Jelenlegi hely

Az érzelmek habanerája II.

Herceg Attila képe

Az előző bejegyzésben beszélgettünk arról, hogy Georges Bizet Carmen című operájában Don José meglehetősen rövid idő alatt rendkívül szélsőséges érzelmek viharába kerül, s az egykori szerelem könyörgésből fenyegetőzéssé, majd gyilkos indulatba vált át. Arról azonban nem esett szó, mindennek mi lehet az oka.

Kiindulási alapnak szögezzük le, hogy egy és ugyanazon férfiról beszélünk, tehát mindaz a viselkedés, amit bemutat, egyetlen személyiséghez tartozik. Zárjuk ki a patológiás kórképeket: szó sincs tudathasadásról, vagy bármiféle elmebetegségről. Mivel célunk jelen esetben az, hogy megértsük Don José erős érzelmi hullámzását, ezért tételezzük fel, hogy minden attitűdje felvázolható egy kör egy-egy sugaraként. Arra vagyunk kíváncsiak, vajon mit találunk a kör közepén.

Nézzük végig, mi zajlik a három felvonás alatt.
Don José katonaként szolgál, távol az édesanyjától, aki a fia szerelmével küld egy levelet, melyben arra kéri, hogy térjen haza és nősüljön meg. Érdekes, hogy amikor találkozik a lánnyal, akit -édesanyja javaslatára- feleségül akar venni, nem a leendő menyasszony iránt mutat érdeklődést, inkább kérleli, hogy meséljen még az anyjáról. Szilárd elhatározása csupán addig tart, amíg meg nem jelenik Carmen, aki a ruhájáról letépett rózsaszálat Don José elé hajítja. Mindezt persze azután, hogy a lábai előtt hajbókoló férfiak tudomására hozza: ahhoz fog feleségül menni, aki nem szereti őt.
Don Josét teljesen lenyűgözi Carmen, ezért megszökteti, vállalva a rabságot és a katonaságtól történő elbocsátását. A rend egykori fenntartója illegalitásba vonul azért, hogy követhesse szerelmét. Carmen érzelmei azonban hamar kihűlnek, ám ezt hiába adja Don José tudtára. Ekkor kerül azonban a képbe egy másik férfi, aki elmondja Don Josénak, hogy halálosan szerelmes Carmenbe, ám viszonzatlanul. Ugyanekkor megérkezik Don José korábbi kedvese, aki elmondja, hogy édesanyja súlyos beteg. Don José úgy dönt, hazamegy és később visszatér Carmenhez.
Amikor erre sor kerül, Don José megtudja, hogy Carmen a másik férfi oldalán mutatkozik. Don José megpróbálja visszakönyörögni magát, de Carmen hajthatatlan. Ekkor kést ránt elő és leszúrja Carment. A gyilkosság helyszínére érkező tömeg Carmen holtteste mellett találja a vezeklő Don Josét.

 

Vajon az itt leírtak alapján a Kedves Olvasót mit állítana a kör középpontjába? Don José hezitálását a két nő között? A sorozatos megaláztatottságból fakadó dühöt (Carmen többször is nevetség tárgyává teszi Don Josét - valójában a lába elé dobott rózsával is ezt teszi)? A csalódottságot, kiábrándultságot, amelyet a viszonzatlanság, az elutasítás szült?

