Hirdetés

Az önfegyelem hiánya

Észrevettem, hogy ami sokszor meggátol céljaim elérésében, az az ÖNFEGYELEM hiánya. (CPI teszten nagyon magas külső és belső motiváció, IQ teszt is kiemelkedő volt, tehát nem az agy és a motiváció a baj, alszom is eleget, tehát a kifáradás sem lehet.) Észreveszem, hogy melyik pillanatban kéne váltani, és "á, basszus, ne már most, csak még egyszer, mindjárt, de úgy nincs kedvem stb. Hogyan lenne könnyebb ilyenkor erőt venni magamon? Hogyan tanulok önfegyelmet felnőtt korban, ha már kicsinek nem lettem úgy látszik erre kondicionálva - egyáltalán, hogyan "kondicionáljam át az agyam"? És a jövőre nézve: hogyan tanítsak önfegyelmet a gyerekemnek (ha egyszer lesz)???


Kedves Zsuzsanna!

Jól gondolja, az önfegyelem kialakulása és megszilárdulása a kisgyermekkorra tehető. Elsősorban azzal határozható meg, hogy mennyire vagyunk képesek késztetéseinket fékezni, késleltetni.

Véleményem szerint az önkontrollról nem érdemes „lecsupaszítva” beszélni, mivel nem választható el a motivációtól – tekintettel arra, hogy az önfegyelem gyakorlása is magán a motiváción alapszik. Továbbmenve: maga a külső és belső motiváció nem feltétlenül segíti az önkontrollt.

Képzeljen el két helyzetet: az egyikben felajánlják Önnek, hogy nagyon rövid időn belül egy kisebb összeghez juthat, a másikban pedig azt, hogy ugyan várnia kell néhány napot, esetleg pár hetet, ám ebben az esetben az elsőnél jelentősen nagyobb jutalomban részesül. Ha a buzgó késztetésére hallgat, előfordulhat, hogy olyan döntést hoz, amelyet később megbánhat.

Tegyük fel, hogy elfogadta az első ajánlatot. Ez tükrözheti azt is, hogy ahhoz szokott, hogy rövid távú erőfeszítéseket tegyen, amelyek meglehetősen hamar jutalomhoz vezetnek – még akkor is, ha a jutalom nem bír különösebb értékkel. Vizsgálatok kimutatták, hogy ha gyakran alkalmazunk jutalmazást, akkor a motiváció rövid távon lanyhul, és a cselekvés célja áttevődik a jutalom megszerzésére. Ez is azt jelenti, hogy ezekben a helyzetekben nincs szükségünk arra, hogy erős önkontrollt gyakoroljunk, tehát az ilyen jellegű szituációk nem segítik elő az önfegyelem megszilárdulását.

Hogyan érhetjük el, hogy önfegyelmünk erősödjön?

Igyekezzünk céljainkat úgy kitűzni, hogy azok (amellett, hogy folyamatosan láthatóak, mi több, reálisak maradnak) eléréséhez fokozatosan egyre több és több erőfeszítést kell tennünk, ám ezzel párhuzamosan a befektetett energia egyre később térül meg. Mindezt úgy érdemes gyakorolni, hogy egy hozzánk közel álló személyt beavatunk, és megkérjük arra, hogy próbálkozásaink során biztosítson (kezdetben több) visszajelzést.

Másik kérdésére reagálva: a gyerekeink hasonló „módszereken” keresztül sajátítják el az önfegyelmet. Először megtanulják, hogy a szülő nem mindig érhető el, ha éppen sírásban törnek ki, majd ráeszmélnek, hogy mindenki saját érzésekkel és akaratokkal bír. A szobatisztaság szintén az önkontrollon alapszik.

Üdvözlettel:

Herceg Attila

 

Hirdetés
Hirdetés