Mit gondoljak erről? 6 éve vagyok együtt a 3 éves fiam apjával, egy hónapja közölte, hogy nem szeret már, és tudja, hogy én sem őt, el fog költözni, sok neki, amin keresztülmentünk. Sok stressz, a sok munka... Nem veszekedtünk, megivott 2 sört, berúgott, sosem iszik alkoholt. Délután azt mondta, felejtsem el, amiket mondott, lefeküdtünk. Aztán teltek a napok, majd észrevettem, hogy olvasta az üzeneteim, egyik nap hazajött a munkából, és gorombán megkérdezte, hogy megcsaltam, vagy találkoztam valakivel, mert ki vagyok öltözve. Aznap össze is vesztünk, nem is aludt velünk. Másnap bocsánatot kért, beszélgettünk, úgy nézett rám, mint régen. Este újból lefeküdtünk egymâssal, álmunkból kelve. Sokszor fent vagyok este, és észre veszem, hogy puszilgat, simogatja a kezem, úgy ébred fel este, hogy kicsim, adnál takarót, vagy azt veszem észre, hogy mellettem fekszik, átölel. Nem értem... Próbálom vele kerülni a kommunikációt, de folyton beszélgetést kezdeményez, mintha semmi sem történt volna, ha boltban van, hoz nekem csokit meg ilyenek. De ma is elmondta, hogy nem fog menni, mert nem szeretjük egymást, nem akarja, hogy szenvedjen és én sem. De folyton hozzám szól, vagy a segítségemet kéri valamiben. Hiába kerülöm a kontaktot vele. Indult a boltba, megkértem, vigyen virágot a temetőbe. Azt válaszolta, ha hazajött, kimegyünk együtt. Ugye én nem hívom telefonon, ő felhív, ha nincs itthon, hogy mi újság, elmondom, nincs semmi, erre azt mondja, jó, majd írsz vagy hívsz. Most ezen én, hogy igazodjak el? Mert ma is megírta nekem, hogy nem fog működni. Mégis folyton ő keres engem. Így hogy lépjek túl? Nem értem az egészet.
Mintha semmi sem történt volna
Kedves Kérdező!
Jól értem-e, hogy arról van szó, a párja derült égből villámcsapásként tényként közölte, hogy legyen vége a kapcsolatnak? Majd ő nagyon ellentmondásosan viselkedve, néha beszélgetést kezdeményezett, aminek Ön próbált ellenállni. Ezután lezáró beszélgetés nélkül, Ön próbál eltávolodni, lezárni a kapcsolatot, de párja pedig a mai napig hol így, hol úgy viselkedik. Ha valóban erről van szó, akkor azt gondolom, hogy itt lenne az ideje megbeszélni, hogy mi is történt az elmúlt időszakban. Hogy mi történt, ami miatt a párja egyszer csak szakítani akart? Ki, mit szeretne, ki mit vár a kapcsolattól? Bár néha jó lenne (néha nagyon nem), de nem tudjuk kitalálni, hogy a másik mit gondol, mit érez, sokszor az sem egyértelmű, hogy mit miért csinál - hacsak nem beszélünk róla.
Az az érzésem, hogy mindkét részről sok titok van ebben a kapcsolatban, amit ugyanúgy nem beszéltek meg, mint azt, hogy maradjanak-e együtt, vagy sem. Így viszont nem lehet felelősségteljesen döntést hozni. A kérdést, hogy mit gondoljon a párja viselkedéséről, szerintem a párjának kellene feltenni. Lehet, hogy rengeteg olyan dolog ki fog derülni, ami választ ad, és ami segít a döntésben. De ezt nem lehet megspórolni, mert nem csupán az Önök kapcsolatáról van szó, hanem a közös gyermek életére is hatással lesz a döntésük.
Üdvözlettel,
Kovács Réka