6 éves unokám (kislány) gyakran hív telefonon (külföldön élnek), ilyenkor mindig mesélek neki, először én, majd a férjem. Mindkettőnknek megvan az állandó mesehőse, a történeteket az unokánk találja ki, mi "öltöztetjük fel". Az utóbbi időben rendszeresen kell, hogy valami szörnyű dolog történjen a főhőssel, ma például a gerincét törte el, a javaslatomat, hogy inkább a lábát vagy a karját törje, unokám elutasította. Mi lehet az oka az állandó negatív történetekhez való ragaszkodásának, mi a helyes nagyszülői reagálás?
Szörnyű mesék
Kedves Nagymama!
A gyerekek számára a mese nem csak szórakozás, hanem személyiségfejlődés. Azonban ez nem elsődlegesen a mesék tanulságával, az egyértelmű nevelési célú mozzanatokkal, a mesében megjelenő értékrenddel történik. A mesében megélnek, megjelenítenek valami nagyon aktuális, nagyon rájuk jellemzőt. Unokája esetében a másoknak való fájdalom okozása jelenik meg, ami mögött akár annak a félelme is állhat, hogy őt bánthatják. A közös meséjük főhősével feltételezem, hogy a kislány azonosul, így kicsit olyan, mintha önmagának akarna sérülést okozni, önmagát akarná bántani. Valójában a mese ebben az esetben inkább valamiféle bűntudatról szólhat, mint valódi autoagresszióról. Az óvodások szimbolikusan és nagyon intenzíven tudnak kifejezni dolgokat magukról és a körülöttük lévő világról, így nagyon megijedni valószínűleg nem kell. Azon viszont érdemes lehet elgondolkodni, hogy unokája életében történt(ek)-e olyan változás(ok), melyek miatt bűntudata lehet. Mi az, ami miatt ennyire büntetni akarja a hőst?
Amennyiben ez pár hónapig van jelen, vagy van kisebb változás a történetben, akkor a mesén keresztül spontán is feloldódhat ez a feszültség. Ha hosszabban fennáll, akkor szükséges lehet a konkrét feltárásra, hogy mi áll a háttérben, hogy válzotatni tudjanak rajta. Addig is érdemes hagyni - persze az első szelídebb "büntetés" felajánlása után -, hogy kifejezze a mesében az agresszióját. Az Ön főhőse emellett elmondhatja, hogy mit érez olyankor, mikor ezt látja, de “nagymamaként” nincs rá szükség, hogy erre az erkölcsi értékrend szerint reagáljon, mert valami mélyebbről, másról szól ez számára. A mesében megjelenő viselkedés nem lesz jelen a valóságban is.
Üdvözlettel
Standovár Sára