Jelenlegi hely

Kerekesszékekről nyíltan

Nagy Bendegúz képe
Kerekesszékekről nyíltan

Kerekesszékekről nyíltan

 

Nagyon örülök ennek a cikknek. Köszönettel tartozom érte Szalóczi Katalinnak, miskolci újságíró barátomnak. A kép a fotóst dicséri, név szerint Ádám Jánost, aki ismerősöm is. Hóhér akasztotta a pillanat törtrészéig a hóhért. 

A boltban a pénztár előtt az Észak-ot lapozva a cikket keresve többször is túlszaladtam ezen az oldalon. Azt hittem, valami egész oldalas reklámhirdetés.

Majd megdöbbentem: Uramatyám, ez én vagyok !? Gyorsan becsuktam a lapot és körbepillantottam, hogy senki nem vett észre.

 


SZK
Akár mi is választhattunk volna magunknak kerekesszéket, hiszen több is van a lakásban. Mind más célra szolgál?
NBL
Van a német Meyra X1 világjáró kerekesszék, amely kiszolgált már, azt ezzel a fehérrel váltom fel, amelyikben most ülök. Ez egy Küschall Champion svájci high-tech aktív kerekesszék. Van egy svéd Panthera tartalék szék, ami pici és könnyű, mindössze 6,5 kiló.

És van egy geg-szék, amelyik egy 5-ös BMW vezetőüléséből és egy aktív székből lett kialakítva. Ez szolgál irodai székül is.

Elektromosan négy, manuálisan hat irányban állítható. Dönthető, a barátaim általában ezt választják, akár aludni is lehet rajta. Ezeken kívül van egy kézzel hajtható biciklim és egy kétüléses sportkocsi,, amiben a BMW vezetőülés még az eredeti funkciót szolgálja, de már kezd összeállni a fejemben egy sikló gördeszka...

A kosarazáshoz használt kerekesszék a Pattantyús Iskolában van, ott szoktunk edzeni.

SZK
Mit jelent az ön számára egy jó kerekesszék?
NBL
Mivel nem tudok járni, óriási áldás. A kerekesszék teszi lehetővé, hogy újra emberként éljek. Afrikai országokban és Afganisztánban járva döbben rá igazán az ember: szék nélkül a földön csúsznánk-másznánk, mint az ottani sérültek egy része.

A kerekesszék nem egy ülőalkalmatosság, hanem mechanikus testrész. Ezt el kell hinni, el kell fogadni. Természetesen ez nem mindenki számára nyilvánvaló.

Például Afrikában, és másutt is, előfordul, hogy külön jegyet akartak fizettetni érte a buszon. Bár, ha jobban belegondolok, ők értették meg igazán a kerekesszék fontosságát. Emberszámba vették. Soha nem a kerekesszékkel van a probléma, hanem a fejekben.

SZK
Ön nyilvánvalóságként beszél a kerekesszék használatáról, ugyanakkor vannak sorstársai, akik nem tudják, nem akarják elfogadni. Van ebben különbség a sérülten születettek és azok között, akik életük folyamán lettek sérültekké?
NBL
Habitust tekintve hatalmas a különbség a született és baleseti sérült emberek között. Akik balesetet szenvedtek, sokkal hamarabb elfogadják az új, megváltozott körülményeket.

A frissen sérült felnőtt embereket, akiknek előtte már beállt az úgynevezett ép életül erős vágy hajtja, hogy minél inkább a korábbi életükhöz hasonlóan éljenek, bennük több a bizonyítási vágy.

Ugyanakkor van ellenpélda is. Jártam az egyik kerekesszékem svéd gyártójánál. Végtagok nélkül született: csak egy keskeny törzs és egy nagy fej. Se váll, se csípő.

De nem akármilyen a fej. Polgárpukkasztásból nyáron ujjatlan pólót hord. A saját ötletei nyomán kifejlesztett segédeszközökből gazdagodott meg.Saját maga autót, helikoptert és repülőt vezet. Hang-, fej- és szemvezérléssel. Az autójában ültem is, a gázt és a féket a szájába vett szívó-nyomó csővel kezelte. Ő az egyik példaképem.

Csak akarni kell, mert bármiféle hiány fejlett technológiával áthidalható. S ha ugyanolyan életet nem is élhetünk, mint az épek, viszont olyan képességekre lehet szert tenni, amilyenekkel nem minden ép ember rendelkezik.

Én például képes lettem szinte a végtelenségig, ájulásig tűrni a fájdalmat, s ha úgy alakult, napokon át nem enni vagy inni, buszokon ülni akár napokon át. Barátaim szerint ez nem a székkel van összefüggésben.

