Jelenlegi hely

A lepke halála 2.

Herceg Attila képe

Korábban már beszélgettünk arról, hogy a mentális rendellenességek értelmezése mindenkor kultúrafüggő. Kiváló példája ennek az algokin indián vadászok körében a windigo (hit egy természetfeletti lényben, aki áldozatait kannibállá változtatja), vagy a Délkelet-Ázsiában megfigyelt koro (szorongás attól, hogy a pénisz visszahúzódik a hasüregbe), amelyek az adott társadalomban nem számítanak betegségnek, ellenben mi anomáliaként tekintünk rájuk.

Giacomo Puccini Pillangókisasszony című operájának fináléjában a főhősnő, Cso-cso-szán rituális öngyilkossággal vet véget életének. Már érintettük, melyek azok a nézőpontok, amelyek e tettre sarkallják Cso-cso-szánt, azonban azt is érdemes megvizsgálni, hogy maga az elkövetés módja milyen jelentőséggel bír.

Az opera cselekménye során nem derül fény arra, hogy Cso-cso-szán édesapja elbukott szamuráj volt, akik körében a méltóság különösen nagy erénynek számított. A szeppuku (amit mi harakiriként emlegetünk) a szamurájok rituális öngyilkossága. Számunkra talán meglepő, de a japán kultúrában az öngyilkosság ilyen formája nem járt együtt a társadalom megvetésével, mi több, épp ellenkezőleg. A szeppuku lényege abban rejlik, hogy elkövetője megszabadul a szégyentől, sőt, nem csak ő maga, hanem a családja is.
A kérdést lezáratlanul hagyni látszik, hogy a szamuráj hagyományok szerint szeppukut csak az követhet el, akinek az ura, az úgynevezett daimó erre engedélyt adott. Pillangókisasszony férje - az amerikai társdalmi normákhoz igazodva - minden bizonnyal nem adott volna erre engedély. Ugyanakkor ha a szamuráj önmaga ajánlja fel a szeppukut, azt megtagadni nem lehet.

A zárójelent, Cso-cso-szán halála előtt elhangzik egy rendkívül fontos mondat: "Becsülettel haljon, ki nem tudott becsülettel élni.". Ez az egy mondat nem más, dzsiszei no ku, vagyis a búcsúvers, amely fontos része a szeppuko rítusának.

 

Vajon Cso-cso-szán bizalma minden ember felé megrendült?
Ez a kérdés azért merül fel, mert a szamurájok a szeppuku előtt kiválaszthatták segítőjüket. Segítőnek lenni e nemes tett során pedig hatalmas megtiszteltetést jelentett.
Miért volt szükség a segédre? Egyrészt azért, mert a szabályosan végrehajtott szeppuku két vágásból áll, ám a második vágás megejtéséhez órási összpontosításra van szükség az első vágás okozta fájdalomból adódóan, így szükség lehet a "segítségre" a második vágásnál. Amennyiben azonban a szamuráj képes volt mindkét vágást önmaga elvégezni, a segítő feladata volt a fej átvágása, ám úgy, hogy a nyak elülső részét nem vágja át, elkerülve ezzel, hogy a fej leessen. A lefejezés arra szolgál, hogy a haláltusa fájdalma - ami a szamuráj számára megszégyenülést jelent - mielőbb végetérjen. Így a segéd "ügyességén" rengeteg múlik.
Cso-cso-szán azonban nem kért segítséget. Persze az értelmezés sokszínűsége számos kérdés felvetésének lehetőségét veti fel, ugyanakkor a rendezés döntő jelentőséggel bír.

