Jelenlegi hely

Néha gonosz, néha bújik, mint egy kisgyermek

A problémám egy éve kezdődött. Megismertem egy férfit, 41 éves, elvált, 2 gyermekes. Én 31 éves vagyok, független, gyermektelen. Tavaly decemberben randira hívott, amit egy hétig halogattam, mert a férfi nagy nőcsábász hírében áll, aki után rohangálnak a nők. Végül beadtam a derekam, de a férfinak akkor pont bedöglött az autója, így meghiúsult. Ezután félreértések sorozata miatt én távolságtartó lettem vele, bár továbbra is beszéltünk, mivel egy munkahelyen dolgozunk. Májusban újra lett autója, megint elkezdett komolyan közeledni. Június elején igent mondtam neki, és elkezdtünk randizgatni. Csókok, ölelések, séták, de semmi komolyabb nem történt. Ez ment 1 hónapig, mire volt egy tökéletes randink. Duna-part, feküdtünk a fűben, a külvilág nem számított, csak egymásnak voltunk. 5 órán keresztül, csókolózás és ölelkezés. Este már furán válaszolt az üzenetekre, miután elváltunk. Másnap reggel beviharzott az irodába, feszült volt, mintha mérges lenne rám, már-már gyűlölettel nézett, ennek ellenére adott egy csókot. Kiment az irodából, és utána nem jelentkezett. 2 nap után ráírtam, mi a probléma. Ellenséges volt nagyon, mire én minden lehetséges kommunikációt megszakítottam. Ez volt egész augusztusban. Szeptemberben újra találkoztunk a munkahelyen, hátat fordítottam neki, nem foglalkoztam vele. Őt áthelyezték, így már nem kellett vele találkoznom, ennek ellenére ő sokszor átjött mondvacsinált indokokkal. Ez ment 2 hónapon át, mire újra elkezdtünk komolyabban beszélgetni. Randira hívott. Igent mondtam. Rózsával várt. És újrakezdtük. Lassan meg is történt az első szex, elkezdtem nála aludni, volt olyan, hogy úgy aludtunk együtt, nem is volt szex.

Ekkor jöttek ki a furábbnál furább dolgai. Egyik ottalvásnál ölelt, simogatott egész este, éjjel, másik alkalommal meg felkeltem éjjel, és csak azt vettem észre, hogy párnákból és takarókból "falat" épített közénk, teljesen elszigelte magát tőlem.
Ilyenkor távolságtartó volt alapból, hozzám sem ért és inkább a kispárnáját szorongatta. Lefekvés előtt mindig rendes volt, vacsorát csinált. Utolsó alkalommal, mikor nála aludtam, női bajaim voltak, így szintén csak együtt aludtunk, egész éjjel szorított magához. Hajnalban, már amikor átölelt és viszonoztam, mert fent voltam, elengedett. Újra megölelt, viszonoztam, elengedett. Ezt ismételgette 10-20 percenként, mintha szégyellné, hogy megölelt, miközben alszom. Én mentem reggel dolgozni, ő csak délutánra, és mégis fél órával előbb kimenekült mellőlem az ágyból és bezárkózott a konyhába. Éreztem, hogy valami nincs rendben, alig mertem kimenni a konyhába. Végül muszáj volt, és néma csend. Hozzám se szólt, rám se nézett. Mielőtt elindultam, pakolgatta, készítette ki nekem a banánt, előző este mondta, hogy vigyem a munkába, de néma csendben tette ezt is, így otthagytam. Szájrapuszival váltunk el. Este még felhívott bocsánatot kérni, utána megint teljes elzárkózás. Nem törődött velem eleget. Bedurcáztam és megírtam neki, hogy hülyítésre meg ürítésre bárki megfelel neki és jó éjt. Válasza annyi volt, hogy persze, jó éjt.

Azóta megint hírzárlat. Én letiltottam mindenhonnan, mert nem tudom elviselni ezt az egyik nap költözzünk össze, másik nap meg neki nincs is barátnője. Volt, hogy 10 percen belül mondta ezt a két állítást. Arról nem is beszélve, hogy voltak csúnya megjegyzései, pl. hogy ő a naivakra bukik, meg mindenkinek én kellek, erre én kiválasztom a legrosszabbat, meg az ördögnél is rosszabbakat szeretek.
Mindemellé iszonyatosan féltékeny. Néha gonosz, néha meg bújik, mint egy kisgyermek. Úgy tudom, hogy ő alapból problémás, egyik nap jókedvű, másik nap nem szól senkihez. Ezt én még nem tapasztaltam, csak közvetlen munkatársai mondták. Azóta folyamatosan azon gondolkodom, hogy narcisztikus vagy borderline, vagy passzív agresszív ember. Folyamatosan olvasgatok, melyik lehet rá jellemző. Az adok, majd eltaszítalak nárcisztikus megvonás vagy borderline eltaszítás? Szeretem ezt a férfit, életemben az első, akihez mertem kötődni, el mertem engedni magam a szexben. Nem tudom, mit hoz a jövő, ez most végleges elidegenedés vagy nem, de a továbblépéshez muszáj tisztábban látnom!

Kedves Tina!

Azt javaslom, ne a lehetséges kórképek, ill. kategorizált személyiségjellemzők mentén próbálja megítélni a helyzetet, a partnerét, a kapcsolatukat, illetve annak jövőjét... feltéve, hogy nem a terapeutája kíván lenni a férfinak. Tényleg, mit is akar tőle valójában?! Inkább ezt kellene első körben tisztáznia saját magával. Mit jelent Önnek az, hogy "szereti" ezt a férfit? Mi az, amit megkap tőle? Mi az, amit meg tud neki adni? És: mi az, amit nem kap meg, és amit Öntől képtelen elfogadni?

Azért fontos ezt először magában végiggondolnia, mert Ön elsősorban saját magáért kell, hogy felelősséget vállaljon. Kapcsolatuk eddigi története tényleg nagyon zűrös, én nem igazán látom, hogy Önnek valójában miért is "éri meg". Én inkább egy "se vele, se nélküle" játszmát látok, tele félreértésekkel, sérülésekkel, védekezésből támadással stb. El kell hát döntenie, hogy mennyi energiát képes és hajlandó abba belefektetni, hogy ezt a sok-sok sérülése, sértettsége mentén működő embert "bevállalja-e" azokért az értékekért, amiket megkap(hat) ebben a kapcsolatban. Nem utolsósorban kérdés az, hogy Ön szeretne-e gyermekeket, családot, ezt hogyan képzeli el, mennyire összeegyeztethető ezzel a kapcsolattal. Azután persze a partnerével is elengedhetetlen tisztáznia, hogy mennyire egészítik ki várakozásaik, elvárásaik kölcsönösen egymáséit. A nőket sokszor vonzza egy érzelmileg éretlen férfi, akit "meg kell menteni", illetve aki pont éretlensége miatt megindítóan gyermeki (akár pont ettől ártalmatlannak tűnik) - de pusztán ennek mentén biztos, hogy nem szabad belemenni egy komoly kapcsolatba.

Szóval azt javaslom, hogy a pszichiátriai tankönyvek és a megszámlálhatatlan mennyiségű (és sokszor megállapíthatatlan minőségű) "pszichológiai" szakirodalom tanulmányozása helyett kezdjen el érdemben önmagával foglalkozni. Ehhez érdemes lehet akár tanácsadó vagy pszichoterapeuta segítségét is igénybe vennie.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta

Problémakör: 

Benczné Simon Sarolta

Gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.