Kérem, legyen szíves segíteni nekem magyar nyelvű szakirodalmat keresni a váltott elhelyezéssel kapcsolatos tapasztalatokról.

Kedves Károly!

Hiteles magyar, vagy magyar fordításban megjelent tanulmányról e szűkebben vett területen sajnos én sem tudok - pedig valóban érdemes lenne mélyebben feltárni a különböző kapcsolattartási módok jellemzőit, előnyeit-hátrányait, ezzel segítve az ilyen döntéshelyzetbe kerülő sok-sok szülőpárt. Meglepve azért nem vagyok, hiszen a magyar bírósági gyakorlatban csak az utóbbi néhány évben kezd gyakrabban felbukkanni ez a gyermekelhelyezési módozat.

Azért is lényeges a kérdése, mert itt is, mint minden tudományterületen, elengedhetetlen szempont (lenne?!) a kulturális-társadalmi különbségek figyelembevétele. De az általam eddig megismert kutatások az Egyesült Államokban, Ausztráliában, skandináv országokban, Hollandiában, Németországban, Franciaországban születtek. Számomra nagy kérdés, hogy eredményeik mennyiben vihetők át a "mai magyar valóságra"...

Összességében tehát úgy látom, nem spórolhatja meg, hogy maga szűrjön le tanulságot a saját helyzetükre nézve (akár az osztott felügyelet kérdését illetően) - egyrészt a nemzetközi kutatási eredmények, másrészt a válás hatásairól általánosságban szóló irodalom alapján.

Utóbbi téren jó szívvel ajánlom figyelmébe Gyurkó Szilvia "Rám is gondoljatok - A gyermekközpontú válás" c. könyvét, melyből kiderül, hogy akármennyire jól csináljuk, a változás óhatatlanul feszültséget gerjeszt, és összezavarja a gyereket. De tudnunk kell, hogy mindezek mértéke és súlyossága nagyrészt a szülők viselkedésén és hozzáállásán múlik. A könyv szerint a legfontosabb, amit a válás során tehetünk, hogy a gyerek érdekeit, jogait mindvégig szem előtt tartjuk, és nem felejtjük el, hogy ő a legfontosabb. Nem receptkönyv, nem adja meg arra a választ, hogy elváljunk-e vagy sem, sokkal inkább abban segít, hogy válás esetén mit és hogyan tegyünk. A könyv a gyerekekre koncentrál, és megmutatja, hogy a válások során ők mit élnek át, hiánypótló alkotásként abban segít, hogy egy válófélben lévő szülő mindent megtehessen azért, hogy a válás során gyereke a legkevésbé sérüljön.

Előbbi témában pedig szempontként álljon itt néhány fontos gondolat.

- A gyermekek jobban teljesítenek minden téren, ha mindkét szülőjük egyenlő mértékben részese életüknek. Ugyanakkor a kapcsolattartás gyakorisága nem egyenlő az együtt töltött minőségi idővel, ami igazi kapcsolódást tesz lehetővé!

- Amikor az osztott felügyeletet mérlegeljük, a bevételek szempontjából nem kérdés, hogy mindkét fél elegendő jövedelemmel kell, hogy rendelkezzen ahhoz, hogy megfelelő körülményeket biztosítson gyermeke számára a saját háztartásában. Egyaránt fontos a kellően rugalmas munkarend is, hiszen a gyermekek nem csupán egy-egy hétvégét, hanem több napot töltenek a külön élő szülőnél egy adott hónapban.

- A felügyelet módja csak az egyik a sok, a gyermek életét a válást követően befolyásoló tényező közül. A család jövedelme, a szülők végzettsége, az egyes szülők gyermekkel való kapcsolata, a szülők közti konfliktusok mélysége, és a nevelésre való alkalmasság is mind szerepet játszanak ebben.

- Ami ebből a konfliktusokat illeti: egyrészt, a válás alatti konfliktusok nem megbízható előjelei a későbbi konfliktusoknak. Másrészt, még ha a konfliktus nem is előnyös a gyermek számára, a szülők egyet nem értése vagy a szóbeli konfliktusok nem szükségszerűen károsak. Ez különösen igaz akkor, ha a konfliktus abból ered, hogy minkét szülő szeretne továbbra is aktív szerepet betölteni a gyerek életében. A konfliktus tehát elkerülhetetlen velejárója a szülőségnek. Még a legboldogabb házastársak is vitáznak néha a gyereknevelésről. Az elvált szülők számára tehát nem kellene azt az elvárást támasztanunk az osztott felügyelet érdekében, hogy “konfliktusmentesek” legyenek. Osztott gondozásban azért is több lehet a gyermeknevelési kérdésből származó vita, mivel az érintett édesapák sokkal elkötelezettebbek a nevelés irányába, mint azok, akiknek gyermekei kizárólag az anyával élnek együtt.
- Megtanulni jól működtetni az osztott felügyelet rendszerét, időt igénylő feladat a párok számára!

Saját sokéves gyermekvédelmi gyakorlatom során pedig rendszeresen azt tapasztalom, hogy az osztott elhelyezésre való törekvés az egyik, vagy mindkét szülő részéről inkább egyfajta menekülési kísérlet a meglévő nézeteltérésekkel való konstruktív megküzdés elől; annak a munkának a gyermekre való hárítása, amit az érte felelős felnőtteknek kellene egymással elvégezniük (hiszen így neki kell "kettéválnia"); önáltatás azzal kapcsolatban, hogy ettől a felszíni "egyenlőségtől" valóban, és varázsütésre kapcsolatilag és érzelmileg is egyenrangú helyzet születik. Egy vagy két olyan konkrét esettel találkoztam, ahol a váltott elhelyezés (aktuálisan!) a gyermekek, és minden családtag számára megfelelőnek bizonyult.

Remélem, konkrét szakirodalmi ajánlás híján a fentebb kifejtettekkel is segítettem.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta