Született 1973-ban, Erdélyben, Nagy István és Újfalvi Klára harmadik fiaként. Déván elkezdett középiskolai tanulmányait Baján fejezte be, miután a Ceausescu-rendszer összeomlását követően az egész család áttelepült Magyarországra. Gyermekként sokat sportolt, bokszolt, biciklizett, futott. Miután Baján a III. Béla gimnáziumban leérettségizett, 1992-ben felvételt nyert a BME Építészmérnöki szakára.

1992 novemberében sportbaleset következtében megsérül a gerince, kerekesszékbe kerül. Az egyetemet 1994-ben kezdi újra, rengeteg nehézsége támad abból, hogy az egyetem, csakúgy, mint az ország, nem akadálymentes. 1998-ban svéd ösztöndíjjal Borlangeben Rehabilitációs szakmérnöki oklevelet szerez. Skandináviában jön rá, hogy közös a világunk, nincs külön világ épeknek és sérülteknek. 1998 után beleveti magát a civil mozgalmár életbe, a hasonlóan gondolkodó emberekkel akadálymentesíteni akarja az országot.

A sport is újra szerepet játszik az életében, ezúttal mint kerekesszékes maratoni futás. 1998-ban és 1999-ben megnyeri a rangos Stockholm maratont. Ezekben az években a De Jure Alapítvány aktív munkatársaként a lehető összes hadszíntéren részt vesz az akadálymentességért vívott harcban. Tízévnyi sportolás, munka, utazás és néha tanulás után 2005-ben építészdiplomát szerez a Műegyetemen.

Gyermekkora óta szeret fotózni, képeiből kiállításokat szervez, kalandjairól könyvet ír. Mivel a kerekesszék nem akadály, csak nyűg a nyakán, új hobbijának, az utazásnak hódol. Barátaival hátizsákkal beutazza Kurdisztánt, Iránt, Afganisztánt, útitársak híján egyedül kóborol 2005 őszétől 2006 tavaszáig Közép- és Dél-Amerikában, bejárja Mexikó, Guatemala, El Salvador, Panama, Costa Rica, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Chile és Argentína számára érdekes, lakott és lakatlan területeit.

2006-ban rehabilitációs szakmérnöki diplomát szerez a BME építészmérnöki karán.

2007 őszén nekivág Afrikának. Első útjára gyalog megy, de kéthavi kutya-kemény kínlódás után be kell látnia, hogy a terepjárós utazóknak igaza volt: Afrikában nincs hátizsákos turizmus. Mauritánia Isten háta mögötti csücskében a tűzforró börtöncellában csücsülve belátja, hogy túl sok az üröm az örömben és visszafordul.

2008 januárjában terepjáróval vág neki, Zsujtáról indul Nyugat-Afrikába. A terv átszelni a kontinenst nyugat-keleti irányban. Két hónap után a szenegáli-mali határvidéken megbetegszik, a kocsit Nouakchottban hagyja, hazarepül. Itthon különböző kórházakban eltöltött majd háromhavi aktív gyógyulás, levezetés után következő afrikai útját tervezi. A célpont: Kelet-Afrika, esetleg egy Alaszka-Tűzföld túra, netán Délkelet-Ázsia…

Feszegeti a kerekesszékes lét határait.