Hirdetés

Továbbra sem látok kiutat

Nem látok kiutat címmel volt legutóbb egy írásom. Azért írok mert még továbbra is előfordul, hogy súlyosan meg akarom magam sérteni vagy öngyilkos lenni, bár ez enyhült március vége óta vagy néhány napja. Eléggé feszült, ideges vagyok, úgy érzem, nem tudom magam kontrollálni, a hangulatom nagyon változékony volt most április10-ig, de többnyire nagyon rossz, még ha előtte jó vagy normális is volt. Van, amikor egész nap tart, van, amikor néhány órát. Agresszív megnyilvánulásaim, düh mások felé enyhültek április 10-e utántól, illetve megszűnni látszanak, de még úgy érzem, utálnak, gyűlölnek, direkt rosszakat akarnak, másokat ellenem uszítanak enyhültek, pszichiáteremnek se tudnám elmondani. Bocsánatot kértem tőle, de nem kaptam semmilyen választ, egy kicsit azért megkönnyebbültem. Újat kaptam március 29-én, aki eddig bevált többé-kevésbé, bár a gyógyszernek előfordulnak mellékhatásai is. Igaz, új gyógyszerrel, amit szedek  Minden nehéz, nehezemre esik néha. Szüleimnek, családtagoknak, rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek nem akarok beszélni ilyenről, mert vagy nem vennék komolyan, vagy túl komolyan vennék, ami nem lenne jó. Lehet, ismét pszichológushoz fogok járni. Magánpszhiátert, pszichoterapeutát is néztem ki magamnak, mert gyakran keveslem az alkalmakat. A fenti gondolataim van amikor fennállnak, és nagyon rossz, mert nem tudok semmit se csinálni a szenvedésen kívül.


Kedves Levélíró!

Bár kérdést nem fogalmaz meg, pár gondolattal mégis reagálok a levelére, mert megerősítés iránti igénye jelének tekintem megkeresését. Amennyire számomra leveléből kiderül, pszichés problémái miatt orvosi segítséget kért, és a kezelés el is indult, folyamatban van. Támogatom, hogy keressen a gyógyszeres kezelés kiegészítésére pszichoterápiás segítséget is! A két gyógymód együtt lesz igazán hatásos. Bölcs döntés, hogy informális kapcsolatait nem akarja gondjai teljes mélységével megterhelni - a megosztás kívánatos mértékéről, módjáról is érdemes lehet a terapeutájával konzultálni. Azért is fontos, hogy folyamatosan kapcsolatban álljon a szakemberrel - amint arra korábbi válaszunkban felhívtuk a figyelmét -, hogy átsegítse Önt ezen az önkontroll szempontjából kockázatos időszakon! Illetve, ha átmenetileg szükségessé válik a biztonsága, gyógyulása érdekében, osztályos felvételét könnyebben tudja segíteni.

Kívánok Önnek sok erőt és kitartást a gyógyulásban, a szenvedés eltűrésében - és egyre több megkönnyebbültebb pillanatot.

Simon Sarolta

Hirdetés
Hirdetés