Jelenlegi hely

Talasz gazda tanyáján

Nagy Bendegúz képe
karkara_ak_zsol_hatar
Talasz gazda tanyáján
 
Országhatárt sokféleképp lehet átlépni. Az első benyomás, a táj nyitottsága, a színek, az időjárás kegyessége és az emberek kedvessége rányomja bélyegét az első képre, ami aztán nagyon nehezen változik meg bármelyik irányba. A határt Ak Zsolnál átlépve az első órában nyilvánvalóvá vált, hogy szeretni fogom ezt az országot.
 
A kazak-kirgiz határt gyorsan, bonyodalom nélkül lépem át a Jimny-vel, majd harminckét kilométert zötykölődök, bukdácsolok elég szörnyű úton. Mint két csiga, egy lengyel Subaru-val előzgetjük egymást, majd ők letérnek egy mellékúton. A határ néhány tíz kilométeres körzetében, számomra érhetetlen ok miatt a kazak és kirgiz állam kölcsönösen különösen rossz utakkal örvendezteti meg egymást és az erre tévedő utazókat. Ha azt mondanám, hogy errefelé utoljára a peresztrojka idejében aszfaltoztak, nem járnék túl messze az igazságtól. Igaz, ha nem tudnám hol vagyok, a rossz út, a folyó és a fenyőerdővel borított gerincek miatt azt mondanám, hogy Erdély vagy Kárpátalja.
 
A főúton a Tyup folyó völgyében kanyarogva megéhezek, lecsorgok a vízpartig, ahol pár percig csak ülök mozdulatlanul, hogy a rossz út zörgése-nyikorgása benne bennem is elhaljon, majd előszedem a kevéske kazak elemózsiát. Valami neszt hallok, felnézek, az autó felett a magasparton egy lovas áll síri csendben áll és engem néz. Integetünk egymásnak, lejön mellém, bemutatkozunk, Talasz a neve és meghív, hogy ha van kedvem, nézzem meg a közelben lévő tanyáját. Ma este egyedül akartam lenni itt a Tyup partján, de nem bánom az invitálást, jobban nem is kezdődhetne látogatásom ebben a nagyon zöld országban.
 
A tanya valóban a közelben van, nekem vissza kell menni a főútra majd leereszkedni egy méregzöld katlanba. Újfent megállapítom, hogy lóval mennyivel könnyebb és gyorsabb terepen haladni, mert ami nekem tíz perc terepjáróval, azalatt rövidebb úton, a folyóparton Talasz lova talán még levegőt sem vesz.
A kirgizek vendégszerető népek, még le parkolok, de Talasz gazda már felajánlja, hogy legyen vendége vacsorára és éjszakára. Szép sorra bemutat a feleségének és több gyermekének, majd elnézést kér, de az állatokat el kell látni, egy kis időre magamra hagy, de érezzem magam otthon, nyugodtan nézzek körül.
 
A nagyfia Bishkekben tanul rendőrtiszti főiskolán, de ilyenkor nyáron természetesen itthon van, most épp Adidas melegítőben feji a tehenet. Általános iskolás lánya Karakolban szintén bentlakásos iskolában tanul, ő ápolónő lesz, ő is itthon van, tűzgyújtóst aprít, az édesanyjának segít a vacsoránál. A család szemefénye, a legkisebb lány le akar nyűgözni, bár alig tudja megemelni, de veszettül csapkodja a baltával a tuskót. Sötétedés előtt előkerül a két kisebb fiú is, ők a csordát hajtották fel a folyópartról, majd lóháton szó szerint elrepültek, hogy a hegyoldalból a lovakat a folyópartra, az éjszakázó helyükre hajtsák. Először látok kirgiz gyermekeket nyereg nélkül, egy szál kötőfékkel-zablával lovagolni, le vagyok nyűgözve. A lovaktól is, látszik, hogy még életükben nem láttak istállót.
A XIX. századi orosz telepesek által felhúzott gerendaház ma már nem hibátlan, látszik rajta, hogy lakáskultúrával nem igazán rendelkező félnomád kirgizek generációi használták az elmúlt században, a hátulja kicsit düledezik, de hullámbádoggal fedett teteje nem ázik, így örök életre van kárhoztatva.
 
A bejárat előtti töredezett betonplaccon teát főzünk a szamovárban, a füst az élősködőket elhajtja az ajtó elől, a családtagok szusszannak egyet vacsora előtt. A vacsoránál a kristálycukrot leszámítva minden egyéb házi és isteni finom. Desszert gyanánt vacsora után a gyermekek tányérszám vedelik a kumiszt, én csínján bánok vele, óvatosan kóstolgatom, szürcsölöm, volt szerencsém már a kazakoknál jóféle hasmenéshez, ami kerekesszékkel kombinálva nem a legtetszetősebb kombináció.
Ragaszkodnak hozzá, hogy bent aludjak a házban, ágyat vetnek nekem a konyhában a nyírfalábú lócán, ők heten pedig szép lassan visszahúzódnak az első szobába, ami normál esetben a ’masters bedroom’, a szülői háló. Gyakorlott vendéglátók, gondolom ez a követendő protokoll ha idegen vagy rokon család száll meg náluk.
 
Így 2017. július 11-én az első kirgiz reggel Talasz gazda tanyáján talál. A nagyok és a nagyobb gyermekek már hajnalban lábujjhegyen kiosonnak, a kislány és a kisfiú később kijönnek hozzám, szemügyre vesszük egymást, megcsodálják hosszú, rasztás hajamat. Reggel feltűnően hűvös van, előveszem a gps-t, kiderül, hogy nem véletlen, 1919 méter magasan vagyunk. Öt hete indultam el otthonról, tegnap 85 kilométert haladtam, Miskolcot 8560 kilométerre hagytam magam mögött.
 
Reggeli után körülnézek a Jimny-ben. Pénzt nem, de kisebb ajándékokat szoktam adni hasonló helyzetben. 2007-ben Mauritániában a homokban találtam egy amerikai katonai multi-bicskát, azt Talasznak adom. Nem akarja elfogadni, de ragaszkodom hozzá, elmesélem a bicska történetét, így már nagyon örül neki, soha nem látott még hasonlót. Mindenkinek keresek valami apróságot, a családnak egy doboz Algopirint.
 
Tegnap Talasz aggódott, amiért autóval lejöttem a katlan sík fenekére, mások nem szoktak, mert többnyire nem tudnak felmenni, néha lovakkal segítik a ’felszínre’ a Lada Nivát, ami nyilván nem a Niva gyatra terep képességei, hanem a többnyire tükörradiál terepgumik miatt van. Igaza lett, délelőtt még én sem tudok a Jimny-vel a normál négyévszakos gumikkal felmenni a meredek felázott, ráadásul kanyargós földúton.
 
Kisüt a nap, naplót írok, fotózok, a gyermekekkel kipakoljuk az autót, minden alaposan szemügyre vesznek. Arra kérdésre, hogy miért nem maradok ebédre és még pár napig itt náluk, nem tudok magam számára se elfogadható választ adni. Tizenegy körül annyira felszikkad a sár, hogy nagy lendülettel, nagyobb sebességgel, mint amit terepen szeretek, harmadik próbálkozásra kiugratok a meredély peremén. Fentről még fotózok, búcsút intünk egymásnak, egy ideig még némán bámulom ezt a csodás helyet, majd lassan délnyugatnak, Karakol irányába fordulok.
 
Ak Zsol, Kirgizisztán.
2017jul11.
Képgaléria: 
Share

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.