Jelenlegi hely

Az első hónapok a Tanodában

Tanoda képe

Indul a tanév

Az első napom a tanodában, amikor végre találkoztam gyerekekkel is, nagyon jól telt! A tanodába pillanatnyilag 25 gyerek jár. Ma nem voltak sokan, de, akik jöttek, mind nagyon helyesek voltak. Maguktól mondják, hogy mi az, ami nem megy nekik elég jól, és lelkesen próbálják megtanulni, megérteni. Engem teljes természetességgel magáznak, nagyon nehéz rávenni őket, hogy tegezzenek, egyszerűen nem jön a szájukra, különösen nem ebben a szituációban. A nap végére sikerült eljutnunk oda, hogy már teljesen véletlenszerűen mondtak te-t vagy magát-t. Például a játék hevében inkább újra magáztak, ami számomra nagyon érdekes, mert én mikor valami hevesebb indulat következtében elfeledkezem magamról, hajlamos vagyok bárkit letegezni, és a magázás általában nehezemre esik.

Az egyik kislánynak az olvasás megy nehezen. Illetve nagyon jól megtanulta kimondani, amit lát, de a hangsúlyozás, a központozás figyelembevétele még hiányzik, a szavak egy részét pedig nem érti, esetleg nem pont azt olvassa fel, ami oda van írva – de nem áll meg. Gyorsan rohan végig a szövegen tagolás nélkül, mint aki le akarja tudni a feladatot, pedig szeret olvasni. Kéthetente új könyvet vesz ki a tanodából.

Egy 14 éves fiúnak az angoltanulásban segítettem. Az volt a házifeladatuk, hogy tanuljanak meg egy rövid kis dialógust a könyvből a következő órára. A fiú, mint sok más gyerek is a faluban, 2 éve átkerült egy másik iskolába, ahol a kötelező idegen nyelv az angol, míg ő addig csak németül tanult. Mire bekerült az osztályba, a többiek már 4 éve tanultak angolul. Az iskola szerint a szülők feladata, hogy biztosítsák a külön tanárt a fiúnak, aki majd segít neki behozni a többieket. Külön tanár hiányában a fiú az egyszerű dialógusból az I-t, a you-t és az and-et értette és tavaly átment angolból.

Nem tudom, a többiek hogyan tanítanak, hogy ki milyen értékrendet igyekszik közvetíteni a gyerekek felé, nem nagyon ismerjük még egymást, elég nagy a káosz. A tenni akarás önmagában nem sokra elég, de hamarosan úgyis kiderül, mi tud kinőni ebből a kezdeményezésből. Én mindenesetre nagyon jól éreztem magam!

 

 

Az önkéntesek

 

Az ősz közepére kialakult önkéntes csapat nagyon vegyes társaság. Minden délután más önkéntesek tanítanak. A csapatban a Tanoda alapítói közül csak egy önkéntes maradt. Ő egyetemi tanár, antropológus, aki a faluban végzett kutatómunkát és így került be a képbe. Mivel ő ismeri legjobban a gyerekek családjait, illetve ő a helyi kapcsolattartó, gyakorlatilag minden, Tanodához tartozó csoport (gyerekek, önkéntesek, szülők, alapítvány) a Tanoda vezetőjének tekinti – ő viszont elsősorban egyetemi tanár, antropológus, kutató és háromgyerekes családanya. A Tanoda ügyeinek intézéséért most alapvetően hárman vagyunk felelősek, de hosszú távon valóban jó lenne, ha tudnánk találni arra forrást, hogy a Tanoda vezetését el tudja vállani valaki, ez önkéntes alapon sajnos senkinek sem fér bele.

