Hirdetés

Miért utánozza a barátnőjét?

Kedves Andrea!

Majdnem 3 éves, szeptember óta bölcsis kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni.

Az a gondunk, hogy Bori otthon élénk, akaratos (sokszor dacos, hisztis), ugyanakkor okos, értelmes (teljes mondatokban beszél, mondókázik, versel, poénkodik), mozgékony; a bölcsiben viszont teljesen egy másik kislány (legyen Fanni) hatása alatt van. Szótlan, a babáját szorongatja, és a MÁSIK KISLÁNYT UTÁNOZZA. Mindenben. Fanni felemeli a kezét – Bori is, Fanni elesik – Bori is, Fanni mond valamit – Bori megismétli. Saját bevallásuk szerint ők barátnők és szeretik egymást, minket azonban kezd ez a kapcsolat megrémíteni. Főleg, hogy reggelente már azzal fogadnak a másik kislány szülei, hogy Fanni úgy feküdt le, hogy az én kislányomat emlegette, úgy kelt fel, hogy az én kislányomat emlegette, imádkozott érte (!!), amikor a kislányom náthás (!!) volt. Ma azzal verték ki nálunk a biztosítékot, hogy a másik kislány elkezdett sírni, mire az apukája közölte, hogy „persze, hogy sír, hiszen nem látta Borit egy hétig”. Ráadásul ugyanabba az oviba akarják íratni, ahova mi is Borit (nekünk ez a körzetes ovi, nekik nem), hogy ott is együtt lehessenek. (A szülőket nem hibáztatjuk, mert nagyon úgy tűnik, hogy ők ezt az elnyomást észre sem veszik, nekik kifejezetten tetszik a két lány barátsága.)

Bori egyébként más gyerekeket is utánoz, más társaságban, de nem ilyen mértékben. Erre a fajta utánzásra még rá is tudom fogni, hogy így tanulnak ebben a korban, de ez a Fanni-féle utánzás, ez valami más téma. Szerencsére a gondozónőknek is feltűnt ez a furcsa kapcsolat, és próbálják őket szeparálni, de nem nagy sikerrel, mert – mint feljebb írtam – Bori is szereti Fannit.

Az lenne a kérdésem, hogy 3 évesen ki lehet-e jelenteni valakiről, hogy befolyásolható személyiség, és kész? (Ha igen, akkor elfogadjuk ilyennek, bár azért a későbbiekre nézvést ezt jobb lenne elkerülni.) És mindig fog találni valakit, akit lehet utánozni? Közbe kell-e avatkoznunk? Akár olyan szinten, hogy Fanni szüleivel beszélünk, vagy akár a leendő óvodában jelezni (van ismerős, bár ezzel a lehetősséggel nem szeretnénk élni), hogy a két kislányt nem kellene
összeereszteni. Ha Fannit felveszik abba az óvodába, mi már nem tudunk lépni, hogy Borit egy másikba felvegyék... Vagy már most, a bölcsiben kellene másik csoportba átíratni, ami szintúgy törést okozna. Vagy esetleg a gyerekek megoldják egymást közt?

Tanácstalan vagyok, és annál jobb megoldás nem jut eszembe, hogy a gondozónőket ismét megkérem, hogy kicsit tereljék a két lányt el egymástól, mi pedig nem keressük az ő társaságukat. 

(Nem tudom, mennyire fontos kicsit a körülményeinkről is írni: Bori egyedüli gyerek, unokatesók sincsenek, csak szerető nagyszülők. Rendezett körülmények között, jó házasságban élünk. Bori gyerekekkel a mi baráti társaságunkban, illetve a mi unokatestvéreinknél, vagy a játszótéren szokott találkozni. Bölcsis kora előtt, amíg itthon voltam vele, játszóházba is jártunk rendszeresen, ahol kitűnt a többiek közül határozottságával, önállóságával, bátorságával. Ez mára teljesen eltűnt, ha nem itthon vagy más ismerős környezetben van.)

Köszönöm szépen a válaszát!

Üdvözlettel,
ÉkaRéka


Kedves ÉkaRéka!

Amíg olvastam a levelet, végig azon töprengtem, hogy miért is nem ültek még le a másik szülőpárral beszélgetni, és kérdezték meg, hogy ők hogyan látják a gyerekek viselkedését. Pedig felmerült Önben. Miért nem mondják el nekik, hogy Önöket zavarja az, hogy ennyire szoros és függő a gyerekek közötti viszony? Persze lehet, hogy úgy gondolják, nem értenék meg, mi is a problémájuk, de szerintem egy próbálkozást megérne. Ugyanis úgy néz ki, hogy ennek a szülőpárnak van valami furcsa elképzelése a gyermekek között alakuló kapcsolat súlyáról – mintha szeretnének egy örökké tartó barátságot biztosítani a lányuk számára. (Legalábbis a leírása alapján, az egy óvodába íratás miatt gondolom.) De gyermekkorban a „barátságok” még nagyon illékonyak – együtt játszás lényegében.

Próbálják megérteni Fanni szüleinek motivációját. És ha a beszélgetés után azt érzik, hogy valamilyen furcsa kapcsolati minta jellemzi a szülőket, akkor lehet, hogy érdemes elgondolkodni valóban arról, hogy egy másik csoportba viszik-e a gyermeküket. Ha viszont a másik szülőpár megérti, hogy Önöknek mi a problémája, akkor közösen jó irányba terelhetik a gyerekek kapcsolatát. És ebben a gondozónők is segítségükre lehetnek.

Abban megnyugtatnám, hogy semmiféle előrevetítő hatása nincs annak, hogy most ebben a bölcsis kapcsolatban a kislánya így viselkedik. Ez az első gyerekközössége. Próbál a maga módján alkalmazkodni. Lehet, hogy Fanni motivációi határozottabbak, valamivel érettebb. És irányítja is egy kicsit a lányukat.

Üdvözlettel: Majoros Andrea

Hirdetés
Hirdetés