Kisfiam 3 éves. Szülés után nem tudtam hosszabb időt vele tölteni, mert pszichiátriai kezelésre szorultam, sokat kellett kórházban lennem. Úgy tünik, apjához jobban ragaszkodik, többször mondja: apát szetetem, téged nem. A férjem
ezen nevet. A mai napig okolom magam, de magamat se bírtam ellátni, nemhogya kisfiamat. Mit tudnék tenni, hogy jobban szeressen?

Kedves Édesanya!

Nagyon nehéz lehetett Önnek ebben a helyzetben, hogy kisbabával ilyen komoly pszichiátriai betegséggel kellett küzdenie! Biztosan sok negatív érzés kapcsolódik - még akár most is - ahhoz az időszakhoz, illetve annak az időszaknak a hiányaihoz, mely mind Önt, mind kisfiát, és valószínűleg a férjét is terhelték. Nem egyedi eset, hogy a terhességgel vagy a szüléssel jön elő akár szülés utáni depresszió, akár más, korábban lappangva jelen levő pszichiátriai betegség. Ebben a helyzetben a legfontosabb, amit tenni tudott, hogy önmagát építi, hogy újra egészséges életvitelre és kapcsolatokra legyen alkalmas. Ennek ellenére sokszor bűntudat kapcsolódik az elvesztegetett idő miatt, amiről azt érdemes tudni, hogy sajnos senkit sem segít a kapcsolatok újjáépítésében. Így amennyiben érzi ezt a bénító érzést, akkor érdemes folytatnia az önmagával való foglalkozást is. Emellett fontos kérdés, ami most foglalkoztatja Önt: mit lehet tenni azért, hogy kisfiával való kapcsolata erősödjön, és a kötődés kialakuljon? Szerencsére erre van lehetősége, de fontos egy pár dolgot figyelembe venni, végig gondolni.

Először is érdemes kicsit átélni, átérezni, amit kisfia átélhetett babaként: a biztonságra, a gondoskodásra volt szüksége, melyet nem Öntől, hanem az apukájától kapott meg - ha jól értettem. Így az elsődleges kötődés felé alakult ki, mely egy fontos alkalmazkodás volt az ő részéről. Így képessé vált kötődni. Nemcsak az apukájához, hanem önhöz, illetve a későbbiekben másokhoz is. Így a korai időszakban jelen levő más fontos személyek mind segítették kisfia alkalmazkodását. Azonban annak az időszaknak az igényeit már nem tudja bepótolni, hanem sokkal fontosabb megismerni, megérteni, hogy most, ebben az életkorban és ebben az élethelyzetben mire van szüksége. Kisfiúként most eleve kiemelt szerepe van az apukájának, ahogyan a fiú-férfi szerepét elkezdi majd próbálgatni. Így attól nem kell megijedni, hogy most úgy tűnik, csak felé nyitott. Ilyen minden gyerek életében előfordul. Az sokkal fontosabb, hogy ne félelemmel, hanem nyitottsággal forduljon felé, hogy megtalálja, most mire van szüksége az anyukájától, aki most már jelen van. Talán ő se tudja még igazán, ha eddig nem volt jelen igazán.

Egy másik fontos dolog, amit tudnia kell, hogy az ennyi idős gyerekek érzelem által irányítottak, és nem tudnak túl ügyesen fogalmazni. Ez azt jelenti, hogy mást jelent náluk az, ha azt mondják “utállak”. Minden gyerek szokta ezt mondani, nem is annyira ritkán együk-másik szülőjének vagy családtagnak. Általában olyan helyzetben, mikor valami nem úgy alakul, ahogy szeretnék, vagy bármi más miatt mérgesek. Szóval a jelentése valami olyasmi lehet, hogy “anya, ez, amit csinálsz, nekem nem tetszik, és mérges vagyok, és haragszom rád!”. Szóval önmagában az, hogy ilyet mond, nem utalás a kötődésére. Ilyen mondatok elhangzásakor nem szabad ezt komolyan, mármint sértésnek venni. Amennyiben átdolgozta a korábbi bűntudatát, akkor egész könnyen rá lehet arra tanulni, hogy fejben, vagy akár hangosan átfogalmazza ezt a mondatot: “azt hiszem, nem is utálsz, csak mérges vagy, mert nem engedtem meg a....” A kötődést segítheti, erősítheti, ha melléteszi azt is, hogy Ön viszont ennek ellenére szereti. Így megéli az elfogadást, vagyis azt, hogy az ön szeretete a kisfia felé független attól, hogy ő ezt viszonozza-e. Ez olyan biztonságot tud nyújtani, ami hasonló a korai időszak teljes elfogadásához.

A harmadik dolog a család reakciója. Ugyanis ezt a férjének és a család többi részének is fontos tudnia, hogy a kisfia szavai nem feltétlenül azt jelentik, amit mond. Kifejezheti benne akar azt a dühöt és csalódottságot is, amit a korai időszakban megélt édesanyja nélkül, de akkor sem feltétlenül jelent utálatot. Azonban ha erre ráerősítenek a környezetében levő fontos személyek, akkor nehezebb kilépni ebből a körből. Beszélgessen férjével erről, hogy ez a helyzet mit jelent Önnek, és kérje a támogatását. Ha az ő szájából is elhangzik a fent idézett mondat, vagy annyi, hogy “kisfiam, ha haragszol rá, akkor is ő az anyukád, és nagyon szeret téged, még ha épp haragszol is”, akkor elősegíti a fenti folyamatot.

Összegezve tehát fontos, hogy mindenki megélje a maga érzését, és kisfia is megteheti, hogy épp mérges, csalódott. A felnőtteknek kell ebben az erősebbnek lenni, és megmutatni neki, hogy a szeretet, a kötődés ennél erősebb, és egyébként alakítható. Találják meg azt, amire most szüksége van kisfiának Öntől, amit csak Öntől, az édesanyjától tud megkapni. Sok időt, energiát és kellemes együttléteket kívánok ehhez!

Üdvözlettel: Standovár Sára