28 éves nő vagyok. Van két gyerekem. 10 éve élek párkapcsolatban. Egy ideje nagyon foglalkoztat a másik nem...de nagyon. Valahogy sose találtam  meg a helyem ebben a világban. Igazán sosem voltam vagyok boldog. Valami folyton hiányzik az életemből... a szex az sose ment igazán nekem. A férfi nemi szerv látványa nem hoz lázba, sőt utálom megfogni is... mindig is éreztem, hogy valami nincsen rendben velem. Nagyon könnyen barátkozom nőkkel, és nagyon tudok kötődni hozzájuk... kb. két-három éve azon vettem észre magam, hogy furán érzem magam a kolléganőm társaságában. Összeszorul a gyomrom, mindig várom, hogy lássam, sokszor nézegetem a fotóját... Sokat olvasgattam a témával kapcsolatban... Elkezdtem nézegetni leszbikus filmeket. És jobban izgalomba hoz, mint mikor nő-férfit látok. Nem tudom,  azt érzem, hogy szeretném közelebb magamhoz... Egyszer valaki azt mondta, hogy anyapótlóként ragaszkodom. Sose volt dolgom nővel, még egy csók sem. Lehetséges ilyen, hogy mégis ez szerelem? Elkezdtem vonzódni a nőkhöz? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Hölgyem!

Jó, hogy elkezdte megfogalmazni, ami Önben zajlik, amilyen tapasztalatokat, változásokat a kapcsolataiban megél. Jó, hogy elkezd kérdéseket feltenni - úgy tűnik, itt az ideje, hogy elkezdjen komolyabban, mélyebben foglalkozni önmagával. Valamiért olyan életszakaszba jutott, amikor olyan alapvető viszonyulásai kérdőjeleződtek meg, amelyeket ideális esetben korábban (mielőtt pl. életreszóló döntéseket hozunk, mint házasságkötés, gyermekvállalás, s ezekkel nagy felelősséggel járó szerepeket vállalunk) határozunk meg a magunk számára.

Ön fiatal nőként máris kétgyermekes anya, és késő serdülőkora óta párkapcsolatban él. Mindez arra utal, hogy Ön igen korán elköteleződött egy konvencionális életmód mellett, amely hagyományos értékrendet igényel, többnyire átlagosnak mondható kereteket szab. A leírtak fényében valószínű, hogy identitása kimunkálása szempontjából ez "korai zárást" jelent, azaz: még mielőtt komolyabban elgondolkodhatott volna azon, vajon mik is a valós vágyai, igényei, milyen élet, milyen kapcsolatok tennék Önt boldoggá, mielőtt mindenféle "zsákutcákba" benézhetett volna, engedve kíváncsiságának, határozottan elindult egy irányba. Ezzel lezárva a ki nem próbált lehetőségeket.

"Sose kapta meg a helyét ebben a világban" - számomra ez a mondata erről (is) szól. Szóval lehet, hogy akkor még keresnie kell! Persze van értéke egy fiatalon megteremtett családnak rengeteg, de ára is. Mi az értéke az Ön számára? Mit kell érte megfizetnie - és ezekre hajlandó-e, képes-e...?

Érdemes lenne szakember segítségével tisztáznia magában ezeket a fontos kérdéseket. Önismereti (pl. pszichodráma) csoportban való részvétel is előrevihetné.

Üdvözlettel

Simon Sarolta