Jelenlegi hely
Blogok
Talasz gazda tanyáján
A négy elégedetlen, az ártatlan és a leszedált tejbetök
Minden napért meg kell harcolni
Nem Istváné itt a tér
Isten nem ver bottal
Tudja, hol a Duna? Na, oda dobja be...
Összeültek, mint két dinnye
Összeültek, mint két dinnye
A verőfényes május elsejei diósgyőri séta után ülünk a kedvenc miskolci Zöld Nyíl villamosunkon. Sogi az ablakon kifelé, én befelé bámulok a mozgássérülteknek fenntartott helyen. Szemben, karnyújtásnyira az időseknek és áldott állapotú nőknek dedikált szembefordított négy helyen egy fiatal Down szindrómás lány és édesanyja ül, a szélső két ülés még üres.

Borítékot hozott?
Borítékot hozott?
Miskolcon a reggeli mínusz tíz fokban hétágra süt a nap, a kétujjnyi porhó vakítóan világít a Berze parkot övező háztetőkön. Előveszem a síkesztyűt, a gyapjúsálat és elindulok a MÁV rendelő felé, amit egy ideje, természetesen az egyszerűség kedvéért már Vasútegészségügyi Nonprofit Közhasznú Kft. Egészségügyi Központ Miskolc néven neveznek.

Beteg vagy? Dögölj meg!
A cigányasszony álma
Frappáns felsőtest
Láttam a matricát!
Az ilyennek mindent szabad
Próbálja csukott ajtóval!
Próbálja csukott ajtóval!
Miskolc kereszt alakú város, ami azért csodálatos, mert alig van olyan pontja, ahonnan a természet tíz perces sétával ne lenne elérhető. Amióta jár az akadálymentes zöld villamos, a nem autós életem kelet-nyugat irányba fűztem fel, észak-dél irányban inkább autóval vagy gyalog közlekedek.
Miskolc déli csücskében, a görömbölyi Bizony Ákos utca utolsó házában hat órakor leadom az autót egy kis átalakításra, gondolva, hogy az új zöld buszok valamelyikével visszajutok a központba.

Oldalak