 

Láttam olyan rendezést, ahol Cso-cso-szán nyakából folyik ki a vér. Először úgy gondoltam, ez szarvashiba, hiszen ha szeppukut (vagy harakirit) követ el, akkor a halálos sebet a hasán ejti, nem pedig a nyakán. Csakhogy a szeppukunak több fajtája is létezik, így olyan is, amely a szamurájok feleségeire vonatkozik. Igaz, ha Cso-cso-szán ezt a fajta szeppukut követi el, annak oka a hagyományok szerint férj követése a halálba, ám a rítus szimbolikája a hűség. A szamurájok feleségei férjük halála esetén a maguknál hordott kis tőrrel vágták át nyaki ütőereiket, ám a szertartás elengedhetetlen része volt, hogy lábukat összekötözzék, elkerülve ezzel azt, hogy a hullamerevség beállta előtt illetlen testhelyzetben maradjanak.

 

 

Mindebből láthatjuk: míg számunkra az öngyilkosság életellenes cselekménynek számít, addig más kultúrákban a hűség, a becsületesség és a szégenytelenség utolsó mentsvára.

Share

Hozzászólások

A cikk alatt nem találtam kontaktot, ezért ide írnám.... A levél írójának olyan tanácsokat ad, amiket az iskolában magába sulykoltak. A világon semmi köze a valósághoz. Az lenne a szuper, ha maga ismerné meg először önmagát, és a világot, annak minden rezdülésével, és akkor adna tanácsot egy lelkileg sérült embernek, ha már minimum elérte a 75 éves kort és biztosan benőtt a feje lágya. Mert amiket leírt, azzal csak még jobban alátett annak a szerencsétlennek, tehát ha van diplomája, akkor adja azt vissza, vagy üljön rajta még van ötven évet, mielőtt leáll másoknak tanácsot adni...

Kedves Márta! A véleményünk kinyilvánítása szabad, örülök, hogy Ön is élt ezzel a lehetőséggel. Engedje meg, hogy néhány gondolatban reagáljak a felvetéseihez. Amennyiben visszatérő olvasója a leveleknek, bizonyára többször találkozott azzal, amikor leírom, hogy néhány sor, olykor egy-két mondat alapján nagyon nehéz, mi több, szinte lehetetlen felmérni egy személyiség képét és számára releváns tanácsokkal szolgálni. Abban bízom, hogy ezzel a kérdők is tisztában vannak, és nem úgy tekintenek ránk, mint valami mágusra, aki egyetlen levél alapján varázsütésre megszünteti a problémákat. Én sem így tekintek magamra. Mivel a kérdezők autonóm egyéniségek, rendelkeznek azzal a szabadsággal, hogy az általam, általunk így tanácsokat saját belátásuk szerint kezeljék. Ettől pedig senkit sem áll sem módunkban, sem szándékunkban megfosztani. S ami legalább ennyire fontos: senkit sem tekintünk eleve betegnek. Sajnos eléggé elterjedt az a nézet, miszerint aki tanácsadóhoz, szakemberhez fordul, az sérült, beteg. Még egyszer hangsúlyozom: véleményt formálok, nem kész megoldásokat adok, amiket mindenki a saját belátása szerint kezelhet. Üdvözlettel: Herceg Attila

Kedves Márta! Gondolom, ön már elmúlt 75 éves, ezért tanácsolja azt, hogy a doktor úr adja vissza a diplomáját... Ezt az írást nem úgy kell tekinteni, mint iskolai tananyagot - habár van olyan iskola, ahol tanítják e történetet. Az írás lényege az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az, amit gondolunk, világszintű, tökéletes és örökkévaló. A világon számtalan elgondolás létezik egy-egy dologról - a leírás ezt próbálja megértetni, erre hívja fel figyelmünket. Ha ön ezt nem vette észre, akkor ön igen együgyű teremtés! Továbbá megszegte a fent említett szabályt: "Ne bírálj másokat, mert nem egyedül vagy a világon!" - E gondolat lényege is az, hogy ami önnek gyerekes, másnak útmutató lehet, de ha így nem érthető, akkor a természet nyelvén úgy mondanám: "Ami az egyiknek étek, a másiknak méreg". Legyen olyan kedves, és gondolkozzon el ezen, mielőtt másoknak tanácsot ad!

Oldalak

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.