Már 9 éve együtt  élek a feleségemmel, van két csdás fiunk. Elég sokat vagyunk távol egymástól, sok rosszat tettem az elmúlt időben, fő szempont a heti 1 alkalmi piálásom, de ezt már letettem, és csak most jöttem rá, hogy mit is veszítek el, mikor ő már kiábrándult belőlem, de én megőrülök érte, de ő már azt mondja, hogy belefáradt és egyáltalán nem érez irántam semmit. Én kértem, adjon esélyt és időt, hogy bizonyítsak, de azt mondja, már nekem adott eleget. Én nagyon szeretem és belehalok abba a tudatba, hogy elveszítem, már azt érzem, hogy segítségre van szükségem.

Kedves Csaba!

A legjobb dolog ebben a helyzetben, hogy felismerte, segítségre van szüksége. Sajnos egy nyilvános levélben küldött tanács nem lesz elég. Most biztosan úgy érzi, hogy elég egy elhatározás, és minden jó lesz. Biztosan Ön is tapasztalta, hogy hiába a szándék, valahogy mégis elromlanak a dolgok. A bajok mélyebben vannak, amelyek feltárásához és kezeléséhez szakemberre van szüksége. Felesége úgy érzi, elfogyott a türelme, már nem tud több esélyt adni Önnek, mivel minden eddigi próbálkozás sikertelen volt. Talán a szakítás kivédhető, de legalábbis késleltethető, ha párterápiát kezdenek, és ha szükséges, akkor a későbbiekben Ön egyéni terápiában is részt vesz. Pszichológushoz fordulni – ez felér egy beismeréssel, hogy baj van, és segítség kell. Talán ez segít feleségének is, hogy megpróbáljanak egy másik utat, és időt adjon Önnek.

Ha terapeutát/pszichológust keres, a MIPSZI oldalain is tájékozódhat.

üdvözlettel

bárdos kata