Tisztelt Pszichológus! Van egy 13 éves lányom. Sajnos elég sok problémája van. Reggelenként közelharcot kell vívnom vele, hogy elmenjen az iskolába. Most ott tartok vele, hogy ennek ellenére sem hajlandó. Az iskolai évek során sok atrocitás érte az osztálytársai által. Felépített magának egy külön világot, melybe menekül. Nem szereti, ha felelősségre vonom, ilyenkor agresszíven reagál. Tanulási nehézségei vannak, mert sokat hiányzik, és nem tudja, de leginkább nem akarja pótolni. Ezért nincsenek sikerélményei. Elnyomja saját magát. Nincs önbecsülése, A rendtartási problémája is azt tükrözi, hogy valami nem jó nála. Magába zárkózik, és vagy nagy nehezen válaszol, ha kérdezem, vagy egyáltalán nem válaszol. Előfordul, hogy a képzeletbeli osztályában ő, mint tanító néni, elkezd velük beszélgetni, tanítani. Az is előfordult, hogy az én anyai szerepemet vette át. Ilyenkor dirigál, utasítgat, kioktat. Csak a TV, a tablet és a laptop érdekli. Nem fogad szót, idegesen kioktat. 2006-ban volt egy autóbalesete, melynek következtében több métert repült. Majd elvesztettük a otthonunkat. Az anyaotthonok megviselték, s a testvéremnél töltött 4 év sem volt jó hatással rá. Köszönöm, hogy válaszol.

Kedves Anyuka!

A lánya, Önhöz hasonlóan, sok nehézségen jutott keresztül az elmúlt években, fontos lenne tudni, milyen segítséget kapott korábban, járt-e pszichológusnál, beszélgetett-e szociális munkásokkal, segítőkkel.

A kamaszkor kihívásai a korábban megoldatlan belső konfliktusokat még erősebben felszínre hozzák. Ez az időszak önmagában is sok kihívással állítja szembe a szülőt, hiszen a gyermek 10-14 éves kora között egyre gyakrabban kezd lázadni, nem fogadja el a szülői tanácsokat, elutasítja az érintést, változékony a hangulata, hol lelkes, hol lehangolt. A lányok a testükben végbemenő hormonális változásoknak köszönhetően megélik saját nőiségük ébredését, komolyabban kezdenek érdeklődni a fiúk iránt. Az önértékelés sérülékeny, a kudarctűrés kritikussá válik. A sikertelenségek és az elfogadhatatlan viselkedés ellenére nagyon sok türelemre van most szükség a lányával szemben. A legapróbb dolgokban is fontos pozitív megerősítést adni számára, lehetőleg ne úgy tekintsünk a kisebb változásokra, mintha azok természetesek lennének, ezért szót sem érdemelnek.

Ha nem válaszol, nincs mit mondania, hiszen jól tudja, mit várnak tőle, ahogy azt is, hogy nem felel meg a szülői elvárásoknak. Küzd önmagával, és a világgal, próbálja megfejteni, kicsoda valójában, miközben azt éli meg, hogy nehezen fogadják el mások, és ő sincs jó viszonyban magával. Felmerülhet, hogy az édesapjával való konfliktusokkal terhelt viszony is meghúzódik a háttérben, ami újabb terheket jelenthet.

Habár sok mindenben nem megfelelően teljesít, nem fogad szót, ráadásul folyton gépezik, a tv-n lóg, fordítson rá időt, hogy jobban megismerje a lánya érdeklődési köreit, még ha idegennek is tűnik. Milyen típusú műsorokat néz a tévében, milyen zenét szeret, milyen tevékenységek kötik le, ha gépezik? Kérje meg, hogy mutasson néhány dolgot! Érezze, hogy elfogadják olyannak, amilyen!

Mondja el, miért tartja fontosnak, hogy bizonyos műsorokat ne nézzen, ha mégis ragaszkodik hozzá, szabjon határt, hányszor nézheti, de lehetőleg ne tiltsa el teljesen tőle, és nézze vele közösen az adást. Arra is engedélyt adhat, hogy időkorláttal tehet olyasmit, amivel egyébként Ön nem ért egyet, azzal a feltétellel, hogy mesél róla, miért kedveli az adott elfoglaltságot és cserébe olyan tevékenységet is választ, amit a szülő támogat. A egyezségek betartásában legyen következetes és szigorú.

Ha a lánya a képzeletbeli osztállyal beszélget, Ön legyen kíváncsi megfigyelő, esetleg kapcsolódjon be a "játékba." Figyelje meg a gesztusait, ahogy a felnőttszerepet próbálgatja. Milyen a stílusa? Hogyan bánik a diákokkal? Milyennek látja őt a felnőtt? Erről érdemes beszélgetni is vele. Ha lehetséges, tanártársként vagy akár tanulóként Ön is szerepbe is léphet - felszabadító lehet, ha humort lehet csempészni a jelenetbe. Minden, ami a lányával való mélyebb összekapcsolódást jelenti, akár egy-egy pillanat erejéig, gyógyító hatású.

Érdemes felderíteni, hogy milyen szeretetnyelv jellemző lányára és Önre? Hogyan szeretik fogadni a másik gondoskodását, törődését? Megerősítések, érintések vagy szívességek formájában? Gary Chapman könyvei segítenek mélyebben elmerülni a témában.

Szakemberrel folytatott egyéni és családterápiás beszélgetések is sokat segíthetnek, hogy könnyebben át tudják vészelni ezt az időszakot, Erre abban az esetben is szükség lehet, ha a korábbi évek történéseit még nem dolgozták fel teljesen. Az önbizalom és önértékelés támogatása tekintetében kifejezetten javasolt.

Üdvözlettel:

E. Tóbiás Sára