Könnyű lenne lecsapni a látszólag nem túl magas labdát azzal, hogy nincs, mivel a zene absztrakt fogalom, nem pedig érző és gondolkodó lény. Ugyanakkor máshogy is fel lehet tenni a kérdést: miért nincs EGO-ja a zenének?

Az első félévben 5-6 gyerek teljesen abbahagyta a Tanodába járást. Nem tudjuk mindenkinél, hogy mi volt a pontos ok. Voltak szülők, akik kétségbevonták a szakértelmünket, és voltak gyerekek, akik nem érezték jól magukat. Mi igyekszünk elérni, hogy a Tanodában, ne csak a közösség szabályai érvényesüljenek, ne csak azok a normák domináljanak, amiket otthonról hoznak a gyerekek, de ez nehéz feladat.

Alig léptük át a főiskola küszöbét, amikor az egyik előadáson egy mondat annyira belém vésődött, hogy közel 10 év elteltével sem feledtem: "minden kor zenéje az adott világ tükörképét tárja elénk."

Az egyik 9 éves kislány, mikor ma megérkeztünk a Tanodába, kijött velem uzsonnát vásárolni a közeli boltba. Odafelé elújságolta, hogy ma kapták vissza a matekdolgozatot kerekítésből és képzeljem el, hogy hármas lett! Csodálkozva néztem rá, a Tanodai gyerekek nagy részéhez képest ő elég jó tanuló, az erősebb iskolába jár, ahova alig jár cigány gyerek. Láthatóan büszke volt, és örült a hármasnak. ,,De hát neked jól megy a matek, nem szerettél volna jobb jegyet?” ,,,Áh, nem megy olyan jól...” mondja és legyint, ,,Ha beérünk, majd megmutatod?”

„Szemünk,
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.”

(Balázs Béla)

Ahol a zene, az ének és az irodalom egymásra talál és közös táncot lejt, ott rendszerint valami hatalmas születik. Pontosan ez történik Bartók Béla A kékszakállú vára című operájában is, amiből a fenti idézet származik.

Az utóbbi hetekben észrevettem, hogy a gyerekek a tanodában sokszor mondják az ellenkezőjét annak, amit csinálnak. Azt hiszem, ez abból az egyelőre feloldhatatlannak tűnő ellentétéből származik, hogy jól érzik magukat a Tanodában, akkor is ott vannak, amikor nincs órájuk, és az óráikra is szeretnek járni, de az iskoláról rossz tapasztalataik vannak, az iskola, vagy bármi, amiben tanítás/tanulás van, az csak rossz lehet. Így tehát a következők történnek:

Én: D. (14 éves fiú) jösz angolozni?

A diósgyőri alteregóm.

A miskolci sétálóutcán ellenvetést nem tűrő kedvességgel állít meg a jól öltözött, középkorú úriember.

-          Magát én ismerem, vagy legalábbis nagyon ismerős nekem.

-          Igen? Honnan ismer?

A zene pszichológia. Ha nem jut be a szívbe, az elmébe, az emberek nem fogják érezni. (Bob Marley)

Indul a tanév

Tejpor-maffia Kambodzsában

Ez az első estém Seam Reap-ben. Gondoltam magamban egy kicsit körülnézek. Az egyik kisbolt előtt tíz év körüli kislány egy pár hónapos babát szorít magához az egyik karjával, a másik kezében üres cuclisüveget lóbálva esdeklőn néz rám.

Zsujtán a vasárnapi ebédnél ülünk a szüleim házában. Édesapám a szokott vehemenciájával magyaráz valamit, majd hirtelen, átkötés nélkül rám néz:

- Édes fiam, képzeld el, Boti bátyád pont úgy járt mint te !

- Igen ? Ő is kerekesszékbe került ?

Az asztalnál döbbent csend uralkodik, ezt a poént még a szüleim sem veszik, akik az elmúlt negyven évben megszokhatták, hogy tréfában nem ismerek határt. Csak a melletem ülő párom fuldoklik még percekkel, sőt ha erre gondolt, napokkal is később is a nevetéstől. 

Szerelem a székben. Kézikönyv kerekesszékes emberekkel randizóknak. Tévhitek és a valóság. – Második rész.

Szerelem a székben. Kézikönyv kerekesszékes emberekkel randizóknak. Tévhitek és a valóság. – Első rész.

A frissen érkezett mentorokkal és mentoráltakkal az első közös tevékenységünk egy Solo kártyaparti lett – egy egyszerű kártyajáték, színre szít, számra számot kell rakni, plusz néha cserélődnek a paklik, satöbbi. Legalább egy órát játszottunk így együtt, majd másnap és harmadnap is ismétlődött. Valamikor ez után jött az ötlet Gergőtől, hogy emeljük a tétet: a következő meccsen a vesztes mosogat holnap egész nap. Intenzív izgalom lett úrrá mindenkin, miután vége lett, újat akartunk játszani.

A balatonlellei strand előtt épp kanyarodna be az akadálymentes parkolóba egy horvát-poroskék családi kombi BMW. Türelmesen elengedi az úton szabálytalanul ődöngő családot, amikor a családfő, a teremtés koronája jó hangosan odaszól:
- Na, még egy hadirokkant!
Az autóból kipattan egy felettébb felháborodott csinos anyuka, és a fiatalember családja után szalad.
- Jó napot, ne haragudjon, kérhetnék egy szívességet?
- Mi van? Mit akar? - hökken meg a nagyszájú apuka.
- A párom kerekesszékét a csomagtartóból segítene kivenni?