Jelenlegi hely

Mi történik velem?

20 éves lány vagyok. Nem tudom, hogy mi van velem mostanában, de egyszerűen nem tudom élvezni az életemet a jelenben, mióta szakítottam a barátommal másfél éve. Azóta volt egy srác, akit nagyon megszerettem és ő is engem, de a
kapcsolatig nem jutottunk el, mert az exemnek a legjobb barátja, úgyhogy így nem tudott felvállalni. Utána, mikor túlléptem rajta nagy nehezen, jött egy srác, aki külföldön lakik, és csak 8 napot volt itthon. A találkozásunk elég szerencsétlenül történt, mert eredetileg a baratnőmmel beszélgetett előtte, és én csak “kísérőnek” mentem a találkozójukra. Én nem különösebben foglalkoztam a sráccal, de neki én valamiért szimpatikusabb voltam, mint a barátnőm, így nekem kezdett el utána írogatni. Barátnőm ezt nagyon rosszul kezelte, minden szó nélkül letiltott mindenhonnan, amin meg is lepődtem, mert én tényleg nem akartam semmit a sráctól. De ő többet nem állt velem szóba. Miután a srác egy hétig kérlelt, hogy találkozzak vele, végül az utolsó estéjén belementem. Csak barátilag találkoztunk, és nem is volt köztünk semmi, de nagyon megkedveltem, és látszólag ő is engem. Miután visszautazott külföldre, még egy másfél hónapig mindennap beszéltünk és nagyon-nagyon aranyos volt. De utána kezdett elhalványulni a beszélgetés, és szépen lassan eljutottunk odáig, hogy már alig keres. Nem tudom, mi történt, de azóta nagyon kivagyok. Folyton csak rá gondolok, de nem merek neki beszélni erről, nehogy bolondnak nézzen, hogy én egy találkozó után ennyire kivagyok miatta. Lehet, hogy szerelmes vagyok belé? Lehetséges ez úgy, hogy igazából egyszer találkoztunk normálisan? Vagy csak éppen jókor volt jó időben, és kapcsolatfüggő vagyok, ezért hogy túljussak az előző srácon, azt hiszem, hogy most őt szeretem? Próbálom elterelni róla a figyelmemet folyamatosan, de akkora energiat kell erre áldoznom, hogy már kezdek nagyon belefáradni. Mi történik velem?

Kedves 20 éves lány!

A húszas évek elején, szinte le sem zárva a kamaszkort, nagyon sok érzéssel, helyzettel találja magát szembe a fiatal. Szerelmek jönnek-mennek, egyikből lesz kapcsolat, másik vágy marad. Ezzel együtt talán a legizgalmasabbak azok, amik nem teljesülnek be, hiszen még nem találkoztunk a valódi másikkal, hanem a vágyaink, fantáziáink megtestesítője marad. Ilyenkor nem is a másikat vagy magát a kapcsolatot gyászoljuk, hanem azt a sok mindent, ami megtörténhetett, ami lehetett volna. A fiatalkor egyik nagy feladata, hogy megtanuljunk felnőtt kapcsolatokban élni, aminek a sikere függ egyrészt a gyermekkorban megélt élményektől, kapcsolati mintáktól, másrészt pedig tanulnunk kell kapcsolatban létezni. Ilyenkor sokat fantáziálunk, vágyódunk, de ez még főleg nem a másik személynek szól, hanem magának a szerelem érzésének, annak a vágynak, annak az izgalomnak, hogy tartozunk valakihez. Hiszen a másikat csak akkor tudom szeretni, ha megismertem, addig a fantáziák, álmok lehetnek vonzóak.

Miért lehet most ilyen nehéz? Mert most tapasztalja meg először, hogy milyen elveszíteni valakit, milyen az, amikor nem teljesülnek be az álmai. Ezt is tanulni kell. Mindenki másképp birkózik meg a veszteségekkel, a bánattal. Figyelje magát, hogy mi segít túljutni ezen a veszteségen. Ha több időt tölt a barátaival? Ha egy hobbival eltereli a figyelmét? Ha naplót ír? Próbálja meg ebben a fájdalmas időszakban is megtalálni, ami segít Önnek, ami segít “továbblépni”.

Üdvözlettel,

Kovács Réka

Kovács Réka

pszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.