A hétfői csapatban van egy nyugdíjas tanárnő, egy középkorú nő, aki egy multinacionális vállaltnál dolgozik és egy gimnazista lány, aki a kötelező önkéntességet teljesíti a Tanodában. Keddenként egy helyi önkéntes, egy végzős gimnazista fiú és a falusi postás van a gyerekekkel. Szerdán egy apáca tanítja őket németre, de ő csak tavaszig marad, így a szerdai délutánra hosszú távon még szükségünk lenne önkéntesre. Csütörtökönként egy informatikai vállalat vezetői és egy középkorú festőművész járnak le tanítani. Pénteken pedig én és 4 másik egyetemista, 3 fiú és egy lány.

Aktív önkéntesek most 17-en vagyunk. Ebből három helyi és még három a környező falvakban él, mindenki más Budapestről jár ide. Az önkéntesek között 3 cigány származású tanító is van, akik mind a falusi cigányközösség tagjai. A nemi arányok – ahhoz képest, hogy ez tipikusan nőies munka – nagyon jók: 9 nő és 8 férfi.

Az, hogy lett saját épületünk, hogy ilyen sok új gyereket fel tudtunk venni, s hogy ennyi új önkéntes van, nagyban megváltoztatta az intézmény jellegét. Sajnos, ennek következtében pár tavalyi önkéntes abbahagyta a tanítást, amit nagyon sajnálunk.

Azt gondolom, annak köszönhetően, hogy ilyen sokfélék vagyunk, a gyerekek sok különböző életformát, véleményt megismerhetnek. Ez tágíthatja a világról alkotott képüket, illetve lehetőségük van találni legalább egy olyan önkéntest, akit magukoz közel állónak éreznek és jó viszonyt tudnak vele kialakítani.

 

 

Kell-e házirend?

 

Tegnap teljes káosz volt a tanodában. A gyerekek nagy része, akiknek órarend szerinti órája lett volna, nem jött, egy páran pedig, akiknek nem lett volna órájuk, jöttek, hogy „szétverjék” annak a pár gyereknek a tanulását, akik mégis jöttek. A gyerekek mentségére legyen mondva, egyelőre minden héten új órarend van, mert még bizonytalan, hogy melyik önkéntes mikor és hányszor tud jönni, illetve a gyerekekkel is hasonló a helyzet. Rosszulesett, hogy két olyan gyerek is, akikkel sok időt töltöttem múlt héten és láthatólag jól érezték magukat velem, nem jött el. Mikor már fordult ki C. az ajtón, akkor kérdeztem, hogy hol van a nővére, mire kicsit elgondolkozott, majd jobb válasz híján azt mondta, hogy szerinte nem jött és kiment. Hát szerintem se…

Mivel mi is és a gyerekek is önkéntes alapon vagyunk a tanodában, lehetne azt is mondani, hogy nekünk nem dolgunk fegyelmezni – ha jön a gyerek jön, ha nem, nem. Ha hajlandó együttműködni, dolgozunk vele, ha nem, nem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az indulásnál ennél egy kicsit többre van szükség. Kellenek közösen megfogalmazott szabályok, kell, hogy utánamenjünk a gyereknek, ha nem jött, hogy tudja, hogy figyelünk rá, hogy vártuk, hogy nem marad következmény nélkül a hiányzás. Idővel utána úgyis ki fog alakulni, hogy ki kivel szeret tanul, ki milyen gyakran jár, kinek miben van szüksége inkább segítségre.

Hazafelé az autóban felmerült a házirend megalkotásának a kérdése, majd itt el is akadtunk annál a résznél, hogy mi az, amit mi tudunk közösen képviselni a gyerekek felé. Én úgy látom, hogy a pénteki csapatban mindenki nagyon sikeres, kedvelnek minket a gyerekek, szívesen tanulnak velünk, de mind az öten nagyon más módszerekkel tanítunk, és mást gondolunk az önkéntes szerepéről, hatásköréről. Azonban muszáj lenne találnunk olyan közös alapot, amiben meg tudunk egyezni, mert ha ez nincs meg, lehetetlen lesz a gyerekekkel kialakítani valami közös szabályrendszert, amire láthatólag szükség van ahhoz, hogy effektíven tudjon működni a Tanoda.

 

Share

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.