SZK
Sokszor vannak fájdalmai?
NBL
Fáj a hátam, szinte folyamatosan. A balesetem során több csigolyám összetört, egy implantátumot is beépítettek. Soha nem éltem droggal, mégis van valami, ami olyan hatást tud tenni rám, amilyen csak a droggal lehet.

Amikor a sok ülés okozta fájdalmat megunva ebből a helyzetből hanyattfekvésre váltok, akkor fél percen át megszűnik a fájdalom... egymás után pattannak le rólam a fájdalombuborékok.  Még nem voltam belőve, részeg is csak mértékkel, de így képzelem el. És nekem mindennap többször is megadatik.

Kegyelmi állapotnak neveztem el.

SZK
Arról már beszélt, mit jelent a kerekesszék a sérültek számára. Mit tapasztalt, mit jelenthet az épek számára?
NBL
Attól függ, hogy hol járunk. Nyugat-Európában és a szegény országokban elfogadják. Nálunk száz emberből kilencvenen nem tudnak vele mit kezdeni.

Amint észlelik, hogy szembe jön a járdán egy kerekesszékes ember, azonnal fontos néznivalójuk, tennivalójuk akad.

Megerősítette a személyes tapasztalataimat a minapi egri bejárás. A város egyik képviselője egy egész napra kerekesszékbe ült. A végén leszűrte: nemhogy másképp viselkedtek vele azok az ismerősei, kollégái, barátai, akikkel találkozott, hanem egyenesen észre sem vették. Ezt tette a negyven centinyi különbség!

Amikor jó kedvemben vagyok, megteszem, hogy az engem feltűnően észre sem vevők után fordulok. Ritkán csalódom: amint elhaladnak mellettem, kíváncsiságból visszafordulnak. Hogy meg szoktak rémülni, ha ilyenkor találkozik a tekintetünk!

A másik véglet a kéretlen segítő. Egy ilyen erőszakos segítség nyomát viselem a homlokomon: a pénztárnál emelte meg a kerekesszékemet egy férfi hátulról, úgy, hogy előrebukva betört a fejem, sugárban tört fel a sebből a vér.

S ott vannak még a sajnálkozók is. Az ajakbiggyesztők. Előfordult, hogy a főutcán várakoztam egy barátomra, s egy csinos hölgy előttem elmenve egy százast nyomott a kezembe. Nyilván összetévesztett. Szóvá tettem, hogy nem vagyok koldus, de ha mindenképp támogatni szeretne, ne sértsen meg egy százassal, tankolja meg a kocsimat. Elnyílt a szeme…

Ezek a dolgok lassan változnak, a társadalomnak hatalmas az agyi tehetetlensége.

SZK
Miként viszonyulnak a gyerekek, gondolom őket vonzza a technika?
NBL
Tipikus helyzet: a pici gyerekek kíváncsiak, ösztönösen közelednének felém, a szülők pedig általában elrántják őket. Előfordult, hogy odaszóltam a lehető legnyájasabban mosolyogva:- „nyugi, nem taposom el a gyereket”.

A kicsi még megkérdi: „mi baja a bácsinak?”, mire letudják azzal: „fáj a lába”...

Pedig lehet másként is, amire a legjobb példa Svédország és a skandináv régió. Ott csak egyféle, integrált iskola léteznek, ahová együtt járnak a sérültek az épekkel.

Építészként, rehabilitációs és környezettervező szakmérnökként számtalan hazai óvoda, iskola, egyetem akadálymentesítésében közreműködtem. Volt olyan iskolaigazgató, aki kijelentette (megjegyzem: az iskolának egy fillérjébe sem került): „felőlem akadálymentesíthetik, de ide nyomorék gyerek nem fog járni!”

A fő akadályt ez esetben nem az ép gyerekek jelentik, hanem az iskola vezetősége és a szülői közösség. E téren nagyon lassú a haladás, az egri egész napos program tanulsága, hogy visszakanyarodtunk a húsz évvel ezelőtti problémákhoz. A húsz éves gitt forog a szájban.

A sérült emberek megítélése alapvetően nem sokat változott, továbbra sem jó irányból közeledünk egymáshoz. A sérült emberek képtelenek jelen lenni a társadalomban.

Amikor az épeknek is nehéz munkát találniuk, akkor a sérülteknek duplán az, különösen a képességeiknek és lehetőségeiknek megfelelő munkát.

Jellemző, hogy pár évvel ezelőtt egy államtitkár, akivel korábban fontos projekteken dolgoztunk együtt, lelkesen közölte: talált egy állandó munkát számomra. Egy portás állást, holott jól tudta, hogy építész vagyok, s hogy ezen felül mi mindenre képes.

