Az lenne a problémám, hogy minden közösségben mobbing áldozata vagyok. Óvodás koromban piszkáltak először a társaim, és utána folyamatosan minden közösségben rámszálltak az emberek. Leggyakrabban csúfoltak, kiröhögtek, piszkáltak a beszédsílusom miatt, kibeszéltek. Más társaságban megvertek, megaláztak, megdobáltak. A középiskola volt a legrosszabb, ott akkor is piszkáltak, ha a tanár felszólitott vagy hivott felelni, inkább beírattam az egyest. Nem mondhatom, hogy nem voltak jó közösségi  élményeim, de ez a sok szekálás nagy hatással volt rám. Jelentéktelennek érzem magam, félek az emberi kapcsolatoktól, nem merek belekezdeni semmibe, csak otthon ülök biztonságban, szorongok az emberek között, még rokonok előtt se merek megszólalni. Ha vendégek jönnek, bezárkózom a szobámba.  Félek mások véleményétől, attól, hogy ki fognak beszélni, hogy nem felelek meg nekik. Úgy kell elképzelni, hogy ülök
lehajtott fejjel, bambulok, és nem mondok semmit. Nem merek kiállni emberek elé vagy társaságban sokat beszélni, elvörösödöm, eltorzul a hangom. Az iskolában volt olyan, hogy remegtem a padban, felelés előtt meg durván pánikoltam.

Igazából a családban sincs minden rendben, apám egy iszákos, indulatos ember, aki kiskoromban nem foglalkozott velem, mert ritkán volt otthon, a családi összejöveteleken gyakran leégetett engem vagy anyámat, mert ha iszik, akkor nagyon bolond. Anyám meg épp az ellentéte - egy halk, csendes nő, aki magába fojtja a dolgokat. Házassága alatt sok megaláztatáson kellett átesnie, amúgy nem is értem, miért nem váltak el, rengeteget veszekedtek, amikor kicsi voltam. Amúgy úgy érzem, nekem sose lehetett véleményem, mert nem vettek komolyan. Úgy érzem, elnyomtak, mert legkisebb testvér is vagyok. Anyukám a széltől is óvott. A szüleim még manapság is el akarják intézni helyettem a dolgokat, elém rakják a kaját stb.
Haláleset is történt a családban, a bátyám.
Érzem hogy mostanában kezd felszínre törni az elfojtott agresszió. Ha olyan kedvem van, szétverek dolgokat, izomból ütöm a falat, vascsővel verem a földet, közben orditok, fröcsög a nyálam, néha gonosz gondolataim vannak, rongálni akarok, csúnyán beszélek a családtagjaimmal. De ezek nagyon jólesnek és megkönnyebbülök, amúgy sportolni is szoktam futok, úszok. Sport után is jobban vagyok kicsit, de ez nem tartós. Lehetséges lenne megváltozni? Ezt a félénkséget, szociális szorongást szeretném teljesen elhagyni.

Kedves Kérdező!

Leveléből érződik, hogy nagyon tudatosan átlátja problémái gyökerét, sok energiát fektet helyzetének megértésébe. Valóban, az emberi kapcsolataink, az önértékelésünk hátterében a szüleinkkel való kapcsolat áll. Ők adnak mintát arra, hogy hogyan lehet kapcsolódni másokhoz, és az ő szemük csillogása tükrözi vissza - jó esetben - azt, hogy értékesek vagyunk. Azokban a családokban, ahol a gyermek azt tapasztalja meg, hogy értéktelen, nem számít a véleménye, esetleg a kigúnyolják a vágyai miatt, nem sok esélye van a csemetének, hogy önmagáról elfogadó képe alakuljon ki. Ilyenkor eltemetjük a vágyainkat, és lassacskán elfogadjuk, hogy értéktelenek vagyunk, aki nem képes semmire. Természetes, hogy rengeteg indulat keletkezik ebben a folyamatban. Fontos, hogy ezeket az indulatokat megfelelő módon kezeljük, a sport remek választás. Emellett különböző relaxációs technikák elsajátítása, vagy a jógázás hasznos lehet. Ha úgy érzi, indulatai felett elveszíti a kontrollt, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni!

Az önismeret nehéz állomása, amikor érteni véljük a probléma gyökerét, de a mindennapokban érdemi változást még nem tapasztalunk. Ilyenkor érdemes a következő gyakorlatot végrehajtani. Első lépésben írja össze, hogy melyek a szorongató helyzetek az Ön életében, majd ezeket rendezze sorba. Ezt nevezzük szorongáshierarchiának. Majd a "legkönnyebbtől" kezdve, próbálja meg egyesével venni az akadályokat. Mindig egy célt tűzzön ki, és ne haladjon túl nagy lépésekkel. 

A pszichoterápia során mind a tünetek okával, mind a viselkedésben megnyilvánuló problémákkal foglalkoznak, így ez a megoldás nyújthat hosszú távú változásban. Sok sikert kívánok!

Üdvözlettel

Kovács Réka