Jelenlegi hely

A szüleink soha nem foglalkoztak velünk, borzalmas volt a családi légkör

Tisztelt pszichológus! Sajnos nagyon rossz családi körülmények közé születtem, és azt hiszem, ennek is lehet némi köze a jelenlegi problémáimhoz. Apám alkoholista és indulatos ember (józanul is, de ittasan ez fokozódik), anyám pszichiátriai beteg (skizoaffektív zavar), ráadásul erősen kritizáló, gúnyolódó típusú ember, aki mások érzéseit képtelen érzékelni és figyelembe venni. Sokszor elképesztően obszcén hangnemben szól le másokat. Ezzel pedig lényegében sikeresen elmar maga mellől mindenkit, aztán meg haragszik az egész világra, hogy mindenki milyen utálatos vele, és képtelen elképzelni, megérteni, hogy ennek az eredője az ő viselkedésmódja. Még csak lehetőségként sem fordul meg a fejében, hogy esetleg az ő viselkedése is állhat a külvilág elutasítása mögött. 

A testvéreimmel úgy nőttünk fel, hogy a szüleink egyáltalán nem foglalkoztak velünk. Soha nem beszélgettek velünk, nem érdeklődtek felőlünk, nem tanítottak az életre, nem bátorítottak, ösztönöztek semmire, nem vigasztaltak, nem voltak családi szokásaink, nem jártunk el sehová, szeretetet, törődést nem kaptunk. A szüleim annyival letudták az egészet, hogy adtak enni, meg volt rajtunk ruha, és szerintük ez így teljesen rendben is van. Állandóak voltak viszont a veszekedések, amik néha a tettlegességig fajultak. Az otthoni légkör borzalmas volt, és évről évre rosszabb lett. Volt egy 12 évvel idősebb bátyám, akinél érzelmileg labilis személyiségzavart állapítottak meg, emellett politoxikomániás volt. Sajnos örökölte apánktól az indulatosságot, és időnként hiperagresszív volt. Előfordult, hogy szekrényt zúzott össze, vagy az ablakot törte be és hasonlók, emiatt ő is rendszeres stresszforrás volt, aztán 29 évesen öngyilkos lett. Sajnos ebben a "mérgező" közegben kellett felnőnöm, ami nagyon nem tett jót. Az iskoláimat szerencsére be tudtam fejezni, de közvetlenül azután kimerültem, összeomlottam, és azóta sem tudok ebből kikeveredni.

Szinte állandóan rossz a kedvem, nyomott a hangulatom.  Nem igazán köt le semmi, nem tudom elterelni a gondolataimat. Az energiaszintem szinte nulla, hamar elfáradok és nincs is nagyon kedvem semmihez. Sokszor a leghétköznapibb dolgok is sok erőfeszítést és akaraterőt kívánnak. Előfordul, hogy az alvásom sem pihentető, ilyenkor még fáradtabbnak érzem magam. Nehezen koncentrálok, nem tudok gondolkodni, csak nagyon kis ideig sikerül és nagyon sok energiámat fel is emészti. De számomra a legrosszabb, hogy állandóan feszült vagyok, nem tudok megnyugodni. Ez rengeteget kivesz belőlem. És van még egy számomra meglehetősen furcsa problémám is: nem tudok járműveken utazni, mert akármennyire is banálisan, vagy ostobán is hangzik, de nem bírom a sebességet, amivel haladnak. Pánikszerü rosszullét tör rám. Nagyon heves szívverés, izzadás, mellkasi nyomásérzés, az összes izmom teljesen befeszül, nehéz légzés. Minél gyorsabban halad egy jármű, annál erősebbek ezek a tünetek. Ez az állapot már kilenc éve tart, és eddig akármivel próbálkoztam, nem vált be. Sok helyen komolyan sem vettek, vagy segítség gyanánt kaptam néhány üres közhelyet (minden rosszban van valami jó, ami nem öl meg az megerősít és hasonlók). Próbáltam a relaxációt, autogén tréninget, nyugtató gyógyteát, de nem érzek javulást. Sajnos az állapotom miatt csak alkalmi munkáim vannak, emiatt jelentős TB tartozásom halmozódott fel, ezért nem tudok pszichológust felkeresni. Tisztában vagyok vele, hogy ezeket a problémákat nem lehet ilyenformán megoldani, de jelenleg nincs más lehetőségem, mint itt tanácsot kérni. Mit tehetnék ebben a helyzetben, merre és hogyan induljak el? Van-e esetleg valami olyan
módszer, amit önnállóan is tudnék alkalmazni, hogy annyira jobban legyek, hogy be tudjak vállalni egy fix munkahelyet? Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék, pedig normális életet szeretnék. Valami megoldás csak van, lennie kell.

Kedves Tibor!

Óriási lépés, amikor a jelen életünk nehézségeiről elkezdünk gondolkodni, okokat, magyarázatokat keresve a nehézségekre. Fontos állomás ebben az önismereti folyamatban, amikor megéljük a környezetünk, szüleink iránti haragot. Látjuk, hogy milyen más irányba alakulhatott volna az életünk, ha máshonnan indulhattunk volna. Ennek a folyamatnak majd egy sokadik állomása lesz, amikor a szülők bűnét meg tudja bocsátani, és a saját kezébe veszi a sorsát.

Ezzel együtt valóban borzasztó nagy hátrány, ha az engem felnevelő közeg romboló hatása miatt nem tudok kiteljesedni. Van egy játék, aminek az a lényege, hogy szimulálja az induláskor (születéskor) hozott előnyök és a környezet hatásainak következményeit. Mindenki indul valahonnan, valaki előbbről, van, aki hátulról. Aztán lépegetünk, ki-ki annyit, amennyire segítették. A játék végére kiderülhet, hogy hiába indult valaki hátulról, sok támogatással sokkal előrébb lehet jutni. De van egy fontos lépés a történetben: egy idő után már nemcsak a környezet tud minket támogatni, hanem mi magunk is. Itt érzem az Ön történetében a lehetőséget: Ön tehetetlennek érzi magát. Miközben megtalálja a lehetőséget, hogy egy ilyen fórumra írjon. Miközben egy szépen megfogalmazott, kerek egész levelet ír. Miközben tanult autogén tréninget, relaxációt. Mintha az a lépés hiányozna, hogy elhiggye, a saját kezébe tudja venni sorsa irányítását.

Emellett - ahogy Ön is éreztette levelében - hamis illúziókeltés és szakmai hiba lenne a részemről azt sugallni, hogy ezeket a tüneteket saját erőből meg lehet szüntetni. Ahogy azt sem gondoljuk, hogy a tüdőgyulladás vagy a kartörés meggyógyítható, ha az ember “elég erős”. Inkább arra gondolok, hogy van-e ereje hinni abban, hogy ilyen nehéz körülmények között is lehet segítséget találni: akár a családgondozóban, akár  szociális intézményben. Annak próbáljon utánajárni, hogy milyen elérhető lehetőségek vannak. Például a háziorvos biztosan tud ebben segíteni Önnek.

Üdvözlettel,

Kovács Réka

 

Kovács Réka

pszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.