Az igazság sokszor láthatatlan. A valódi indok, ami a Don José által vívott harc mögött áll, az opera folytán csak közvetetten kerül színre. Ez pedig nem más, mint az édesanyja iránt táplált ambivalens kötődés.
Emlékszünk: amikor megjelenik a leendő menyasszony, a néző által várva várt szerelmi jelenet elmarad, ehelyett minél többet akar megtudni az édesanyjáról. Miként lehetséges az, hogy az a nő, akivel az életét készül leélni, hidegen hagyja? Minden bizonnyal úgy, hogy nem szerelmes a lányba, csupán az anyjának akar megfelelni, ezért teljesíti a kérését - ugyanis tudattalanul úgy gondolja, hogy "csupán" ezzel érdemelheti ki anyja szeretetét. Felmerül a kérdés: vajon beszélhetünk valódi szeretetről Don José és az édesanyja között, ha az mindkét részről feltételekhez van kötve? Nem hinnénk, sokkal inkább alá-fölérendelt viszony rajzolódik ki. Az anya uralkodik, a fiú behódol.
Ám azt se tévesszük szem elől, hogy ehhez a meccshez két játékos szükségeltetik: mindkettőjüknek hajlandóságot kell mutatnia arra, hogy belebújjanak szerepeikbe. Csakhogy ezek a szerepek egy valamit képtelenek megadni: a szabadságot, a függetlenséget. Aki uralkodik, az függ a behódolótól, és fordítva. Mindketten tudják, hogy ha valaki nem teljesíti a saját "feladatát", akkor a játéknak vége szakad. Ezt viszont egyikük sem akarja.

Ugyanakkor mindketten érzik azt is, hogy a szerepeiknek köszönhetően képtelenek kiteljesedni. Don José éppen ezért keres kiutat, és táplál szerelemt egy olyan nő iránt, akit nem az édesanyja választott számára. Csakhogy az a fajta kötődés, amely meghatározza az édesanyjával való kapcsolatát, akaratlanul is áttevődik a párkapcsolatra. Itt is irányított lesz, nem pedig egyenrangú partner, továbbra is azt fogja hinni, hogy a szeretetet ki kell érdemelni, ami csak úgy lehetséges, hogy megfelel a másik elvárásainak, akármik is legyenek azok - tehát alárendeli önmagát. Ugyanakkor a partner elvárásai nem lehetnek olyanok, amelyek által egyenrangúvá, vagy esetleg felette állóvá tehetnék. Kizárólag olyan elvárásoknak hajlandó és képes megfelelni, amelyek megalázottá, elnyomottá teszik.
Persze valahol Don José is szeretne bizonyítani, és olyat tenni, amivel a nő elismerését vívja ki, csakhogy ez ellentmond az elvárásoknak. Ezért ha mégis hasonlóan cselekedne, gyorsan kompenzálnia kell és újra megalázott helyzetbe hoznia magát.

Az ambivalens kötődés mindezt magában hordozza: a szeretet feltételektől, mi több, félelemtől, szorongástól válik függővé. A szereptől való szabadulási vágy a függővé tevő személy iránti dühöt eredményez, ám a félelem nem engedi, hogy az ő irányába ez kimutatható legyen, ezért a párkapcsolatban projektálódik, ráadásul társul azzal, hogy a behódoló fél (aki ez esetben férfi), megtanulta, hogy dühének tárgya ellenkező nemű, ezért haragját a nőkre vetíti ki. Persze Don José ezt azért nem teheti meg leendő menyasszonyával, mert ő közvetlenül az édesanyjához kapcsolódik.
Carmen ebben az értelemben áldozatává válik Don José anyja iránti haragjának, aki az opera végén azért vezekel, mert felismeri, hogy a gyilkosság nem oldotta fel, sőt, csak megerősítette szerepében. A végzetes indulat nem az erőből, hanem a gyengeségéből fakadt.

Persze szemlélhetjük mindezt az áldozat, Carmen szemszögéből is. Miért viselkedett így Don Joséval? Azért, mert felismerte a férfi manipulálhatóságát; egészen pontosan mondva: az erre való igényét. Így tehát íratlan szerződést kötöttek: neked arra van szükséged, hogy megalázzanak, nekem pedig arra, hogy legyen kit megaláznom. Csodás párosítás.
S végül mi történt? Mindketten áldozattá váltak.

 

Mi magunk is így működünk: szerződéseket kötünk. Azáltal, hogy kimutatjuk az igényeinket, reklámozzuk, felajánljuk önmagunkat - s kivétel nélkül, mindig megtaláljuk azt, akivel össze tudjuk egyeztetni a szükségleteinket.

Share

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.