Jelenlegi hely

Nagyot csalódtam apámban. Pornót néz!

Erika vagyok, 39 éves. Annyira csalódott vagyok, hogy fizikai fájdalmat érzek, néha hányingert. Az apámban csalódtam ekkorát!! Az az apám, akit rengetegen ismernek és elismernek a környéken, nemcsak a saját, hanem a környező településeken is... akire világéletemben büszke voltam... aki értelmiségi... aki úriember... aki nagyszerű humorérzékkel rendelkezik... szerintem van olyan, aki irigy rám azért, mert ő az apám...
Nem szaporítom a szót: teljesen véletlenül megláttam valami gyanúsat a számítógépén. Mintha egy fejsze fokával vágtak volna fejbe. Mivel meg akartam győződni arról, hogy ez teljesen véletlen, kicsit szétnéztem a history-ban. A vége az lett, hogy rájöttem: az apám majdnem naponta néz pornót, videókat, képeket, ocsmányabbnál ocsmányabb dolgokat. A további hideg zuhany másnap ért, amikor elment itthonról, s elhatároztam, hogy jobban utánanézek. Akkor derült ki, hogy a baj sokkal nagyobb! Regisztrálva van fizetős oldalon, legalább kettőn - nem lépett ki a profiljából, így alaposan szétnézhettem! Az adatlapján néhány évvel fiatalabbnak állítja magát, a fotón pedig egy bájgúnár. Undorító! Nem komoly kapcsolatot keres, szexet, ezek vannak kipipálva. Végigolvashattam néhány nővel a cseverészését, és onnan már nem kellett tovább találgatnom: sok nője van és gyakran. Ezer százalékban hihetetlen!! Hányinger. Sírás. Gyomorideg. Gombóc a torkomban. Mély fájdalom. És ha nem volna elég, az interneten bankolós oldala az egyik leggyakrabban megnyitott oldal a gépén!!
El kell mondanom, hogy édesanyámmal több mint 40 éve házasok, első házastársaik egymásnak, jó barátok, összetartó csapat voltak mindig, én gyerekként és felnőttként is, tegnapelőttig így láttam. Igaz, édesanyám 3-4 éve betegeskedik, de nincsen túl vészes betegsége, gyógyszert szed, odafigyel a táplálkozásra, gyógytornázik. Feltűnt nekünk (a tesóm és én, beszéltünk is róla többször) az, hogy az utóbbi kb. egy évben sokat veszekednek, türelmetlenek egymáshoz, s nekünk
is panaszkodnak: "apád mindig...", "anyád már megint..."
Na és nem tudom, hogy mit tegyek, pedig egész álló nap ezen agyalok!

Neki megmondani nem tudnám, de írhatnék egy mailt, hogy összetört, hogy nem fél a lebukástól? hogy követeljem, hogy a házukat (csak az ő nevén van) írja ránk? Az az érzésem, hogy nagyban járszik!! Félek! (Az ő felmenői között sok volt a nőcsábász, kártyás, és vannak rettenetesen rossz példák a régebbi családokban!) De ha dührohamot kap? (Mostanában azt is szokott gyakrabban.) Hátha "világgá megy" szégyenében? Hátha szemberöhög? A testvéremnek elmondjam? ő is félig belehalna, annyi baja van most a kisgyerekeivel... Édesanyám ha megtudja, szó szerint belehalna a bánatba, a szégyenbe. Az teljesen kizárt, hogy ő megtudja. Falazni nem falaznék, ha lebukik az öreg, de hogy tőlem tudja meg a gyilkos hírt? Azt már nem!! Készítsek egy profilt egyik ilyen oldalon, a kép lenne egy családi képünk, s ráírjak: helló, Apuci! lebuktál?

Teljes a káosz a fejemben, de nem tudom, hogy mit tehetek? Vagy kell-e tennem valamit? Édesanyám élete, egészsége forog kockán és az anyagiak... elolvastam egyik oldal használati feltételeit, 35 dollár a havidíj, és több hónapra fizethető stb.

Ja és igen, eljár otthonról, néha nem értjük, hogy hová megy, de mindig akad valami érdekes magyarázat hozzá. Eddig minden magyarázatot elhittünk, csak sosem értettük, hogy az miért fontosabb az itthoni munkánál? Édesanyám pedig egy szorgalmas asszony, aki nem tud netezni, interneten bankkártyával fizetni, autót vezetni... szeret itthon matatni a kertben, a konyhában, az unokákkal lenni... igazi nagymama! Ja, a nagypapaság sem megy túl jól apámnak, nem igazán van türelme az unokákhoz, rájuk kiabál, stb.

Vajon tudnak nekem segíteni tisztábban látni? dönteni?

 

 

Kedves Erika!

Kiderült az édesapjáról, hogy nem szent. Hanem "csak" egy ember - aki továbbra is értelmiségi, továbbra is képes úriemberként viselkedni, és akinek bizonyára a humorérzéke is változatlan. Mindemellett pornót néz, és vannak az egyébként ápolt és fenntartott több évtizedes házassága mellett külső, szexre korlátozódó kapcsolatai. Ennek önmagában legfeljebb az Ön szüleinek a párkapcsolatában betöltött szerepe a kérdéses, de ehhez Önnek nincsen köze. Az Ön szülei felnőtt emberek, kettejük kapcsolata az ő, és csak az ő dolguk.

A pornófogyasztás, illetve az alkalmi kapcsolatok nem feltétlenül összeegyeztethetetlenek egy elkötelezett, hosszú távú párkapcsolattal - de annak kereteit csak a résztvevők szabhatják meg. Hogy mikor milyen téren hasznos sz őszinteség, és milyen esetben kíméletesebb a hallgatás - erre sincs általános érvényű recept. Hogyan lehet fenntartani az egyensúlyt a felelősség, a közös célok és az egyéni igények kielégítése között - erre kénytelen ki-ki maga "kiizadni" az éppen megfelelőnek tűnő megoldást.

Hogy mindennek milyen anyagi vonatkozásai vannak, és azt mennyire tartja kézben az édesapja, az már egy, a tágabb családot is érintő kérdés lehet. Az ezzel kapcsolatos aggodalmairól érdemes lehet vele négyszemközt beszélnie - ha kicsit túltette magát az erkölcsi felháborodáson. Ebben segíthet, ha megpróbálja megérteni, hogy az édesapjának vajon miért lehet ezekre szüksége? Mert gondolom, azt azért nem gondolja, hogy gonoszságból, aljasságból stb. teszi, amit tesz. Felelősségteljességből, kíméletből is próbálhatja titkolni bűnösnek tartott vágyait.

Ön valóban súlyos információk birtokába jutott, bölcs döntésnek tartom, hogy senki érintettnek nem adta azokat tovább. Mint egy, szüleivel közeli szeretetkapcsolatban élő, de tőlük független, önálló felnőtt ember (!), megoszthatja a helyzettel kapcsolatos pénzügyi aggodalmait az édesapjával - higgadtan, vádlásoktól, ítéletektől mentesen, négyszemközt. Elmondhatja, hogy aggódik édesanyja testi-lelki jóllétéért, abban a felsorolt jelenségeknek betöltött szerepe miatt. Esetleg elmondhatja azt is, hogy a maga részéről hogyan gondolkodik egy párkapcsolat működéséről, illetve arról, hogy hogyan rombolhatja azt a "kikacsintás". De azt kénytelen lesz az édesapjára bízni, hogy ő aztán mit kezd mindezzel. Egy családi botrány valószínűleg minden résztvevőnek többet ártana...

Üdvözlettel

Simon Sarolta

 

Problémakör: 

Simon Sarolta

Gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.