Jelenlegi hely

"Az önbecsülésem sehol"

Több kérdést is bebújtatnék egy kérdésbe. Az első: az igaz, hogy az életben ha valaki valamit el akar érni, ami értékes (pl. pénzt keresni kvalifikált munkával, vagy vállalkozóként, vagy egy egyetemet elvégezni) ahhoz mindig kellemetlen és kényelmetlen dolgokat kell véghezvinnie? Azt vettem észre, hogyha rosszul érzem magam, pl. amikor komfortzónámon kívülre akarok kerülni (pl. hozzászólni egy emberhez, akihez nem szívesen), akkor oda tudok figyelni pl. a tananyagra előttem. HA "jól vagyok", és komfortzónán belül vagyok, szinte semmire nem tudok emlékezni. Az a kérdésem, hogy ez így van-e? Ha igen, akkor az élet egy siralomvölgy számomra, mert ezt így nem akarok, akkor inkább leugrom valami épületről, mivel az a legkényelmetlenebb és legnehezebb, hogy rávegye magát az ember. Nem értem az embereket, hogy hogy csinálják, hogy olyan látszólag könnyeden és gondtalanul tanulnak, dolgoznak, érnek el sikereket, mikor ez nekem csak a rossz dolgok bevállalásával, az iszonyatos, mármár teljesíthetetlen feladatok elképzelésével, és olykor belekóstolásával megy. Nem tudom, érthető volt-e, remélem igen. A másik dolog, ami érdekel: az önbecsülésem sehol. Az egyetemen valaki egy kérdést tesz fel, és rögtön azon gondolkozdom, hogy ő ezt honnan tudta, mikor én nem? Hülye, szar, senki vagyok. Ráadásul szociálisan félszeg, ezért a csajoknál is egy nulla. Felveszem a telefont, előre tudom, hogy nem fogja felvenni valaki, akit szeretnék, ha felvenné. Az e-mailemre nem válaszolnak, mikor szeretném, a sok hülye marketingcuccot persze elküldik. Néha annyira elkeserít az élet determinisztikus, csak rosszul sülnek el a dolgok típusú volta, hogy mármár jobb lenne nem élni. Persze ezt nem választom, de jól nem vagyok, az biztos. Mit lehet ezzel tenni? Üdv, Máté

Kedves Máté!

Levele első felének megválaszolásával kezdek. A pszichológia arousal (vagy aktivációs) szintnek hívja a éberségtől az alvásig terjedő periódusokat. Magas arousal-szint fokozott serkentettséget jelent, alacsony arousal szint esetén érdektelenségről beszélünk. A motivációval foglalkozó kutatók megállapították, hogy optimális teljesítmény közepes arousal-szint mellett érhető el. Amit Ön tapasztal, az éppen erről szól. Ha kilép a „komfortzónájából”, akkor aktivációs szintje emelkedik, ezáltal több feladat megoldására lesz képes, mint ingerszegény állapotban.

Én nem gondolom úgy, hogy az elérni kívánt eredmények rendszerint kellemetlen, nem kívánatos dolgokkal járnak együtt. Amennyiben Önben ez az érzés állandósult, úgy az alábbi lehetőségek jönnek szóba.

Ha a kitűzött cél elérése közben folyamatosan akadályokba ütközik, akkor vagy a cél nem megfelelő, vagy a motiváció, amely meghatározza az aktuális és a jövőbeli cselekvéseket is. A vizsgálatok eredményei szerint a nem reális, vagy nem körülírható, behatárolható cél (valamint az ezekért ígért jutalom) jelentősen rontja a teljesítményt. Persze az is megeshet, hogy a kitűzött cél valójában nem az „Öné”, tehát az elérésére irányuló késztetései külső nyomásból származnak.

A másik lehetőség pedig éppen az, amit levelének folytatása sajnos hűen ábrázol: a kognitív sémák diszfunkcionális mivolta, vagyis a gondolkodási minták vezetik Önt tévútra. Érdemes visszaolvasnia saját levelét, és megfigyelnie, miként vélekedik az élete szinte minden területéről. Teljesen leírja önmagát, amit már pajzsként használ – velem úgysem történhet jó, bármihez is kezdek, mindig rosszul sül el. A gond az, hogy ezzel az öndestrukcióval saját igényszintjének rohamos csökkenését fogja elérni, ezáltal kudarckerülővé válik. A kudarckerülők általában kétféle stratégiát alkalmaznak: vagy olyan feladatot választanak, amely rendkívül egyszerűen megoldható, vagy annyira nehezet, aminek sikertelensége esetén nem kell szégyenkeznie.

Így viszont egy negatív spirálba tereli önmagát, ahol kizárólag rossz dolgok fognak történni, ezek okát pedig elsősorban önmagában fogja keresni.

Azt javaslom, figyelje meg automatikus gondolatait. Milyen előfeltételezésekkel kezd bele egy feladatba – függetlenül annak nehézségétől. Ha azt tapasztalja, hogy a cselekvést megelőző gondolat már eleve negatív előjellel bír, változtassa meg azt.

Egyszerű példákat mondok, olyanokat, amelyekről Ön is írt:

- mielőtt telefonálni kezd, gondolja végig, ahogy a hívott fél felveszi a telefonját, és sikeresen megbeszélik azt, ami miatt kereste.

- mielőtt elküldi az e-mailt, képzelje el, ahogy villámgyorsan választ kap rá.

Mindez nem sámánság és nem valamiféle hókuszpókusz. Szintén kutatási eredmények támasztják alá, hogy a magunk és mások felé közvetített elvárások önbeteljesítő jóslatokként működnek, függetlenül attól, hogy az elvárások milyen töltetűek és mennyire rejtettek, vagy nyíltak. Tehát igaz a mondás: valóban mindenki a saját sorsának kovácsa.

Jó munkát kívánok!

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.

 

 

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.