7-ig, általában ő jön be először és ő megy ki utoljára az ajtón. Nagyon okos fiú és nagyon jó a kézügyessége, a számítógépen és kézzel is, nagyon jól rajzol. Most nyolcadikos, rendészeti szakközépbe fog menni. Persze jelentkezett máshova is, de úgysem fogják felvenni gimnáziumba,  mondja. Megy a rendészetibe, ,,jó lesz az, oda felvesznek, oda mindenkit felvesznek”.

De sok vele a baj, ha senki sem foglalkozik vele épp, azonnal beleköt valakibe, zavarja mások tanulását, januárban szinte minden héten megríkatta valamelyik gyereket vagy felbosszantotta valamelyik önkéntest, és három egymás utáni alkalommal is haza kellett küldenünk a Tanodából, mert nem lehetett tőle tanítani/tanulni.  A gyerekek és az önkéntesek egyhangúlag jelezték, hogy valamit tenni kell, mert elegük van belőle. Nem akartuk eltiltani a Tanodától, nyilvánvaló volt, hogy figyelmet igényel, hogy ki akarja provokálni hogy vele foglalkozzunk, de bármilyen nehéz is neki, el kell valahogy érnünk, hogy akkor is rendesen viselkedjen ha épp nem ő van a figyelmünk középpontjában.

Pénteken leültünk vele és három másik önkéntessel. Szegény gyanútlanul, vidám mosollyal jött be a szobába, odahúzott magának egy széket, leült és megkérdezte, hogy miért ülünk itt. Akkor elkezdtük mondani neki, hogy beszélni szeretnénk vele, hogy baj van és megoldást kell találni. A mosoly az arcára fagyott: ,,Ez most valami nagyon rossz?”, ,,Nem jöhetek többet?” Elmondtuk neki, hogy mi a baj, és megkértük, írjunk alá közösen egy szerződést, amiben mi megfogalmazzuk, hogy mit várunk el tőle, ő pedig azt, hogy mit vár el tőlünk, önkéntesektől. ,,Én nem írok alá semmit!” beszélhetünk róla, de ,,semmit nem írok alá!”

Miután átbeszéltük az egymással kapcsolatos elvárásainkat, azt indítványoztuk – hogy az elmúlt hetek ne maradjanak következmények nélkül –, hogy ne jöhessen a következő két hétben tanodába, csak amikor órarend szerinti órája van. Ettől még jobban elkomorodott az arca, dühös lett: ,,És a többiek? Nemcsak én kötözködöm! Mindig csak én, mindig csak én! Én vagyok a feketebárány, tudom!” ,,Nem, szívem, én tudom, hogy te fehér bárány is vagy, vagy mindenesetre egy tarka.” – mondta az egyik önkéntes, amin aztán mi is és a gyerek is felnevettünk, kicsit oldottabb lett a hangulat. Ő elnézést kért, megkért minket, hogy had jöhessen mindig, és megígérte, hogy nagyon oda fog figyelni magára. Mi megszavaztuk neki a bizalmat és megbeszéltük, hogy kéthetes „próbaidőn van”. Én kivételesen hamarabb ültem le vele angolozni, és miután befejeztük, megkérdezte, hogy rajzolhat-e az asztalnál lévő gépen. Egész délután ott ült csendben és rajzolt. Ez így lett a következő napon, és az azt követőn is. Az egyik délután még tanította is a kisebbeket, hogy hogyan kell a programot használni.

Talált magának valamit, amivel le tudja kötni magát, amit szívesen csinál. Azóta a számítógép külön asztalhoz került, és amíg a többiek tanulnak, ő ül a gép előtt és rajzol. Telepítettünk a gépre több új rajzolóprogramot is, és mindig, mikor van egy kis időnk, tanítgatjuk őt a használatára. Azóta eltelt másfél hónap, és nem volt vele semmi baj. Mi, azt hiszem, egy kicsit még jobban megszerettük őt, és ő is minket. Most megbízunk egymásban, és ez mindenkinek nagyon jó.

Share

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.