Jelenlegi hely

Nagyon féltékeny ránk, a szüleire

Szeretném megtudni hogy 7 éves kisfiam viselkedése normális vagy szakember segítségét kell kérjem?! Nagyon féltékeny már egész kicsi kora óta ránk, a szüleire. A mai napig nem ülhetünk le egymás mellé a párommal, vagy egyáltalán semmilyen kapcsolatba nem kerülhetünk az ő jelenlétében, mert kezelhetetlen lesz utána. Dühös, csak annyit tud mondani, hogy utállak, és így tönkreteszi a családi napunkat is sokszor. Megmondja, ki hova ülhet az asztalnál, nem adhatunk puszit, nem ölelkezhetünk az apukájával - ezt kerüljük is, de rossz hatással van
ránk is. A legutóbbi nyaraláson megpróbáltunk ölelkezni a párommal az esti séta során, de nagyon rosszul jártunk... Van egy kisöccse, aki 3 és fél éves, őt érdekes módon egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok, pedig ő is nagyon anyás, bár a nagyobb fiú már inkább apás, mióta
megszületett a kicsi, pl. még együtt alszik az apjával, a kicsi velem, és hallani sem akar külön, saját szobáról. Mit tanácsol?

Kedves Anyuka!

Bizonyos életkorban ez a viselkedés jellemző szokott lenni, de inkább 4-6 éves korban. A leírtak alapján fia viselkedése nem annyira életkori jelenség, hanem ez nála mindig is jellemző volt.  Az ilyen típusú viselkedésnél a gyermek mindig profitál valamit. Feltételezhető, hogy ilyenkor próbálják megnyugtatni, felé fordul Ön és a párja is. Így az egymás felé irányuló szeretetkifejezésből a fia fog profitálni, hiszen ö lesz a figyelem központjában.

Egy hétéves fiúcskával már lehet ezekről beszélni. Elmondanám neki, hogy anya meg apa nagyon szeretnek téged, ahogyan egymást is. Ahogyan téged is szoktunk ölelni, puszilni, úgy egymást is. (Persze nem szó szerint, csak a gondolat legyen hasonló). Ki lehet nevezni egy olyan időszakot (pl. minden este a lefekvés előtti negyedóra), amikor csak vele foglalkoznak mindketten. Az az ő ideje. Amikor dühös lesz, erre a mindennapos ceremóniára lehet emlékeztetni. Viszont amikor Önök a párjával kapcsolatba lépnek, nem reagálnék különösebben. Jelezném neki, hogy az ö ideje is eljön. Így nem fogja tudni az Önök figyelmét megnyerni a dühös reakciójával.

Ha ez nem válik be, érdemes gyermek klinikai szakpszichológust felkeresni, aki pontosan feltérképezi a problémát, részletesebb látja az Önök családját, így személyre szabott segítséget fog tudni nyújtani.

Kitartást kívánok!

Kovács Réka

pszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.