Jelenlegi hely

Minden eszközből kifogytam...

A lányom 11 múlt. Már a hasamban több negatív dolog érte. Az apja megcsalt, hazudozott, mennyet és poklot jártam a terhesség alatt. 4 és fél éves volt, amikor az apjától elköszöntem. Megismerkedtem a mostani párommal. Az iskola kezdésig nem is volt semmi baj. Jól működtünk együtt hárman, mi ketten a gyerekkel és ők ketten is a gyerekkel.
Az iskolában a magatartása az első pillanattól kezdve rossz. Órán fecseg, magyaráz a többieknek, hátat fordít a tanárnak. Már első osztályban átjavította a tájékoztatóban a hármas magatartás jegyét négyesre. Azóta rémálom az életünk. Kitűnő tanuló, osztályelső, a hónap tanulója minden hónapban. Elég konzervatív elveket vallok. Nincs mobiltelefonja, sem tablete, sem laptopja. Viszont rengeteget olvas, mesét ír. Óriási szókincse van, és választékos kommunikációja. Ezzel együtt rettentően manipulatív. Vannak otthoni feladatai is: minden szombaton saját szoba takarítása, maga után elmosogat vacsora után, minden este megtisztítja a cipőjét, és hétvégén reggel, délben megterít.

Már a második általános iskolába jár. Mindkét iskolában kijátszotta a tanárait és engem egymás ellen. Most már nem telik el nap hazugság nélkül. Elcsavarog edzés után, nekem és az edzőnek is hazudik, hogy miért nem jött egyenesen haza. Kitűnő bizonyítványt hozott haza, amiben egyedül a magatartás változó. Tudom, sokan örülnének ennek. Egyszerű, tét nélküli dolgokban sem mond igazat. Én nagyon bántalmazó családban nőttem fel, ezért nagy türelemmel vagyok iránta. De a folyamatos szégyenkezés és a másoktól való elnézéskérés felőrli az idegeimet, és lassan az önbecsülésemet is.
Én tanár vagyok, a párom pedig végrehajtó. Mindig őszintén megbeszélünk mindent, és nyíltan elnézést kérünk, ha hibáztunk. A gyerektől is elnézést kérek, ha hibázom. De engem egyáltalán nem vesz komolyan. A páromat sem mindig, de engem egyáltalán nem. Én nagyon szeretem, és engem még mindig nem túl nehéz elbizonytalanítania. Ezt mindig kihasználja, és engem manipulálva próbálja átütni a páromon is az ötleteit. A külvilágtól csak azt a visszajelzést kapom, hogy milyen tündéri ez a gyerek, mennyire értelmes, milyen választékosan beszél, és milyen okos. Közben pontosan tudom, hogy milyen szerepet játszik az emberek előtt.
Még első osztályban voltam vele iskolapszichológusnál. A konklúzió az volt, hogy nincs vele semmi baj, csak átlagon felül manipulatív. Ebben én tönkremegyek. Semmivel nem tudok hatni rá. A megvonások NEM MŰKÖDNEK!!! (tv, játék, program, stb.) A szép, türelmes beszéd szintén nem ér semmit. Nem hajlik meg!
S.O.S Kezdem úgy érezni, teljesen alkalmatlan vagyok a
gyereknevelésre.......  :((

Kedves Ági!

Kislánya nagyon okosnak, érzelmileg intelligensnek, ügyes “játszmásnak” tűnik az elmesélése alapján. Amit kihallottam a történetéből, hogy kislánya irányítja a családi életet, és elbizonytalanítja Önöket, de főleg Önt, és így végül az lesz, amit ő akar, még ha hazugságon, füllentésen keresztül is. Mintha ő vezényelné ezt a családi játszmát.

Először is szerintem a hazugságait érdemes kicsit másként felfogni: a jegyei szépítése, a kis dolgokban való hazugság és más füllentések is szólatnak arról, hogy belső vágyát, igényét próbálja kifejezni. Ezzel persze nem azt mondom, hogy akkor nem kell semmit tenni ellene, csak talán könnyebb megérteni a motivációt, és könnyebb megoldást is találni. Hiszen ha a füllentés mögött az van, hogy “de jó lenne, ha jobb jegyem lenne”, akkor lehet együtt gondolkodni azon, hogy a jegyét hogy lehet javítani. Míg ha a mögöttes szándék a figyelem felkeltése, akkor elképzelhető, hogy ha a másfajta figyelmet megkapja, akkor nem lesz funkciója a hazugságnak.

Az biztos, hogy ez egy olyan játszma, ahol mindenkinek megvan a szerepe, amit már évek óta gyakorol, és jól ismer. Ebben kislánya füllent, de nem vészesen nagyot, hogy ne lehessen rögtön gyanakodni, és szembesítésnél az Ön lelkiismeretére apellálva elbizontalanítja Önt, és más felnőttekkel szembeállítja (akár a párja, akár a tanárok azok). Ha ezekből a szerepekből kilépnének, akkor lenne lehetőség arra, hogy kislánya is másképp reagáljon. Nagyon fontos lenne, hogy a felnőttek együtt dolgozzanak, és nekik higgyen. A nyíltság, az igazság kiderítése nem teszi lehetővé, hogy kislánya körül forogjon minden, és az ő verziójára épüljön a reakció. Fontos, hogy legyen következmény, még ha nem megvonás is az. Talán a jutalmazás jobban működhet: ha igazság derül ki, ha tisztán követhető a helyzet, ha nincs konfliktus, akkor valamilyen értékes dolgot kaphat: pl. együtt töltött idő. De valamilyen rendszer szükséges, amelyben nincs lehetőség a kijátszásra. Ehhez kérhetnek pszichológusi segítséget is. Kívülről látva a helyzetet, lehet, hogy könnyebben rávilágít, milyen következmények válhatnak be.

Ami még feltűnt, hogy kislánya tényleg sok értéket kap otthonról, ami a későbbiekben jól jön majd neki: házimunkában való segítés, olvasás, igényesen eltöltött idő, stb. Azt lehet érdemes mérlegelni, hogy esetleg van-e olyan dolog, amiben kislánya kicsit több szabadságot vagy rugalmasságot igényelne. A túlzott keretek és szigorú szabályok válthatnak ki ellenállást, lázadást, és ha tud valahol engedni, az nem a nagyobb lázadás, hanem a nyugodtabb lelkiállapot és a jobb együttműködés lehet.

A két területet ha egyszerre építik: tiszta keretek, együttműködés a felnőttek között, illetve az önállóbb, szabadabb időbeosztás, lehetőségek, akkor várható változás kislánya részéről is.

Üdvözlettel

Standovár Sára

Problémakör: 

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.