Mit tegyek abban az esetben, ha a párom folyamatosan haragszik rám, veszekszik, ha csak hozzászólok, semmit nem tesz a kedvemért. 5 éve élünk együtt, abból 2 éve házasok vagyunk. Az én szülőházamból el kellett jönnünk, így ide kerültünk, az anyósomékhoz, és a párom azóta nem önmaga, nem foglalkozik velem, nem érdekli, mit csinálok, nem érdekli, mi van velem, ha beteg vagyok sem érdekli, nem segít. Folyamatosan azt mondja, hogy menjek el, ha azt mondom neki, hogy el megyek, mert nem bírom elviselni, ahogyan a családja bánik velem, akkor is azt mondja, hogy menjek el, de egyedül. Ma például azt mondta, hogy már nem szeret ugyanúgy, mint régen. Ha mondom neki, hogy valamit nem csinálhat, mert nem tetszik, azt annál jobban csinálja. Kértem tőle, hogy váltson nekem gyógyszert, mert pszichiátriai kezelt voltam pánik betegséggel, letettem a gyógyszert 2 hónapja, amit 2 évig szedtem, és azóta is mindennap fáj a fejem, de az orvos semmit nem tesz, és szédülök is azóta, igy fájdalomcsillapitót szoktam szedni - de a lényeg az, hogy ő inkább elköltötte másra a pénzt, mint hogy kiváltotta volna nekem a gyógyszert. Semmi sem érdekli, ami velem kapcsolatos, folyamatosan menekül előlem, ha mellé állok, azonnal elmegy egy másik helyiségbe, emiatt én is úgy állok hozzá, hogy nem bújok hozzá, nem ölelem át, és ez még nagyobb gond. Mit tegyek ebben a helyzetben? Annyira szeretem és ragaszkodom hozzá, hogy nem tudok elmenni tőle, még akkor sem, ha elzavar - minden nap sírok emiatt...
Nem bírom elviselni, ahogy a családja bánik velem
Kedves Adrienn!
Ha jól értem, életük akkor változott meg, amikor férje szüleihez költöztek. Párja azóta másképp viselkedik Önnel, egyre távolabb kerülnek, olyannyira, hogy már alig tudnak egy helyiségben tartózkodni, nem tudnak egymástól együttérzést, támogatást, segítséget kérni. Valami mégis itt tartja, szereti a férjét a sok támadás, megszégyenítés, szeretethiány ellenére. Most abban a környezetben élnek, ahol a férje felnőtt. A családja ugyanazt a hatást gyakorolja párjára, amit fiatal korában. Férje ezeknek az elvárásoknak igyekszik megfelelni elutasító magatartásával. Úgy tűnik, hogy ez a család nem fogadta be Önöket, mint párt, bár helyet adtak a lakásukban, mégsem lettek egy család. Ön kilóg innen, megtűrt személy, amit éreztetnek Önnel, a férjén keresztül. Nem tudom, milyen volt az életük korábban, pl. amikor még az Ön szüleinél laktak, itt is lehettek bajok, hiszen el kellett jönniük.
Valamiért mégis együtt vannak, van talán még valami vékony szál, ami összetartja Önöket. Ezért van még olyan dolog, amit meg lehetne próbálni. Pl. – legalább átmenetileg – olyan helyre költözni, ahol egyikük családja se szól bele az életükbe. Itt kipróbálhatnák, milyen erős a kapcsolatuk. Nyilván nem lesz könnyű elfogadtatni ezt a tervet a férjével, feltehetőleg a családja mindent megtesz majd, hogy megakadályozza. Ha semmi nem sikerül, akkor egyedül is elmehet pl. egy albérletbe, egy időre, hogy tisztázza saját érzéseit, és párjának is módja legyen átgondolni, mennyire ragaszkodik Önhöz.
Férje - hazaköltözve - nem harcolt ki „felnőtt” szerepet magának, és megfelelő pozíciót Önnek, és most újra „kisfiú” szerepből kell olyan döntést hoznia, ami az egész további életét/életüket befolyásolja. Valamiért Ön is elfogadta, elfogadja ezt a kiszolgáltatott helyzetet, nem lázad, nem igyekszik jobb pozíciót szerezni ebben a családban, inkább tűr. Ketten együtt tehetnének azért, hogy a család elfogadja azt, hogy Önök egy pár, és szorosabban tartoznak egymáshoz, mint a család többi tagjához. Sajnos elég hosszú ideje élnek már ebben a helyzetben, minél több idő telik el, annál nehezebb változtatni, annál nehezebb megértetni a férjével, hogy milyen rossz helyzetben vannak.
Ha sikerülne rábeszélnie férjét, kereshetnek párterápiás segítséget, esetleg mediátort, a segíthetne a családdal való kapcsolat megváltoztatásában. Szakembert a MIPSZI oldalain is kereshet.
üdvözlettel
bárdos kata