SZK
Saját tapasztalataim szerint a sérülteknek is lenne mit tenniük az akadályok lebontása érdekében…
NBL
Az említettekkel ok-okozati összefüggésben sok közöttünk a zárkózott, sőt az elzártan élő, főként az ex-szocialista keleti blokkban, ahol a korábbi rendszerben rejtegettük a sérült embereket. Hiába fektettük le az új Alaptörvényben, hogy ugyanolyan jogok illetik meg a sérült embereket, mint az épeket, ez a gyakorlatban nem működik.

Ehhez persze nekünk is komolyan kell vennünk magunkat, el kell hinni, hogy képesek vagyunk teljes értékű munkát végezni. Alapvető az önbecsülés: felnőttekként akarjunk élni, ne pedig gyermekként, s legyünk tudatában a képességeinken.

Az elmúlt tizenöt évben sokfelé jártam. Például Németországban meglátogattam egy komoly IT céget, amelynek két Down-szindrómás ember a tulajdonosa. Sokat játszanak és sakkoznak. Pontosan tudatában vannak a szellemi képességeik határának, de azt is tudják, hogy vannak különleges képességeik is.

„Mi nem vagyunk egészen „normálisak”, de vannak jó ötleteink. Ezen a bőrrel kárpitozott ajtón túl pedig sok okos, normális, képzett ember dolgozik nekünk, akiket ezért jól megfizetünk.”

SZK
Nálunk a sérültek sokszor túlérzékenyek, az ember sokszor attól is zavarba jön, mi az elvárt megnevezés: sérült, fogyatékkal vagy fogyatékossággal élő?
NBL
A balesetem utáni első hetekben velem már kint csúszkáltak a befagyott Tisza jegén a nővérkék (a főorvos jól le is szidta őket, nekem pedig azt mondta, hogy kirúg).

Előtte is mozgékony, vagány fiú voltam, ugyanazt folytattam, amit előtte is csináltam. A szék nem változtatja meg az ember alaptermészetét.

Sokan a sérültet, a sérültek magukat is, móriczi mércével eleve szegényebbnek, gyengébbnek ítélik. Pedig annyi más nyomorúság és szegénység van, ahhoz nem sérültnek lenni. A magyar nyelv olyan gazdag, egyszerre többféle lehetőséget is kínál ugyanarra a fogalomra.

Én nem kezdtem el másféle terminológiát használni, továbbra is azt mondom: jövök, járok, megyek. Ugyanakkor nem sértődöm meg azon, ha azt mondják, „gurulj odébb”, viszont az empatikus ép barátaim olykor használják a kifejezést: „guruljunk odébb”… Jókat lehet nevetni! Nevetni kell mindenen. Ami a megnevezésünket illeti, én a sérült személyt tartom a legjobbnak.

Hivatalosan jelenleg a fogyatékossággal élő személy az elfogadott. Ettől a megnevezéstől egyszerűen kiráz a hideg.

Van, aki kikéri magának: ő a társával és a gyerekeivel él együtt, nem a fogyatékosságával.

SZK
Mennyiben változtak meg a társas kapcsolatai a balesete óta?
NBL
Sok barátom volt, vagy legalábbis azt hittem, de közülük csak egy fiú és egy lány maradt mellettem, a többiek egy csapásra eltűntek az életemből. A szüleim és testvéreim ugyanúgy szeretnek, mint azelőtt.

Okosan szeretnek. Belátták, hogy elsősorban felnőtt gyermekük, nem másodszori babájuk vagyok.

A szülőknek sokat kell hasonló esetben segíteni, hogy elhihessék: gyermekük újra talpra állt, életre képes és kész. De ezen sokat kell dolgozni. Meg kell nekik mutatni.

Ha kell, segítenek, de nem szólnak bele a döntésembe, hiszen a balesetem idején is majd húsz éves, nagykorú voltam már.

Közöttünk soha nem volt téma a sérülés. Mi egyszerűen nem beszélünk erről. Nincs mit.

Viszont a kerekesszékes létem elmúlt huszonegy  éve alatt előfordult, hogy barátaim, sőt unokatestvéreim sem voltak képesek hozzám szólni. Ezt a fajta gyávasággal vegyes álszent hozzáállást soha nem fogom elfogadni. Soha!

Sok új ismerősöm, pár barátom is lett öt kontinensen. Ők elfogadtak, ők pont így szeretnek. Ők elsősorban az embert látják bennem, akinek ugyanolyan vágyai, jó és rossz tulajdonságai vannak, mint bárki másnak. 

Zárszóként A De Jure Alapítvány szellemiségének megfelelően: elsősorban emberek vagyunk, akiknek ebben a közös világban kell együtt élniük és boldogulniuk, mert nincs külön világ épeknek és sérülteknek.

 

2013 augusztus 3.,

Miskolc,

Magyarország,

 

Kék Bolygó

Share

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.