Jelenlegi hely

Taszítom az embereket?

Egy 21 éves lány vagyok, aki a legtöbbször utálja magát. Sosem volt még párkapcsolatom, amit, úgy érzem, leginkább magamnak köszönhetek. A barátaim szerint negatív energia és önbizalomhiány árad belőlem, taszítom az embereket. A molettebb lányok közé tartozom, így van, amikor szeretem és elfogadom a testemet, míg máskor nagyon nem vagyok megelégedve. A lánybarátaim szerint csodaszép vagyok. Igyekszem csinosan öltözködni, nőies vagyok, többet már nem tudok tenni, mindent próbáltam, de egy betegség miatt olyan gyógyszert kell szedni, ami túlsúlyt eredményezhet és eredményezett is. A fiúkkal a külsömről és érzéseimről nem tudok beszélni, mert félek a választól. Saját baráti társaságomban is van olyan alkalom, hogy egyszerűen nem tudom jól érezni magam, nem kommunikálok. Nem tudom megmondani, hogy mikor éreztem magam utoljára fesztelennek és vidámnak. Idegen társaságban pedig végképp magamba fordulok és elzárkózom mindenkitől, ugyanis ennyire meg szeretnék felelni, bár ezzel pont az ellenkezőjét érem el. Az élet minden területén maximalista vagyok, egyetemi tanulmányaim alatt is a plusz szakmai tevékenységekben érzem úgy, hogy érvényesülni tudok. De itt is társaim elismerésére vágyom, nem elégszem meg az egyetem vezetőségétől kapott dicséretekkel és ösztöndíjakkal.

A párkapcsolattól félek, nagyon konzervatív vagyok. Úgy gondolom, hogy az csak igazi barátságból alakulhat ki. Van is egy olyan barátom, akivel ezt el tudnám képzelni, de ha kettesben vagyunk, a megfelelési kényszer uralkodik el rajtam és vele se merek kommunikálni, félek magamat adni, pedig a közös társaságunkból nagyon jól ismerjük már az "igazi" egymást. Ezen viselkedésem okozhatja azt, hogy nem mer felém bizonyos mérték után közeledni, pedig tisztában van azzal, hogy szívem, lelkem kiteszem neki.

Korábban jártam pszichológushoz és pszichiáterhez, de nem tudtam nekik megnyílni, ilyen jellegű problémáimról sosem tudtam beszélni. Édesanyámnak és nővéremnek se említek semmiféle ilyet, így igazán nem is érzékelhetik, hiszen otthon szabadabb vagyok, a párkapcsolati
témákról pedig nem vagyok hajlandó beszélni. Úgy gondolom, hogy a családom nem támasztott velem szemben olyan elvárasokat, amik ezt a kényszert eredményezhették volna, sosem bántottak, nem voltak kritikusak velem szemben, jó családi háttérrel rendelkezem.

Összességében nagyon magányosnak érzem magam, amiről tényleg úgy érzem, hogy leginkább én tehetek, mégsem tudok rajta változtatni, inkább csak menekülök és ostorozom magam. Tudom, hogy összetett a problémám, ezért kérem, segítsen, lásson el tanácsokkal!

Kedves Kamilla!

Nagyon részletesen leírta a problémáját, összetetten és éretten. Sok mindenre jól rálát, jól meg tudja figyelni magát, és az önismerete is jobb, mint sokaknak ebben az életkorban. Ezek első lépésben fontosak ahhoz, hogy felismerje a problémát, de tenni ellene ugyanúgy nehéz.

Ha jól értem, akkor egy önelfogadási nehézségből indul ki a történet. Ez nemcsak a testképére vonatkozik, hanem visszafogottabb, visszahúzódóbb habitusára is. Véleményem szerint itt lehet a legjobban megfogni a helyzetet, és formálni rajta. Ugyanis ha önmagát elfogadja, teljes értékű, értékes-szép-kedves stb. nőnek látja magát, akkor kevésbé fog függeni mások véleményétől, kevésbé akar megfelelni. Persze még mindannyiunkban megvan valamennyire, főleg, ha egy számunkra szimpatikus ellenkező neműről van szó. De egy egészséges egyensúlyt kell megtalálni: olyan helyzetet, amiben nemcsak a megfelelés van, hanem fel is tud oldódni és önmagát tudja adni. De addig ez nem lehetséges, míg saját maga szerint nem elfogadható és nem értékes. Ebben az esetben nincs mit adni, vagy legalábbis nem hiszi el, hogy volna mit adni, és csak a szerepek és a görcsök maradnak.

Szóval szerintem ezzel kellene elindulni a: próbáljon meg olyan visszajelzéseket gyűjteni, amelyek pozitívak és elhiszi őket. Írja fel magának, tegye szem elé, hogy sokat lássa. Keressen olyan pozitív tulajdonságokat, amiket sajt magának elhisz. Emlékezzen. És ha mindez nem megy egyedül, kérje a barátok vagy akár pszichológus segítségét, hogy átlendüljön ezen. Sokan küzdenek ilyen problémával, de sokan le is küzdik. Csak meg kell állítani ezt a negatív kört, hogy kivilágítson a valódi személyisége!

Üdvözlettel,

Standovár Sára 

Standovár Sára

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.