Megpróbálom röviden összefoglalni a problémámat, remélem, sikerül. Néhány hónappal ezelőtt elkezdtem dolgozni egy cégnél, ahova egy ismerősöm által kerültem be, rögtön a diplomám megszerzése után. Akkor jó ötletnek tűnt élni a lehetőséggel, friss diplomásként nem kapkodtak utánam a munkaadók, pedig próbálkoztam több helyen is. Kezdetben nagyon lelkes voltam, bár már akkor is éreztem, hogy ez nem az a munkakör, amit nekem találtak ki. Pici köze sincs a végzettségemhez, szörnyen monoton az egész, illetve nagyon alacsony a fizetésem. Az elmúlt pár hétben komoly gondjaim adódtak a koncentrációval, egyszerűen nincs egy jól felépített napom, mindenbe belefogok, kapkodok, felidegesítem magam jelentéktelen dolgokon. Sokszor nincs bent feladatom, rengetegszer csak ülök, illetve mappákat rendezgetek, papírokat tologatok, mert nem kapok érdemi munkát (kezdetben hetekig csak ez volt a feladatom). Nagyon frusztráló, úgy érzem többre lennék képes. A fizetésemből nem jut arra, hogy képezzem magam, ezáltal zsákutcába keveredtem, úgy érzem, hogy még 1, vagy akár 5 év múlva is itt fogok dolgozni, ugyanebben a munkakörben, kicsivel több fizetéssel, már rég elfelejtve az egyetemen megszerzett tudásomat. Akkor már tényleg nem fogok senkinek sem kelleni.
Nem opció most a váltás, de valamit lépni kéne, mert én beleőrülök az ugyanolyan napokba, vagy hamarosan tényleg elrontok valamit, amit nem tudunk később helyrehozni. A koncentrációzavarra kellene megoldást találni, mert ez eddig nem volt rám jellemző, precíz embernek tartom magam, de most kezd minden összeomlani körülöttem. Már mondták az ismerőseim, hogy máshol sem jobb, ne panaszkodjak, becsüljem meg a munkámat, és én meg is becsülöm, mert legalább van egy kis rendszer az életemben és önfenntartó vagyok, de valami még sincs rendben. Mit csináljak?

Kedves Laura!

Nagy váltás az ember életében, amikor lelkes egyetemistából dolgozó ember lesz. Nyilván azért választotta a szakmáját, mert szereti. Lemondás, csalódás az, amikor a vágyaink nem teljesülnek, és egy új énképhez kell igazodni. Ebben az esetben talán az is felmerül, hogy tényleg kell-e? Írta, hogy nem opció a váltás. Miért is nem az? Mi történne, ha elkezdené szétküldeni az önéletrajzát, vagy szólna ismerősöknek, egyetemi barátoknak, hogy ha tudnak valami lehetőséget, jusson eszükbe? Mintha elhinné, hogy innen fog nyugdíjba menni. Ez a reménytelenség-érzés, a hangulati problémák és a koncentrációs nehézségek figyelmeztethetnek arra, hogy komolyabb probléma áll a háttérben. Ezeket a tüneteket gyakran látjuk depresszió esetén. Természetesen ez nem diagnózis a részemről, hanem egy megérzés. Javaslom tehát, hogy keressen fel klinikai pszichológust vagy pszichiátert, aki segít tisztázni a fenti tünetek hátterét, és segít a megfelelő terápia megtervezésében.

Üdvözlettel,

Kovács Réka