Egy éve örökbefogadtam egy kislányt, aki akkor 2,5 éves volt. Kapcsolatunkat szépnek, befogadónak és harmonikusnak gondolom minden nehézség ellenére, mely gondok leginkább az első időszakokban voltak jellemzőek. Egy év távlatában viszont kezdenek aggasztani dolgok, talán nem is miattam, mint inkább gyermekem és a családtagok miatt. Lányom mondhatni csak nekem enged mindent, értem ezen az öltöztetést, altatást, fürdetést, étkezést... stb. Amit tőlem megtanul (önállóságra szoktatás keretén belül), vagy amit közösen játszunk, a többiekkel is szinte ugyanúgy kell leperegnie az eseményeknek, nehezen tér el tőle. Hozzáteszem értelmes, okos, huncut, sok verset-dalt tudó, érdeklődő gyermekről van szó, aki az ismerősök, családtagok és pedagógusok szerint boldog, kiegyensúlyozott, csodálatos és szép kislány. Kimondottan zavaró, hogy távollétem ideje alatt másnak (párom, édesanyám, egyéb családtag) nem akar enni, csak nagyon ritkán. Nem fogadja el az ételt annak ellenére, hogy éhes. Nagyon várja, hogy hazaérjek, és azzal fogad, hogy nagyon éhes. Azonnal leül enni és jóllakik. A bölcsődében és óvodában is el kellett magyarázni neki, hogy nem tudok ott lenni, és szeretném, ha megenné, amit az óvónéni, gondozónéni ad neki. (Az első étkezésekhez végül be is hívtak, mert nem kezdett hozzá.) Az intézményben már eszik, de másoknak továbbra sem. Ez az öltözködésre, wc-használatra és egyéb dolgokra isérvényes. Feltételezem, hogy a bölcsiben - és most már az óvodában -  muszáj valakinek megcsinálnia, miután egész nap ott van, hogy ellátva legyen, ezért engedi. Hogyan tudok rajta segíteni?

Kedves Anyuka!

Nagy ajándék, de egyben teher is, amikor egy gyermek életében ennyire kizárólagos szerepünk van. Éppen ezért próbáljuk a lánya szemszögéből megérteni a helyzetet, aki két és fél évet úgy élt le az életéből, hogy nem lehetett biztos abban, hogy akire számít, az mellette fog maradni. Az első időben ezek a kötődések nagyon fontosak. Ezek szolgálnak alapul a későbbi kötődéseinkhez, barátságokhoz, párkapcsolatokhoz. Két és fél év nagyon sok idő, s ezalatt ki tud alakulni a kapcsolatokhoz tartozó bizonytalanság. Az Önök kapcsolata pedig egy nagy lehetőség, hogy ezt korrigálja. Megtapasztalja az állandóságot, a biztonságot, a kiszámíthatóságot. Természetes, hogy ehhez most nagyon ragaszkodik, hiszen nem szeretné elveszíteni. Amikor majd kialakul benne egy biztonságos kép az Önök kapcsolatáról, már biztosabban fog tudni eltávolodni Öntől. Ehhez az Ön és környezetének kitartása, türelme kell. Nagyon fontos dolgot tanul tehát a lánya, nem kevesebbet, mint a kapcsolatok alapjául szolgáló kötődést. Ehhez türelmet kívánok, és biztatni szeretném, hogy meglesz a gyümölcse ennek az időszaknak!

Üdvözlettel,

Kovács Réka