Jelenlegi hely

Van-e a zenének EGO-ja?

Herceg Attila képe

Könnyű lenne lecsapni a látszólag nem túl magas labdát azzal, hogy nincs, mivel a zene absztrakt fogalom, nem pedig érző és gondolkodó lény. Ugyanakkor máshogy is fel lehet tenni a kérdést: miért nincs EGO-ja a zenének?

 

Az EGO szó hallatán legtöbben azonnal Sigmund Freud-ra gondolunk, hiszen a lélektanban ő használta először ezt a kifejezést. Az EGO az ID, vagyis az ösztönén felett álló Én, egyfajta közvetítő a Libidóból, tehát az életösztönből táplálkozó, azonnali kielégülésre törekvő késztetések és a Felettes Én, a moralitást uraló Superego között.
Ha a pszichoanalitikus szemléletet követjük, azt mondhatnánk, hogy a zene csak akkor rendelkezne EGO-val, ha lennének ösztönös késztetései, ha olyan vágyakkal bírna, amelyeket kontroll alatt kell tartani.

Van-e vágya a zenének? A zeneelmélet és az összhangzattan elvei szerint bizonyos hangok, akkordok törekednek valamely irányba, oldódást kívánnak. Ha egy zenemű csak az alapfunkciós hangzatokból épül fel, akkor ezek az akkordok egymás felé irányulnak, és az oldódásuk azonnal teljesül. Ebben az esetben nincs szükség az EGO-ra.
Csakhogy a zenében sem történik meg minden esetben az azonnali feloldás. A következő akkord további feszültséget generálhat, vagy akár késleltethetjük a megérkezés pillanatát. Ekkor viszont már megjelenik a kontroll.

 

Lépjünk ki e szűk korlátok közül. Dr. Wayne W. Dyer A fordulópont - az ambíciótól az értelemig című filmben zseniálisan fogalmazza meg az EGO mibenlétét. EGO= Egde God Out, avagy kirekeszteni Istent. Kivonni a folyamatokból, saját ellenőrzésünk alá vonni mindent. Erre vonatkozó igényünk a szociálpszichológiában is megjelenik, ám evidens, hogy ez nem kivitelezhető.

Nem véletlen, hogy egészen a reneszánsz koráig nem ismerjük a legtöbb zenemű szerzőjét. Addig az EGO nem került előtérbe. Ha összehasonlítjuk egy barokk és egy kortárs kompozció kottáját, azt fogjuk tapasztalni, hogy előbbinél alig találunk előadási utasításokat, míg utóbbinál semmi sincs a véletlenre bízva, szinte minden hang előadása meg van szabva.
Vajon miért van erre szükség? Talán azért, mert a mai zenészek annyira elfelejtettek zenélni, hogy ütemenként támaszra van szükségük? Nem tudják, hogyan kell játszani, amíg a barokk kor muzsikusának ez teljesen természetes volt?
Sajnos van benne igazság, de ennél többről van szó.

 

Mai világunkban mindent irányítani, manipulálni akarunk, miközben mi magunk is állandó kontroll alatt élünk. Ennek is köszönhető, hogy a jelenkor embere függővé vált. Szeretettől, pénztől, szextől, hatalomtól függünk. Sosincs belőlük elég. Mintha a freudi felettes én, és az EGO kaput nyitott volna az ösztönénnek: szerezd meg, amire szükséged van - minél előbb és minél többet.
A konzumvilágban pedig megjelentek a konzum zenék. Noha az ember mindig is tudta, hangulatának megfelelően milyen zenére vágyik. Ahogy azzal is tisztában volt, hogy érzéseit befolyásolhatja az általa választott muzsikával. Ez mára annyiban változott, hogy szinte észre sem vesszük, ha éppen minket manipulálnak bizonyos zenékkel, ugyanakkor önmagunk befolyásolása tökéletesen tudattalanná vált.

Elvesztettük azt, ami a zenében eleve adott: a késleltetés örömét. Olcsóbb és kényelmesebb megoldásokat választunk. Megszoktuk, hogy mindent azonnal megoszthatunk függetlenül attól, hogy az ránk, és másokra milyen hatással van. Mindent felpörgetve élünk.

A muzsikus tudja, hogy ha katarzisra vágyik, ahhoz végig kell játszani a dalt. Az élményt késleltetni lehet, ám előbbre hozni nem. Képes megélni ezt a csodás pillanatot, miközben valójában az első hangtól az utolsóig eksztázisban van. Élvezi az EGO nélküli szabadságot.
Mi viszont sokszor csak az egyetlen pillanatig tartó katarzist hajszoljuk, anélkül, hogy órákig, évekig, vagy akár egy egész életig tartó boldogságra törekednénk. Kirekesztjük a csodát, feláldozzuk az állandó ellenőrzés oltárán.
Csakhogy miután a zene elcsendesül, már nincs tovább.

Share

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.