Jelenlegi hely

Minden altatás egy küzdelem...

4 hónapos kisfiammal szinte minden altatás egy küzdelem. Mit tehetek, hogy ne sírjon, amikor itt az alvás ideje? Előzményként annyit írnék hogy amikor a kórházban voltunk és sírt, felvettem és azonnal elhallgatott. Amikor hazajöttünk, még az első pár héten nyugtalan volt az idegen helytől, zajoktól, de ez elmúlt. Már megszokta őket. Volt hogy én altattam, volt hogy a férjem, de volt olyan, hogy anyósom, mert hasfájós volt és nehezen tudtuk megvigasztalni, de ez is elmúlt. Most, hogy a 4 hónapot betölti 29-én, nem tudom, mi okozza nála ezt a sírást. Van, amikor úgy sír, mintha nyúznák vagy bántanánk. Sokszor ilyenkor ideges leszek, hogy nem tudom megnyugtatni, de elszámolok 10-ig és próbálok nyugodt lenni, hogy ne vegye fel a kicsi, de már kezd egyre nehezebb lenni. Van, hogy rúgkapálódzik a karomban. Mit tegyek, hogy nyugodtan el tudjon aludni? Amúgy akárhányszor így alszik el, amikor felébred, mosolyog, gőgicsél, ha meglát, aktívan mozog. Ezért nem tudom, mit tegyek, hogy pozitív élmény legyen neki, ne negatív? Altatódalt dúdolok mindig, halkan beszélek hozzá, mondókákat mondok neki, elterelem a sírásról a figyelmét, de van, hogy ez sem elég.

Kedves Zsófia!

A csecsemőkről két nagyon fontos dolgot érdemes tudni. Az egyik a sírás: mivel nincs más eszközük, amivel ki tudják fejezni rossz érzésüket, fájdalmukat, vagy bármit, ami nem kellemes nekik, a sírást használják mindenre. Lehet ez a hasfájás is, mint korábban volt, vagy valami emlékkép akár, amelyekre valójában nem tud mást válaszolni, nem tud mással segíteni, mint hogy vele van, elviseli a nyűgösségét, és tartalmazza az ő negatív érzéseit, hogy elviselje, és megtanuljon két fontos dolgot: a nehéz érzések elviselhetők, mert véget érnek egyszer, illetve hogy bízhat Önben, Önökben, mert nem kell egyedül elviselni a nehéz helyzeteket, hiszen vele van/vannak.

A másik fontos dolog, amit érdemes tudni, hogy a csecsemőknek még nincs belülről jövő szabályozásuk, nincs rendszerük. Alvása még nem alkalmazkodik a mi életritmusunkhoz, a nappalhoz-éjszakához. Az esti alvás előtti sírás ugyanolyan szempontok alapján fontos, mint amit az előbbiekben említettem: valamit jelez. De nem konkrétan az alvás elutasításáról szól. Lehet, hogy a testi közelséget, a szopizást, a meghitt biztonságot igényli.

Ennyi idősen talán már megismert különböző sírásokat, amik különböző igényeket fejeznek ki. Ez esetben kicsit könnyebb, de még ilyenkor is lehet olyan, hogy a kisbaba sírása nem csitul, és nehéz lehet a tehetetlenség elviselése. Ilyenkor azt érdemes szem előtt tartani, hogy a kicsi is tehetetlen, és rossz érzése van. Ha nem lehet ezen változtatni, akkor az is elég, ha mellette van, és vigasztalja a rossz érzéseiben. Mint egy gyászoló embernek sem lehet a fájdalmán változtatni, viszont könnyebb elviselnie, ha mellette vagyunk.

Az esték alakulása hosszabb idő is lehet. Ehhez mindig apró lépéseket tud csak tenni, amennyiben a gyermek lelki igényeit is figyelembe akarja venni, és nem szeretné sírni hagyni. Időt kell szánni a megnyugtatására, ami pont, hogy jó érzéseket épít benne, hiszen támogatást, vigaszt kap. Fokozatosan lehet majd elengedni, hogy egyre hosszabb időt tudjon ébren, önmagát altatva ellenni. Addig minél több lehetőséget ki kell próbálni, ami az elalvásban segítheti. Ha kialakul egy rituálé, ami ismerős lesz számára is, az biztonságot ad. Hogy milyen részekből áll, az szinte bármilyen lehet, csak keressék meg azt, ami mindannyiuknak jó (a babának, Önnek és a férjének, a családi működésnek).

Üdvözlettel

Standovár Sára

Problémakör: 

Standovár Sára

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.