Tisztelt Pszichológus! Én egy családi problémával fordulok Önhöz tanácsért! 18 éves nő vagyok. A szüleimmel és testvéreimmel élek. A mi családunk nem egy jó, összetartó, szeretetteljes család. Anyámmal és a bátyámmal a legrosszabb a kapcsolatom. De inkább az anyámmal való rossz kapcsolat zavar… Anyámmal már régebben is sokat veszekedtünk, mert ő mindenkivel veszekszik, de általában velem, mert nem tudom, velem jobban szeret... Talán azért, mert én vagyok a gyerekei közül az egyedüli lány... De én nagyon sebezhető, és túlérzékeny vagyok... Sokszor megvert már, rugdosott stb... Már nagyon rossz a kapcsolatom vele, nem is beszélek vele ( igazából már az a taktikám, hogy semmit nem mondok el
senkinek magamról... Nem beszélek otthon, csak ha nagyon muszáj.)
Anyámtól én már tartok nagyon, nem is merek szólni hozzá, és ha lehet, kerülöm őt...  Az az igazság, hogy én már nem szeretem őt...  De érzem, hogy ez kölcsönös... Tudom, hogy engem az egész család utál. De főleg anya. A kapcsolatom vele már halálra van ítélve, de nem szeretném ezt elfogadni...  Igaz, hogy már lassan 19 éves vagyok, de nekem szükségem van anyára... Szükségem lenne rá!!!  És szeretném megmenteni a kapcsolatunkat valahogyan... Tudom, hogy nem lehet ez már olyan igazi anyja-lánya kapcsolat... de azért jó lenne, ha elviselnénk egymást, hogy ne gyűlöljük egymást... Úgy tűnik, hogy nekem kell lépnem, nekem kell alkalmazkodnom hozzá... Azt szeretném, hogy szeressen engem.... Az nem igaz, hogy én gondolom rosszul azt, hogy ő nem szeret, én ezt nem érzem, és nem gondolom rosszul, tudom, hogy ez így van.. .tudom! Érzem... Ezt csak azért írom, mert sokan mondták már, hogy "biztos szeret téged"...blablabla... de ez hülyeség... Nekem senki ne mondja, hogy az olyan anya, aki a saját gyermekét veri, bezárja... (pánikrohamot kaptam, alig kaptam levegőt, de ő továbbra is csak rugdosott és nem engedett el...) hogy az ilyen szereti a gyerekét... én ezt nem veszem be....
Na, de ez a múlt...  A lényeg, hogy szeretnék vele egy elviselhető kapcsolatot. Mit csináljak? Hogyan közelítsek felé? Mit mondjak neki? Mondjam el neki, hogy szeretném, ha jobb lenne a kapcsolatunk? Főzzek neki teát és kedveskedjek neki? Vagy hogyan lehetne helyrehozni ezt a romba dőlt kapcsolatot? Eszembe jutott már az, hogy elmenjek vele pszichológushoz, de az nem menne... nem szeretek menni vele sehova, főleg pszichológushoz nem... elmondana engem mindennek... és nem lenne jó... nem szeretném hallani, hogy mit gondol rólam... és azt is tudom, hogy Ő nem is szívesen menne el pszichológushoz... szóval szerintem ez a megoldás kilőve... Nem tudom, mit tehetnék. Ebben szeretném a tanácsát kérni!
Elnézést kérek, hogy hosszan fogalmaztam. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Betti!

Mindenekelőtt: a családon belüli erőszak nem tréfa, nem természetes, és nem elhallgatnivaló dolog. A fizikai bántalmazás nagyon is komoly cselekmény, amit nem lehet és nem is szabad eltűrni. Ha már itt tartunk: azt írja, a szüleivel és testvéreivel él. A verésekkor hol volt az édesapja, hol voltak a bátyjai?

Ne higgye, hogy a bántalmazással szemben tehetetlen! Ha segélyhívó vonalon tesz bejelentést, a rendőrség köteles járőrt küldeni a helyszínre. A további lehetőségekről itt tájékozódhat: http://www.krizistelefon.hu/a-csaladon-beluli-eroszakrol-es-bejelentesi-lehetosegekrol/.

Valóban ésszerű ötletnek tűnhet a szakember közös felkeresése, de ahogy Ön is írja, elég kevés annak az esélye, hogy az édesanyja Önnel együtt pszichológushoz forduljon. Ilyen esetben két lehetőséget tudok javasolni.

Az egyik az, hogy természetesen nem csak ketten, hanem egyedül is felkereshet szakembert, aki segít a probléma hátterének feltárásában, megértésében, valamint a megoldásban.

A másik lehetőség a Hellinger-féle családfelállítás. A terápiás üléseken az érintett felek (tehát a családtagok) jelenléte nélkül lehet feltérképezni a családszerkezetet, megkeresni a problémát, és dolgozni a megoldáson.

Mindkét lehetőséget jó szívvel ajánlom.

S ne feledje: ne tűrje a bántalmazást, az erőszakot!

Üdvözlettel:
Herceg Attila