A párommal már lassan 2 éve vagyunk együtt. Az első félévünk nagyon szép volt, romantikus, szerelmes, soha nem volt veszekedés, minden rendben volt. Az első félév után viszont nagyon-nagyon durvára fordult a helyzet, azóta is napi szintű a veszekedés, van, amikor tetlegességig fajul a helyzet. Többször bántalmazott is, minden apróságon összevitatkozunk, soha nem értünk egyet. A szexuális életünk sem működik, nem tudunk egymás felé nyitni, közös témánk nem nagyon van, amiről tudunk beszélgetni. Általában mikor hazajön, csak nyomkodja a telefonját és azt mondja, hagyjam már. Én nagyon-nagyon szeretem őt - sokszor el is hagytam már, meg el is akarom, de valami miatt nem tudom. Mindig mindenért engem hibáztat, mindennek én vagyok az okozója, rám hárít mindent, másoknak panaszkodik, kibeszéli a magánéletünket, másokkal beszéli meg a problémáit, mindenkivel jól megérti magát, csak velem nem. Már teljesen tanácstalan vagyok, lelkileg nagyon legyengültem és már nem tudom, hogy mi tévő legyek...
Valóban szeretne egy bántalmazó kapcsolatban élni?
Kedves Hölgyem!
Ha jól értem, a 2 éve tartó kapcsolatból az első félév volt szép, és másfél éve már csak veszekednek. Mikor költöztek össze? Ekkor veszett el a romantika, és váltak hétköznapivá az együttlétek? A találkozgatás során mindketten igyekeztek jó benyomást kelteni a másikban. Az együttélés során a pár mindkét tagja feladja a színlelést, és egyre jobban „kimutatkozik”, egyre kevésbé takargatja, milyen is a valóságban. Ekkor derül ki, hogy meg tudják-e beszélni a problémáikat, szeretnék-e rendezni konfliktusaikat vagy nem. A megbeszélés hiányában az ellentmondások, feszültségek egyre jobban kiterjednek, lassan a kapcsolatuk minden vonatkozását érintik. Már nincs semmi, ami működne. Már nem lojálisak egymás iránt, kibeszélik belső ügyeiket, bántalmazzák egymást.
Ez talán a legmélyebb pontja egy kapcsolatnak, amikor már nincs megbecsülés, szeretet, intimitás, megszűnik a bizalom, az érdeklődés, talán csak a kényelem, lustaság tart össze két embert. Két év hosszú idő. A közös háztartás, otthon nagy megtartó erő. Bátorság kell a feladásához. A szakítás után jöhet az egyedüllét, magány, esetleg anyagi bizonytalanság. Nehéz elhagyni valakit, akivel átéltünk szép időket, reménykedünk abban, hogy ez még visszatérhet. Szeretnénk elfelejteni a bántalmazást, hibáztatást, szeretnénk kimagyarázni, megbocsájtani.
Ön is érzi, hogy a helyzet már nem javulhat. Az első bántalmazás eldöntötte, hogyan zajlik a konfliktuskezelés a kapcsolatukban. Ez nem fog elmúlni, nem fog megváltozni. Kipróbálhatják, milyen a kapcsolatuk azzal, ha szünetet tartanak, és ez alatt nem élnek együtt. 2-3 hónap különélés már sok információt adhat arról, mi változik Önökben, ha távol vannak egymástól. A különélés alatt végiggondolhatja, hogy valóban szeretne-e egy bántalmazó kapcsolatban élni? A végleges kilépéshez nagy bátorság és erő kell, jelenlegi, gyenge állapotában nem lenne könnyű. A különélés sok energiát szabadíthat fel, mely segíthet a döntésben, könnyebben lélegezhet, visszanyerheti önbecsülését.
Ha a kapcsolat megtartásán szeretne dolgozni, és ezt párja is akarja, akkor fordulhatnak mediátorhoz, párterapeutához, bár bántalmazó kapcsolatokat nem szívesen vállalnak. Nem szívesen szolgáltatják ki a bántalmazott felet párja haragjának azzal, hogy érzésekről, érzelmekről beszélnek a terápiás alkalmakon.
üdvözlettel
bárdos kata