Jelenlegi hely

Isten hárfája I.

Herceg Attila képe

A most következő sorokat sok évvel ezelőtt vetettem "képernyőre" - egy majdnem elfeledett blogomban írtam le, ami az elmúlt napokban újra előkerült.

Az alábbi gondolatokat több napja kezdtem jegyzetfüzetembe írni, és valahányszor újra előveszem, hogy újragondoljam, továbbálmodjam szikráit, új és új gondolatok kapnak lángra, s a fény mindannyiszor ugyanoda vezet vissza. Minden összefügg mindennel és a legvégső igazság EGY.

Ha nem kötődsz elméleti szinten a zenéhez, talán e sorok száraznak tűnhetnek, ám számomra a végső elképedés és boldogság mámoros egységét képzik. Magamat felemelve indulok újabb és újabb felfedező utakra, s végül mindig ugyanoda jutok vissza, ám ez nem elkeresít, hanem megnyugtat.

A zene, a zeneiség legkisebb építőköveit kutatva jutottam el annak legmagasabb szféráihoz. Itt is bizonyítást nyer, hogy a puszta tudományosságon felülemelkedik a magasról érkező, Néma Bölcsesség. Persze a tudós nem élhet anélkül, hogy ne bocsátkozzon alkotások elemzésébe, ám a művész, a valódi művész számára (aki közvetít!) a megszületett mű maga a csoda, nem pedig annak különböző szempontokból történő elemzése.

Vonatkozik ez a művészet minden területére, legyen szó irodalomról, táncról, képzőművészetről, zenéről. Mindenbe bele lehet magyarázni, mindent lehet indokolni, ám a zseni (itt azokra gondolok, akik művészetüket alázattal végzik) a születés pillanatában látja meg az életet, míg a tudós, az analitikus az életben keresi a születést. Ezt bizonyítja az irodalomtörténetben ismert anekdota: "Gondolta a fene".

 

Induljunk el tehát a zene legalapvetőbb egységétől a hangtól, illetve két hang viszonyától. A zeneelmélet két hang viszonyát hangközökben határozza meg, ezeket (most szándékosan csak egy oktáv terjedelmen gondolkodunk) a következőkként írja le:

  • 1 hang távolság : prím
  • 2 hang távolság: szekund
  • 3 hang távolság : terc
  • 4 hang távolság: kvart
  • 5 hang távolság: kvint
  • 6 hang távolság: szekszt
  • 7 hang távolság: szeptim
  • 8 hang távolság: oktáv

Számomra sokáig érthetetlen volt a prím, mint hangköz. Az úgynevezett tiszta prím lényege, hogy két azonos hang szólal meg - akkor ez miért távolság? Miért beszélünk egy hangnyi távolságról? A későbbiekben rájöttem, hogy ennek is van jelentősége, ám ehhez tágabb mélységeket kell megértenünk.

Ennek megértséshez közelebb vezet a XX. század táján kialakuló zenei gyakorlat, amelynek során a zeneelmélet az úgynevezett modellskálákat - hangok ismétlődő, matematikai törvények szerinti egymásra épülése - már sokkal behatóbban, tágabban értelmezi, a hangok távolságának számozását jobban kiterjeszti.

Így a prímet nem értelmezi, mivel ezt egy hang ismétlődésének (repetíciójának) tekinti, ami a skála szempontjából nem mérvadó. Ezzel szemben a szekund távolságot már vizsgálja, mégpedig aszerint, hogy kis szekundról (egy félhangnyi távolság, jelölése itt 1), vagy nagy szekundról (két félhangnyi távolság, jelölése itt 2) van szó.

Ennek értelmében tehát a fenti hangközöket a következők szerint értelmezzük:

  • szekund = 1,2
  • terc = 3,4
  • és így tovább.

Ebben az értelmezésben a skálát nem a maga egészében tekintjük, hanem mint számtani sorozatot; minden elem az őt megelőző, illetve az őt követő elem által válik értelmezhetővé, tehát egymáshoz következtetett viszonyaik alapján.

Persze, mint azt korábban jeleztem, ez a fajta skálaalkotás a XX. század zenéjében jelenik meg (ennek kiváló művelője többek között Bartók Béla), majd a jazz zenében is jelentős hatást (és kölcsönös egymásra hatást!) mutat.

Ám térjünk vissza a legelőször felvázolt hangközökhöz. A legelső, úgynevezett modális skálákat (hangsorokat) az ókori görög zenekultúrára vezethetjük vissza. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a modális hangsorok közül több is ókori görög népcsoportok neveit viseli.

Nem szükséges különösebb zenei műveltség ahhoz, hogy az IONhangsort megértsük (mint tudjuk az ionok -vagy jónok- az ókori görög társadalom meghatározó népcsoportját képezték). Ezzel már az általános iskolában találkozunk, kodályi szolmizációval:

dó - ré - mi -fá - szó - lá - ti - (dó)

Már a XIX-XX. század fordulóját megelőző vizsgálatok kimutatták, hogy kora gyermekkorban lévő gyerekek könnyedén, mondhatni "otthonosan" tájékozódnak, mozognak az ion (vagy másként dúr) hangsorban; az ebben a hangsorban elénekelt néhány hangból álló motívumokat könnyedén képesek kiegészíteni.

Mit is jelent mindez? Természetesen ennek értelmezési köre is sokrétű, ám most nem kívánok kitérni a formális szakaszra (vagy műveleti szakaszra) jellemző gondolkodásra, nem a gyermekek fejlődéslélektanát kívánom elemezni, inkább "egyszerűbb", ha úgy tetszik, "primitívebb" (mely szónak gyökere visszavezethető a prímre!), ám annál mélyebb eredetekre visszavezető következtetéseket szeretnék levonni.

Az ókori görög zenekultúrában megjelent hangsorok (ion, dór, fríg, líd, mixolíd, eol és lokriszi) a különböző népcsoportok zenei jellegét mutatják - tehát egy népcsoport rá jellemző hangzásvilággal, skáláva rendelkezett. Tudvalevő, hogy a kor zenetudományáról, zeneelméletéről számtalan írás maradt fent, ám a gyakorlati oldalról vajmi keveset tudunk. Ezzel szemben, ha visszautalunk a kutatások eredményeire, fel kell tennünk a kérdést: miként lehetséges az, hogy egy több ezer éve letűnt kultúra zenei nyelve ott él a XXI. században születő gyermekekben?

 

Korábban beszélgettünk már arról, hogy egy adott kor zenéje mindig tükörképét mutatja a kor társadalmi berendezkedésének. Ha lólépésben átnyargalunk a zenetörténeten, láthatjuk, hogy a korai, kezdetleges dallamok (melyek kis ambitust -hangterjedelmet- képviseltek), miként bontakoztak ki, és alakultak ki a gregorián dallamok; majd a gregorián zene művelői miként terjesztették ki a dallamvilág határait, miként keletkezett egyszólamúságból többszólamúság, amely a későbbi érákban még tovább terebélyesedett. A romantika szinte láncokat tépett le, határokat törölt el. A zenekarok apparátusa (a zenekarban résztvevő muzsikusok, hangszerek száma és utóbbiak különbözősége) egyre merészebb tendenciákat mutatott.

S ha egy pillantást vetsz a mai kor zenéjére: minél kisebb előadói gárda, minimális zenei, dallami folyamatok. Sokszor a hangterjedelem is "perifériára" szorul. Az oktáv szokszor hiányzik, nem jutunk el hozzá, csak beszűkült hangközöket, akkordokat hallnunk, s hiába várjuk, nincs feloldás. Ezzel kapcsolatban engedd meg, hogy még valamire rámutassak.

Ha egy skálát zeneelméleti szempontból vizsgálunk (itt a modális hangsorokra gondolok), akkor mindössze hét hangot veszünk számításba, hiszen a nyolcadik hang az első hang ismétlődése (mindössze egy oktávval feljebb vagy lejjebb). Íme a misztikum "manifesztációja": a mágikus hetes szám után újra visszatér az egy.

Ellenben, ha a nyolc hang távolságát vesszük szemügyre, és felbontjuk azt kis szekundokra (tehát félhangonként értelmezzük), megállapíthatjuk, hogy egy oktávot (azaz nyolc hang távolságát) 12 félhang épít fel.

Jézus szenvedéstörténetében a Halál a tizenkettedik stáció. A horoszkóp 12 házból áll, melyekben 12 zodiákus jegy szerepel. A 12. ház a Halálhoz való viszonyt is jelképezi.

Nincs tovább, mégis van! Csak az egyik körből tudok kilépni, de máris egy másik körben találom magam. Mindössze körforgás létezik! Nincs végső kérdés!

Balogh Béla A tudatalatti tízparancsolatában az első meditációt a következő mondattal nyitja: "Az Élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok..."

Most és Végtelen.

 

A zeneelmélet azt mondja, hogy a zene térben és időben történik. Ám a most mindig feloldódik a végtelenben! Életünk egyik legnagyobb kérdésére a zene megadja a választ! Igen, van tovább.Még a tizenkettedik után is!

Share

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.