Jelenlegi hely

Mindenkit elutasít, csak én csinálhatok mindent

Kisfiam 2,5 éves, kislányom lassan 5 hónapos. Fiam korábban is nagyon anyás volt. Csak nagyon indokolt esetben hagytuk őt nagyszülőkre 1-2 órára, de azt is inkább egyéves kora után. Nekem volt egy csúnya kéztörésem, ami két műtétet igényelt, és ekkor töltöttem először egy-egy éjszakát nélküle. Majdnem 20 hónapos koráig szoptattam, ekkor már a kislányom pocakban volt, így leválasztottam őt. Viszonylag hamar sikerült is, de azóta is nagyon ragaszkodik hozzá, sokat puszilgatja, simogatja.
A kicsi érkezésekor 3 napot kórházban töltöttem, utána nyilván a kistesó érkezése meg az, hogy nem voltam itthon, azt eredményezte, hogy csak velem hajlandó elaludni (de utána reggelig alszik egyedül a saját szobájában), ha én itthon vagyok és épp nem kell elmennem pl. a kicsivel státuszvizsgálatra, akkor mindenkit elutasít, csak én csinálhatok mindent. Ha nem vagyok itthon, nagyon jól elvan az apukájával és a
nagyszülőkkel is. Sokszor érzem azt, hogy unatkozik már, amikor én szoptatom-büfiztetm a kicsit, illetve nekem is nagyon nehez itthon a két gyerekkel. Egyik nagyszülő sem lakik a városban, így csak ritkán van segítségünk. Szeptember közepétől van helyünk egy bölcsődében, viszont én nagyon bizonytalan vagyok, nem tudom, ártanánk-e vele, vagy jobb lenne-e neki napközben bölcsiben? Talán többet játszana?! Egyébként már gyönyörűen beszél mondatokban, szobatiszta is. Nem szeretnék törést okozni neki, ugyanakkor a kicsivel is szeretnék "eleget" foglalkozni.

Kedves Anyuka!

Kisfia önállósága, leválasztása a kérdés, ami a szoptatásnál is kicsit siettetve volt, és mégis jól vette az akadályokat. Az értékes idő, minőségi idő sokkal fontosabb, mint a folyamatos, ám felületes, vagy túlterhelt. Így egyszerre kell mérlegelnie kisfia érettségét, és saját teherbírását. Ha kisfia egyébként elvan másokkal is, akkor lehet, hogy pont előrébb lendül a leválása. Az együtt töltött időt kicsit úgy is lehet értelmezni, mint egyfajta burkolt testvérféltékenységet, hiszen pont a kicsivel töltött időt rövidíti, és vonja magára a figyelmet. És ez így rendben is van. A bölcsőde mellett elképzelhető, hogy ez más formában fog megjelenni. Az lesz a kérdés, hogy hogyan tud minőségi időt tölteni kisfiával a bölcsőde mellett: ami - mégha rövid időre is -, de csak az övé, és valódo figyelmet kap. A testi kontaktusra is igénye van, így abban is megerősítésre lesz szüksége az új helyzetben. A kortársak és az új felnőttek remélhetőleg motiválni fogják, és úgy, ahogy a családdal elvan, amikor Ön nincs ott, a bölcsiben is ellesz.

A beszokás egy folyamat, amely akár hetekig is eltarthat. Ha Ön képviselni tudja, és el is hiszi, hogy gyermekének ez jó, és az együtt töltött idő intenzívebb, minőségi idővé válik, akkor könnyebben fogja venni kisfia is. Érdemes emellett figyelni, hogy változik-e valami gyermeke viselkedésében, ami hosszabb ideig nehezíti az életüket, vagy erős szorongásra utal (rémálmok, bepisilés, viselkedésváltozás, stb.), mert akkor lehetséges, hogy korai az elválás. De ehhez adjon maguknak azért 2-3-4 hetet, és bátorítsa, motiválja minden kisebb fejlődés.

Üdvözlettel

Standovár Sára

 

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.