Jelenlegi hely

"Nem hiányzik a szex"

Talán annyit érdemes tudni rólam, hogy 21 éves lány vagyok, pár hónapja kiiratkoztam az egyetemről, mert rájöttem, hogy nem nekem való, nem tetszett a szakma sem, már az elején sem gondoltam, hogy jól választottam, de meg akartam próbálni. Összesen 3,5 évet jártam egyetemre, de egyszer újra kellett felvételizzek ez idő alatt, mert elhanyagoltam a tanulást. Azzal, hogy kiiratkoztam és hazaköltöztem, elvesztettem a barátaimat, hiszen nem tudok velük olyan sűrűn találkozni, mint az egyetemen. Hiányzik az ottani életem, de próbálom elfogadni, hogy most ez történt velem és hogy dolgozni fogok. Itthon nincsenek barátaim, akik voltak, mind elkoptak, a családomon és a páromon kívül senkim sincs itthon.
A párommal már lassan egy éve ismerjük egymást, habár már kétszer is szakítottunk, mindig az ő oldaláról történt meg a dolog, de végül kibékültünk. Szeretjük egymást, de nem kívánom a szexet. Még mindig vonzónak találom, de úgy érzem, nincs szükségem a szexre. Mással sem tudnám elképzelni. Próbáltam rájönni, hogy miért lehet ez, arra tippeltem, hogy nehéz időszakon mentem keresztül, pl. amíg egyetemista voltam, nyomasztott, hogy nem szeretem, a kiiratkozás után pedig hogy ott kellett hagyjam azt az életemet, amit nagyon szerettem. Korábban gondoltam arra is, hogy lehet, már nem szeretem őt, de nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. Egyre rosszabb lesz ez az állapot, mivel a páromnak vannak igényei, de én már szinte undorodom a gondolatától is. Sokszor előfordult, hogy belementem a dologba, de egyáltalán nem élveztem, csak a fogamat összeszorítva vártam, hogy vége legyen. Nem akarom emiatt elveszíteni a páromat, korábban nem voltak ilyen problémáim. Ez az állapot a kapcsolatunk közepétől fennáll. Egyedül nem tudok rájönni a probléma okára, és nagyon el vagyok keseredve, nem tudom mi a baj velem.

Kedves Eszti!

Két irányt javasolnék a jelenség gyökereinek feltárására: az egyik lelki-kapcsolati, a másik pedig a test felől indul.

Kezdem az utóbbival: ezt azért tartom fontosnak, mert mint minden működésünk, a szexualitás is erősen függ a testünk általános állapotától is. Manapság egyre inkább szokás a dolgokat "túlpszichologizálni", de ez olykor bizony ugyanúgy tévútra vezethet, mint a hagyományos nyugati orvoslás azon szemlélete, melyben a lelki tényezők nem kapnak szerepet. Bénító bűntudathoz, meddő önostorozáshoz, káros kapcsolati körök beindulásához vezethet olyan állapotok lelki okokkal történő magyarázata, melyek könnyedén oldhatók a testi probléma megtalálásán, megoldásán keresztül. Jelen esetben arra gondolok, hogy egy laborvizsgálat (vérkép, vizelet stb.) segíthet fényt deríteni arra, hogy pl. a hormonháztartásában minden rendben-van-e, nem itt keresendő-e a gond. Az egészséges szexuális működés csak egészséges testben képzelhető el, érdemes tisztázni, van-e valami a háttérben, ami egyébként nem okoz nehézséget a hétköznapokban, csak ezen a területen jön ki.

De természetesen a lelki-kapcsolati "oknyomozás" legalább ennyire fontos! Látok itt bőven teret önismereti munkának is, de ha mindketten elkötelezettek a közös problémamegoldásban, akkor ez a helyzet párterápiához is remek alapot adhat. Önnek most "rendbe kell tennie" saját magát, leszámolni a múlt illúzióival, elgyászolni a veszteségeket, levonni a tanulságokat, a jövő tervei és azok megvalósításának lehetőségei felé fordulni. Együtt pedig érdemes meglátniuk, ki-ki hogy is van a szexszel, a másikkal? Kinek mit jelent a a szex (majd jó esetben a kiderülő információkat megérteni és elfogadni...), mi a szerepe a párkapcsolatban, mi "fér bele", hol kezdődik, kinek mi esik jól stb. És persze általánosabb, a kapcsolatukat érintő kérdéseket is fontos lehet feldolgozniuk.

Oscar Wilde szerint "A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. A szex a hatalomról szól". Még ha ezt nem is kell készpénznek venni, annyiban elgondolkodtató, hogy még a legfontosabb, és leginkább egyértelműnek tűnő kapcsolati eseményeink is szólhatnak egész másról, mint amit általában gondolunk - illetve érezhetünk, gondolkodhatunk a jelentésükkel kapcsolatban egymástól nagyon különbözően is...

Üdvözlettel

Simon Sarolta

Problémakör: 

Simon Sarolta

Gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.